Harangszó, 1912-1913
1912-12-08 / 7. szám
1912. december 8. HARANGSZÓ. 51. qsak akkor szakadt fel kebléből egy fájdalmas kiáltás. Egy-két lépést előre lépett, azután minden jajszó nélkül odarogyott a földhalomra. A fejét odaszorította a hideg göröngyre. Vége volt az imádságnak, az éneknek, Kiss Pál még mindig ott feküdt ziháló kebellel a felesége sírjánál. Egyszerre csak odahajolt hozzá két szepegő gyerek, megsimogatták a fejét s szelíd szóval szóltak: .menjünk édesapám !... “ Kiss Pál fölkelt s csöndesen elindult. — „Nézd, nézd, — mondta egy asszony a szomszédjának, — nem ő vezeti a gyerekeit, hanem a gyerekei vezetik őt I... “ # Elmúlt néhány hét. Kiss Pált nem látták a faluban, nem hallották dá- ridózni a korcsmában. Otthon tartózkodott s a gazdasága körül tett-vett. De a két gyerek gyakrabban kikerült az utcára, aki szemet vetett rájuk, annak azonnal szemébe tűnt a két fiú tisztasága, rendes ruházata. Látszott, hogy valaki gondot visel rájuk. Az egyik vasárnap Kiss Pál is megjelent az utcán. Ünneplőbe volt öltözve, könyv a kezében. És elindult a templom félé. Éppen beharangoztak. Mire Kiss a templomhoz ért, már szólt az ének. Kiss habozás tlélkül nyitott be az ajtón s csendesen meghúzódott az utolsó padban. Csak éppen a szomszédai vetettek rá egy csodálkozó tekintetet. A többiek nem is álmodták, hogy ő is az Urat dicsérni volna közöttük. Az ének megszűnt, az orgona elhallgatott. A lelkész megjelent a szószéken. A bibliából felolvasta az irgalmas samaritánus történetét. Azután beszélt a könyörületességről, felebaráti szeretetről, mely tud lemondani, áldozatot hozni, mely még saját életét is kész kockára vetni. És mindezt miért teszi ? Mert nagy a sze- retete. Ez az ember lelkében az Istenség egy része. De ha másokon kell könyörülnünk, ha másokat szeretnünk kell, hát mennyivel szebb, édesebb érzés azt ápolnunk, aki szívünkhöz közel áll, aki vér a mi vérünkből ? Oh, de rideg, kietlen volna az emberi test. ha szív nem dobogna keblünkben I Óh, az Isten úgyis-azért öntött annyi érzést a szívbe, hogy tudjon könyörületes lenni, megbocsátani, szeretni végtelenül. Felcsukló jaj hangzott tel valahol hátul. A hívek hátranéztek. S az utolsó sorban, a padra borulva egy férfit láttak, aki alig bírta visszatartani zokogását. Kiss Pál, suttogták az emberek maguk közt. Mikor azután a lelkész a megbocsátó szeretetről beszélt, Kiss Pál úgy érezte, mintha az égből s körülötte, embertársai leikéből ez a szózat hangoznék feléje: — Van még megbocsátás I Van még megbocsátás I... És az Amen után lélekben mindenki megbocsátott a vezeklő embernek I... * Vége volt az isteni tiszteletnek. A hivek kifelé indultak. Kiss Pál is kitámolygott. A feje zúgott. Az agya kábult volt. A felesége halála óta folytonosan az önvád marcangolta lelkét. Elrabolta nappali nyugalmát, éjszakai álmát. Egy kérdés kínozta folytonosan: bocsánatot nyerhet-e élete sok bűnéért?... Ma megkapta kérdésére a feleletet. De egy aggodalom még megmaradt szivében: jóváteheti-e ő azt a sok bűnét, mit meghalt feleségével szemben elkövetett ?. .. Az élőtől bocsánatot kérhet, hibáit jóváteheti, de hogyan engesztelje ki azt a szegény, jó asszonyt, ki odakinn pihen a