Harangszó, 1912-1913

1912-12-08 / 7. szám

54,

HARANGSZÓ.

1912. december 8.

is hetenként egészségesen és vidáman énekelgetem.11

A régiek nem is féltek annyira a haláltól. Inkább sokszor imádkoztak boldog végükért, kérték az Istent, hogy ha a halál félelmében esetleg helytelenül szóltak, azt az Isten ne tudja be nekik, vagy hozzátartozóiknak vétekül. Ezáltal is bizonyságot tettek arról, hogy a vigasztaló evangélikus hitben és vallásban akarnak meghalni. Ezt kérték a régiek egész, házukra és a fiatalok könyv nélkül betanulták azt az imádságot, melyet apjuk erre a célra szerkesztett. Szép énekeket is készítettek, s azt együtt énekelte apraja-nagyja:

„Tartsd meg utolsó percemig Elmémqt tisztán, épen ;

Halálom ha elérkezik,

Készületlen ne érjen.

Alomra hajtván fejemet,

Tehessem békén lelkemet Atyai szent kezedbe.“

Ágost wolfenbütteli hercegnek volt

egy szép zenélő órája. Ez az óra minden nap ezzel az énekkel keltette fel: „Midőn eljön az én órám, hogy el kell mennem, én Jézusom, óh gondolj rám és bátoríts meg engem." Azt hiszem, hogy midőn utolsó órája elérkezett, neki is javára vált az az ének, mit oly sokszor megtérő szívvel hallgatott.

Plako János Ernőről, egy fiatal nemesről feljegyezték, hogy valahányszor majorjába ment, mindig Müller Henriknek a „Meghalás szent művészetéről szóló könyvecskéjét olvasgatta.

Az öregek gyakran úgy tettek, mint Wrieszburg Kristóf, ki Hildes- heimban 1730-ban halt meg. A Krisztus keresztjét viselték, hogy a halálra emlékeztesse őket:

„Christi amo Vulneza.

Gondolkozom halálodról Jézus és nagy kinjaidról,

Melyek megtartnak engem.“

Egy másik hildesheimi ember,

Bruchholtens Gáspár, a városban szép házat építtett és abban egy különös szobát rendeztetett be. A szoba falait bibliai mondásokkal és képekkel diszftette és elnevezte .Vita et mors“, az élet és halál szobájának. Mindennap bement ebbe a szobába és itt készült elő a halálra.

Igaz, hogy a régieknek nem voltak vasutaik, és sok egyébben sem voltak annyira tökéletesek, mint a mai kor embere. De egyszerű lelkűknek volt sok olyan drága kincse, melyben felülmúlták a későbbi embereket. Korunk nemzedéke okos ugyan, de nem elég okos arra,- hogy előkészülne a halálra. így azután az emberek rosszul számítanak. Életük végén megcsalják saját magukat. Bizony nagy okunk van arra, hogy mindennap imádkozzunk : Uram, taníts meg minket arra, hogy meg kell halnunk, taníts meg, hogy abban is okosak legyünk. Amen.

Németből: Czékus László

Az egyház köréből.

Protestáns esték. A Prot. írod. Társaság pozsonyi köre az ádventi időszakban ez évben is megtartja sorozatos felolvasásait. November 30-án Kovács Sándor theol. akad. tanár tartott felolvasást „Mária útja“ cím alatt. December 7-én Hornyánszky Aladár tanár „Papok és próféták", december 17-én Dr. Pröhle Vilmos nyíregyházi evang. főgimn. tanár „Nyugati eszmék Törökországban" cím alatt tart felolvasást.

Főúri keresztelő. November hó 13-án keresztelte meg Gyurátz Ferenc püspök Nagylozson báró Soly- mossy Ödön és neje Zichy Angéla grófnő újszülött fiát, ki a keresztség- ben Károly Olivér Taddeusz nevet nyert. A kis újszülöttet a keresztvíz alá a volt miniszterelnök neje, gróf Khuen Héderváry Károlyné, szül. Feleki Margit grófnő tartotta.

Felolvasó estély. Megemlékeztünk arról, hogy a keszthelyi evang. gyülekezet templomépítési alapjára felolvasó-estélyt tartott. Mint értesülünk, az estély úgy anyagilag, mint erkölcsileg fényesen sikerült. A felolvasót, a róm. kath. vallású Óváry Ferenc országgyül. képviselőt s a közreműködő Posch Zsigmond polg. isk. tanárt a közönség lelkes ünneplésben részesítette Az estély jövedelme 389 korona volt. A gyülekezet vezetősége különben is mindent elkövet, hogy minél előbb megépüljön a hívek összetartására és lelki szükségletére a templom. Közelebb lépéseket tesz a vezetőség országos sorsjáték en- j gedélynek a kieszközlésére.

„Ösvény“. Ily cím alatt jelent meg a Luther Társaság uj, negyedévenként megjelenő folyóirata, melyet Kovács Sándor pozsonyi theol. akad. tanár szerkeszt. A gazdag tartalmú, szép kiállítású lap kedves vendégként kopogtat művelt evang. családaink ajtaján. Igazán mindent megtalálunk benne, mire szívnek, léleknek az épülés, elmélyedés, ismeretszerzés és pihenés céljából szüksége van. Melegen ajánljuk a lapot evang. olvasóink figyelmébe. Az első szám tartalma a következő: Kozma Andor: Erős vár (vers), Veres József: .Isten országa mi bennünk. Osztroluczky Miklós: Elnöki beszéd. Dr. Masznyik Endre: Luther és a zsinat. Kapi Béla: A könyvek jelentősége. Kovács Sándor : Rimay János. Farkas Mihályné:

Falusi lakodalom. Az Irodalom rovatban Csengey Gusztávról találunk szép emlékezést. A Szemlén kívül Mayer Endre: Ki volt Jézus? című értekezését találjuk. A füzetet II. Petróczy Istvánnak, a rózsahegyi zsinat elnökének arcképe díszíti.

„Evang. Egyházi Élet“ c. alatt új egyháztársadalmi hetilap indult meg ádvent első vasárnapján. A lap felelős szerkesztője: Stráner Vilmos soproni theol. akad. tanár; társszerkesztők Pröhle Henrik pozsonyi alesperes és Kapi Béla körmendi lelkész; főmunkatársak : dr. Daxer Henrik pozsonyi és Pröhle Károly soproni theol. akad. tanárok. A lap előfizetési ára egész évre 12 «kor. Mutatványszámot érdeklődőknek készséggel küld a kiadóhivatal (Sopron, Színház utca.) A jó Isten tegye az új lap munkálkodását áldottá az ő szent orSfcága építésében 1

Itthonról.

Háborús mozgalmak. Mindennap változnak a hírek. Egyszer háborúról, majd békés megoldásról beszélnek. Legutóbb a békereménység volt nagyobb. Arról is szó esett, hogy talán