Harangszó, 1912-1913
1913-10-12 / 35. szám
III. évfolyam 1913. október 12. 35-ik szám Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (VaBVármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító Is. TARTALOM: Ifj. Varga Sándor: Közéig az ősz . . . (vers). — Beteg ország. — Csite Károly: Tolvajok. (Elbeszélés.) — Evangélikus népünkhöz. — A bibliai rejtvények megfejtése. — Magyar Gazda: Ifj. Mészáros Kálmán: Néhány szó a gviimölcsíatenyésztésről — Oszág-Világ. — Persely. Közéig az ősz ... Közéig az ősz, vándorolnak Délfelé a madarak, A sárguló falevelek Mind sűrűbben hullanak; Elmúlásról, enyészetről Regél minden kis levél, Mígnem hóval betakarja A fagyasztó hideg tél. Földi vándor, figyeld csak meg, Mint hervad a természet, Mert egykor a te élted sem Kíméli az enyészet . . . De ha itten úgy éltél, hogy Nem terhel a számadás . . . Bízhatol egy szebb jövőben, Lesz tavasz . . . s feltámadás! Ifj. Varga Sándor. Beteg1 ország. Egy érdemes lapban olvassuk az alább következő cikket. Közöljük, mert erről a kérdésről már sokszor irtunk ugyan, de elégszer sohasem Írhatunk: Kincses Kolozsvár városában nem messze a magyar dicsőség jelképétől Mátyás király szobrától, szomorú igazságokat kellett hallanunk egyik vasárnap délelőtt. Országos gazdagyü- lésre hívta össze hazánk birtokosait az Erdélyi Gazdasági Egyesület, mely legközelebbről látja, mint mozdul meg a föld az erdélyi magyarság lába alatt. Hogy az egyik szónok szavaival éljünk, Erdély gyászjelentését kaptuk kezünkbe ebben a könyvben, melyet az egyesület a letűnt tíz év birtokforgalmáról kiadott s melyből vigaszt nem sokat, keserűséget annál többet meríthetünk. Beteg ország vagyunk — kiáltja fájdalmasan a vasárnapi gyűlés — betegség sorvasztja az ország jobbkezét, melyet a hivatásos orvos, a magyar állam csak pepecsel, de alaposan meggyógyítani nem akar, nem bír. A porosz állam ezer millióval űzi telepítő politikáját a lengyelek között, hogy a lengyelség földjét megvásárolja s németté tegye, mégse boldogul. A magyar állam még tíz milliót is sajnál oly célból, hogy Erdélyt megtartsa a magyarság részére, melynek ősju-birtoka volt. Pár év óta meg mirrtha sztrájkba lépett volna a gyámoltalan orvos, még a telepítéseket is egészen beszüntették. Nincs magyar nemzeti földbirtokpolitika. Nincs akkor, mikor Erdélyben tíz év alatt 180.000 hold földet veszít a magyarság s az ősi magyar birtokokat és kúriákat, melyek a magyar állameszme végvárai a veszélyeztetett országrészben. A magyarok kezén 54 százaléka volt at erdélyi földbirtoknak, míg román és szász kézen együttvéve csak 46 százaléka. Másfél éviized alatt megfordult a kocka s Erdély földjének nagyobbik fele nem a magyart uralja többé, magyar kúriákból kihajítják az ablakon a Bethlenek, Bocskayak és Aporok harcosainak képét, mint értéktelen lim-lomot. Bevonultak az új földesurak, akik Albina, Silviana, Mihu, Vulcu, Bontescu és Macellariu nevekre hallgatnak. Beteg ország vagyunk, mert ez a kiforgatás jobbára magyar pénzen magyar bankok támogatásával folyik, amelyekben nem lakik nemzeti szellem, csak az aranyborjú imádása. A román pénzintézetek forgó tőkéjük kétharmadát magyar bankoktól és egyesektől kapják.
