Harangszó, 1912-1913

1913-08-31 / 32. szám

254. azt Ígérte, hogy a megtalálónak 200 korona jutalmat ad. Kevés idő múlva jelentkezett egy becsületes ember s igy szólt hozzá: „Megtaláltam az ön pénzét.“ Amaz átvette nagy örömmel, hogy az összeget megszámitsa. Ezalatt csalárd szívében elhatározta, hogy a másiktól az ígért jutalmat elveszi. „Barátom — szólt pénze megolvasása után — ebben az erszényben 1600 korona volt, most pedig 1400 korona van, a mint látom te előre kivetted a 200 korona jutalmat. A becsületes megtaláló látta, hogy mily csalárd emberrel van dolga s most becsüle­tében is sértve érezte magát — biró elé vitte a dolgot. A gazdag ravaszul állította, hogy erszényében 1600 ko­rona volt, a megtaláló erősítette, hogy ő egy fillért sem vett ki az erszény­ből. A biró észrevéve a gazdag csa­lárdságát, ilyen ítéletet hozott: „Ha te 1600 koronát vesztettél el, ez pe­dig csak 1400 koronát talált, akkor ez a pénz nem az, a melyet te vesz­tettél el. Becsületes megtaláló fogd a pénzt, — vidd haza s tarsd magad­nál, míg el nem jön az, a ki 1400 koronát vesztett el. Te pedig gazdag 1 várakozzál addig, a míg nem jelent­kezik az, a ki a te 1600 koronádat megtalálja.“ „A mi álnokságaink tesznek elle­nünk bizonyságot“ 10. zsolt. 6. v. „Hallja az Ur“ — szólt egy építő­mester egy gazdag emberhez, én olyan házat építek az urnák, hogy abba emberi szem soha be nem lát­hat.“ „Hordja el az ur magát, mit hasz­nálna nekem az olyan ház? Félek is én az emberek szemétől ? Isten szeme az, melytől én tartok, az pedig belát minden hova.“ — Ilyen választ adott a gazdag ember a kétkedő építőmes­ternek. Becsülöm az ilyen választ, mert ez az igazi beszéd. Ádám ősapánkról tudjuk, hogy a fa árnyékában vétkezett s aztán el­bújt a bokorba. Nem látta őt ott is a jó Isten szeme ? Nem látták az Ur szemei a Kain gyilkosságát is ? A ki azt hiszi, hogy bűne napvilágra nem jut — az megcsalja magát. — Hullott a zápor, mintha öntötték volna, sötét volt az éj. „Most van az alkalmas idő“ — szólott János — és lopni ment. Már vezette a borjut, mikor a vakító villám eloszlatta a homályt, egy rettentő mennydörgés felébresztette az egész házat s hallja János e szózatot: „Megállj tolvaj!“ Szerencséjére, hogy beállott újra a sötétség s ő elhagyván lopott jószá­gát — elmenekülhetett. Bezzeg meg­HARANGSZÓ. jegyezte magának, hogy nincs oly sötét éj, melyben a jó Isten gyertyát ne gyújthatna magának, mellyel szeme közé világosítson az ö törvényét lábbal tapodóknak. Álnokságainkat hiába akarjuk el­takarni az alakoskodással. Azok tesz­nek ellenünk bizonyságot. Egyszer Smirnában egy török kadi, vagyis biró előtt megjelent egy sze­gény ember azzal a kéréssel, hogy házát, melyet egy gazdag jogtalanul elfoglalt — adassa vissza. E gazdag épen jelen volt a bírónál. A szegény ember számos okiratot mutatott elő joga bebizonyítására, de a vádlott megint tanukat állított ellene sőt, hogy a tárgyaláson a tanuk vallomása mi­nél többet nyomjon, egy erszényt dugott a bírónak zsebébe, melyben 500 arany volt. Mikor a tárgyalás napja elkövetkezett, elbeszélte a sze­gény ember a maga történetét. Tanúi azonban nem voltak. A gazdag, a ki számtalan tanút állított elő — sür­gette a bírót, hogy mondja már ki javára az igazságot. A biró ekkor nyugodtan kihúzta zsebéből az 500 arannyal telt erszényt, mellyel a gaz­dag meg akarta vesztegetni s igy szólt: Ellenfeled, a szegény ember a maga ügye mellett nem tudott tanukat fel­hozni, íme én hozhatok fel mellette 500-at, melyek ellened tanúskodnak mind. S ezzel megmutatta az 500 aranyat, melyet a biró mérgesen a gazdag lábai elé vetett — s a szegény ember részére kimondotta az igaz­ságot. Hírek Neuendettelsauból. 