temetőben ? Erre a kérdésre is feleletet kapott. Délután kiment a gyerekeivel a temetőbe. Mikor letérdeltek és imádkoztak, megnyugodott tekintete az anyjukat sirató árvákon. Meleg érzés járta át szivét és megértette, hogy gyermekeinél kell jóvátennie azt, mit édesanyjuk ellen vétkezett. Imádkozás után felálltak, Kiss Pál megfogta gyermekei kezét s míg csöndesen ballagtak a falu felé, egy szép történetet mondott el nekik az irgalmas samaritánusról. A mohamedánok és a keresztyén hittérítés. Irta : Németh Károly. Mohamed követőinek száma jelenleg 230 millió, vagyis majdnem fél- annyian vannak, mint a keresztyének. Három földrészen laknak, Európában, Ázsiában és Afrikában. Kétharmad részük keresztyén, főleg angol uralom alatt él. Különböző felekezetekre vannak oszolva, de összefűzi őket az a hit, hogy egy az Isten, Allah és Mohamed az ő prófétája; mindnyájan Mekka felé fordulva imádkoznak. Erkölcstanuk parancsolja nekik az imákat, böjtöléseket, mosdásokat, alamizsnaosztogatást, a Mekkába való búcsujárást, hitüknek fegyverrel való terjesztését. A rabszolgatartást maga Mohamed jogosnak ismerte el. Szeszes italt nem szabad nekik inni. Többnejüségben élnek. A nőknek az ő hitük szerint nincs lelke. A keresztyén hit terjedésének ma a világon legnagyobb akadálya az izlám, amint a mohamedánok hitét nevezik. Európában és Ázsiában ugyan ma már hanyatló félben van ez a vallás, de Afrikában, különösen középső Afrika pogány bennszülöttei között terjed. Ott ugyanis a kereskedés jórészt mohamedán arabok kezén van, s minden kereskedő egyúttal hittérítő is. Midőn az afrikai pogány mohamedánnak tér át, tagja lesz a jómódú és tekintélyes kereskedői osztálynak, házasságot köthet ennek leányaival, szóval társadalmi rangja és kilátásai is emelkednek. A muzulmán, vagy ozmán — mert így is szokták Mohamed követőit hívni —- rendkívül büszke a hitére, a keresztyéneket nemcsak gyűlöli, hanem lenézi és megveti. Gyilkos fanatizmusa nem retten vissza semmi veszedelemtől, ha hitéért kell síkra szállni. Az Algírban elhullt sok jó francia hősi vér, s az angoloknak szudáni hadjárata megmutatta, hogy még ma sem halt ki Mohamed igazi népéből, az arabokból, a régi szilaj harci vér, s az az őrjöngő lelkesedés, mellyel a majdnem teljesen mezítelen, csak hitvány dárdával felfegyverzett szudániak alig harminc évvel ezelőtt belerohantak az angol puskacsövek szórta biztos halálba, régi erejében állítja szemünk elé az ölni-halni egyaránt kész vakhitet, mely a török hatalom fénykorában vérbe és lángba borította fél Európát, közte hazánkat is. Az izlám nem felejtett semmit, de nem is tanult semmit. Nincs meg benne az az életerő és fejlődési képesség, az a rugalmasság és alkotási tűz, mely a keresztyénséget nemcsak számokkal kifejezhetőleg, hanem a szellemi és erkölcsi téren is immár tizenkilencszáz év óta diadalról diadalra viszi s örök életet biztosít számára. Mikor az izlám a nőben megölte a lelket, evvel megölte az erkölcsi, művelődési és társadalmi fejlődésnek minden lehetőségét a vallás körén belül. Mikor a rabszolgaságot jogosnak és törvényesnek ismerte el, megtagadta az emberi nemnek legnemesebb és leggyümölcsözőbb erejét, a testvériséget. A női
