Harangszó, 1912-1913
1913-09-28 / 34. szám
in. évfolyam 1913. szeptember 28 34-ik szám Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Novak Gyula: Esdeklés (vers). — Kiss Béla: Október G... — Zsiray Lajos: A szegény, ki az Urnák adott. — Farkas Mihályné: A harang. — E. J.: Az aranypénz. — Magyar Gazda: ifj. Mészáros Kálmán: Néhány szó a gvümölcsfatonyésztésrő!. — Ország-Világ. — Bibliai rejtvények. — Persely. Esdeklés. Én Üdvözítő Jézusom! Hozzád buzgón fohászkodom. Ott fenn a mennyben trónod zsámolya, Vajh, esdeklésem elhat-e oda ? Mint vétkezőt, óh meg ne vess Mint tévelygőt, óh jöij s vezess Óh jöjj s vezess! Az élet néha oly nehéz, A bűn kísért s rettent a vész; Tusára kél a szív az ésszel S e szörnyű harcban annyi vész el! Én Jézusom ! csak el ne hagyj E küzdéshez erőt Te adj, Erőt Te adj. ím, érzem én, közéig a vég, A földi üdv s e harc elég. Jövel s árassz el szent malaszttal Ez bátorít és megvigasztal. A vállamon nehéz kereszt, Már nem bírom, óh vedd le ezt, Óh vedd le ezt. Ha fáradt lesz a test s a szív, Egy égi hang pihenni hív. Mint enyhület közéig halálom Békémet végre megtalálom. Nyugalmam Nálad fellelem Én Jézusom, maradj velem, Maradj velem ! Novak Gyula. Október 6 ... Irta : Kiss Béla. Kongani hallom a lélekharangot. .. — Szomorú hangjának elhaló búgása, utolsó rezgése megüti lelkemet, megrázza szívemet. Felrezzenek arra : nemzeti gyásznap van, egy ország virágát, legelső vitézit, a győztes ellenség vérszomjas dühének áldozataképpen — ma temették a sírba... Hatvannégy éve már s az aradi gyásznap ma is emlékünnep... Óh mint sajog a seb, felújul fájdalma, erősebb gyötrelme nemzetünk bújának, örök szégyenének. Szívünk áldozatát, hálánk koszorúját letesszük a sírra: hej, de mind hiába! Dicső hőseinket, félisteneinket nem támaszthatjuk fel. Elborul a lelkünk, hogyha elmerengünk szegény nemzetünknek ezeréves múltján... Mennyi véres árnyék! Testvérgyilkos harag, megbántott hiúság, vérszomjú irigység, kincséhes kapzsiság összejátszásának mily bús szövevénye a mi történetünk 1 Ellenünk a német, török s tatár dühe századokon által fosztogatott, gyilkolt. Belső háborúban, testvérvillongásban legjobbjaink vesztek I Egyszer a vallásért, másszor a vagyonért öldököltük egymást. Izzó gyűlöletben magyar magyar ellen ilyen törvényt hozott: „Lutherani omnes comburantur“ s aztán akadt ország- gyűlés, amelyik kimondotta: Rákóczi áruló*) s száműzte a honból. Évszázadok múltán szégyen ül arcunkra, hogy ezt magyar tette... Több, mint száz év múlva halálos álmából ébredt fel a nemzet... Megrázta láncait, széttörte bilincsét, szabadságot akart s hogy azt meg nem adták — harcba ment érte... Titáni harc volt az 1 Hét nagy óriásnak rémséges hadával, szörnyű erejével kellett küzdenie gyönge nemzetünknek, akinek orozva gonosz gáncsot vetett horvát, szerb, oláh, rossz, mostoha gyermek 1... És a hogy elbuktunk dicső harcok után a nagy küzdelemben: el*) 1715. XLIX. t-c. 2. és 3. §.
