Harangszó, 1912-1913

1912-12-08 / 7. szám

111. évfolyam 1912. december 8 7-ík szám Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű meg­keresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Szalay Mihály: Odalent délen (vers). — Rédcy Károly: Istenről és az ő munkáiról. — N. Szombatit Ernő: Az élet biinhődése. — Németh Károly: A mohamedánok és a keresztyén hittérités. — Flórián Géza: Egyedül... (vers). — Mire költik a leg­több pénzt Amerikában ? — Czékus László: Rendezd el házadat, mert meghalsz és nem élsz. — Ország-Világ. — Persely. Odalent Délen. Bús, kegyetlen harc viharzik, Piros tócsa támad bőven; Füst, dübörgés, átok, hörgés Kavarog a levegőben. Vágja, dönti a zord kaszás Az erősek büszke rendjét; S százezrével várnak otthon Árvaságra jutott gyengék. Házak helyén búslakodó Üszkös romok, tépett falak. . . Mit századok rakosgattak, Porba omlik pár nap alatt. Es a vége, ha a harcot Megroskadtan abba hagyják : ínség, nyomor, halálos vész, Gyász, siralom, új fáradság. — Mikor lesz az ember ember ? Rút vadságot mikor feled ? Mikor lesz a testvér testvér ? Mikor lesz úr a szeretet ? Szalay Mihály. Istenről és az ő munkáiról, r Van-e Isten ? Felette bölcs király intézte hatalmas országa népeinek sorsát. Hála bölcses­ségének s fáradhatatlan gondoskodá­sának : egész országa területén szi­lárd s példás rend uralkodott. Alatt­valói nagy részének soha sem volt alkalmuk, hogy személyesen láthatták volna nagy királyukat. Egyszer az ország egyik félreeső, távoli tartomá­nyában egy-két okoskodó embernek elméjében az a badar gondolat villant meg. hogy az ország élén álló bölcs fejedelemről szóló történet hátha csak mese, melyet szándékosan terjeszte­nek a nép között, s a példás rendet csak annak köszönheti az ország la­kossága, hogy ősi időkből származó bölcs törvények szerint intézik az or­szág sorsát, s így nem a király böl­csességének és jóságának, hanem a törvények uralmának köszönhető a példás rend s a virágzó jólét. És a dolgokat mérlegelni nem tudó nép e beszédet felette bölcsnek tartotta, s szájról-szájra tovább adta. Midőn a király is értesült erről, nem tudta mitévő legyen : harcra keljen-e velük vagy nevessen fölöttük? A biblia felette szigorú szavakkal ítéli el az istentagadókat, s hozzá­teszi, hogy csak „a balgatag mondja, az ö szívében: Nincsen Isten." (14. Zsoltár 1.) Azokról pedig, akik Isten létezését elismerni nem akarjak, azt mondja az írás: „Az egekben lakozó neveti őket." (2. Zsoltár 4.) II. A világ Isten müve. Hajótörés alkalmával egy embert a tenger egy lakatlan szigetre dobott. Sokszor bejárta már ke resztül-kasul a férfi az egész szigetet, de sehol, semmi nyomot nem talált, amiből azt következtethette volna, hogy emberek volnának már azon. Egy napon azon­ban órát talált a homokban. Mindjárt arra gondolt, hogy mégis csak jártak már emberek a lakatlan szigeten. Azt természetesen kizárt dolognak tartotta, hogy az óra önmagától állott elő. Az órát, művészi szerkezetével csakis gondolkodó lény készíthette. Ez ön­magától értetődő dolog. Az óriási nagy világmindenség vég­telen gépezete is úgy a legnagyobb

Next

/
Thumbnails
Contents