1 márka 50 pfennig1. (Naplótöredék). Irta : Endreffy János. Július 15 ike! Fontos dátum ez Neuendettelsauban. Ilyenkor avatják föl a végzett misszionárius jelölteket a közeli városban, Gunzenhausenban. *) Az idén három került ki jeles ered­ménnyel az iskola padjai közül: Schuster Ádám, Stolz János, kiket Új Quinea szigetére küldenek a kö­zel jövőben a benszülőttek közé és Merkel Frigyes, ki Eszakamerikába megy német lutheránus hitsorsainak hirdetni az igét. A kiküldés az igaz­gatóságnak meglehetősen korlátlan joga. Rendszerint a jelöltek testi és szellemi képességein lordul meg a *) Vesd össze a Harangszó III. éfvolya- mának 23. számában „Az igaznak emlékezete áldott* cimű ,cikkel (1913. április 27.) dolog. Ha erős testi szervezetű az illető, úgyhogy remélni lehet, hogy kibírja a forró éghajlatot s van szellemi adománya az idegen nyelv eltanulására, akkor Új Quinea szige­tére vagy Ausztráliába küldik a po- gányok közé; ha testi és szellemi tehetségei nem ütik meg a kívánt mértéket, Északamerikába v. Brazí­liába kerül német lutheránus hitsorsai közé missziói lelkésznek. Schuster, kivel benső barátság lánca köt össze a szellem egységé­ben, meghívott vendégéül nem mesz- sze eső falujukba 3 napra felavatása előtt. Örömmel fogadtam el a meg­hívást ; a bajor lutheránus falu és a népélet kit ne érdekelne ?! El, is mentünk Trommetzheim-be hárman: a két Új Quineába jelölt, meg én. Istenem I de sok minden van egy bajor faluban, ami a mi falvainkban nincs meg! Villanyvilágítás s villa­nyos erővel hajtott szecskavágó ki­vétel nélkül majdnem minden ház­ban. Sörkészitő (ezt talán elengedjük I), tejcsarnok. Emeletes házak. A községi biró házában telefon. Villanyos au­tomobil összeköttetés a szomszédos falvakkal. Két-három emeletes pajták, emelő csigával a friss kaszálás, széna, szalma. . . stb. külön-külön rende­zésére ; ha a gazda gyorsan akarja a kaszákat vagy más egyebet kiszá­rítani, a pajta legtetejébe húzza fel az emelő csigán s ott a cserepek melege pár nap alatt elvégzi azt, amire különben hetekig kellene várnia. Zsindelyes vagy nádfödeles ház olyan, mint a fehér holló: keresni kell. A házak belül csinosak és tiszták (és nemcsak vasárnap I) A falakon Jézus, Luther és Melanchíon képei, házi áldások, bibliai mondások s fénylő fehér keresztek, — még az utszéii koldus különben hiányos viskójában is I És ami a legjobban meglepett: ahány házban voltam — és három nap alatt elég helyen megfordultam — mindenütt harmónium s rajta korálkönyvek, énekes és dalosköny­vek. S a harmónium nem volt poros, jeléül annak, hogy nem használja senki, — nem házi dísz, ősi ereklye, amely csak arra jó, hogy megnézzék s boldog tulajdonosa eldicsekedjék j vele, hanem mindennapi segítő a j házi istentiszteletekhez. Az apától | eltanulja a gyerek, a gyerektől az | unoka a harmóniumozás titkát és nem mondják azt, hogy az a „mes­ternek (tanító) való.“ Azt az időt, | amit sok iskolás diák, sajnos ná­lunk is, verebészésre és egyéb vá- sottságok eltanulására fordít szülői­1913. augusztus 31.

Next

/
Thumbnails
Contents