Harangszó, 1912-1913

1913-08-31 / 32. szám

254.

azt Ígérte, hogy a megtalálónak 200 korona jutalmat ad. Kevés idő múlva jelentkezett egy becsületes ember s igy szólt hozzá: „Megtaláltam az ön pénzét.“ Amaz átvette nagy örömmel, hogy az összeget megszámitsa. Ezalatt csalárd szívében elhatározta, hogy a másiktól az ígért jutalmat elveszi. „Barátom — szólt pénze megolvasása után — ebben az erszényben 1600 korona volt, most pedig 1400 korona van, a mint látom te előre kivetted a 200 korona jutalmat. A becsületes megtaláló látta, hogy mily csalárd emberrel van dolga s most becsületében is sértve érezte magát — biró elé vitte a dolgot. A gazdag ravaszul állította, hogy erszényében 1600 korona volt, a megtaláló erősítette, hogy ő egy fillért sem vett ki az erszényből. A biró észrevéve a gazdag csalárdságát, ilyen ítéletet hozott: „Ha te 1600 koronát vesztettél el, ez pedig csak 1400 koronát talált, akkor ez a pénz nem az, a melyet te vesztettél el. Becsületes megtaláló fogd a pénzt, — vidd haza s tarsd magadnál, míg el nem jön az, a ki 1400 koronát vesztett el. Te pedig gazdag 1 várakozzál addig, a míg nem jelentkezik az, a ki a te 1600 koronádat megtalálja.“

„A mi álnokságaink tesznek ellenünk bizonyságot“ 10. zsolt. 6. v.

„Hallja az Ur“ — szólt egy építőmester egy gazdag emberhez, én olyan házat építek az urnák, hogy abba emberi szem soha be nem láthat.“

„Hordja el az ur magát, mit használna nekem az olyan ház? Félek is én az emberek szemétől ? Isten szeme az, melytől én tartok, az pedig belát minden hova.“ — Ilyen választ adott a gazdag ember a kétkedő építőmesternek. Becsülöm az ilyen választ, mert ez az igazi beszéd.

Ádám ősapánkról tudjuk, hogy a fa árnyékában vétkezett s aztán elbújt a bokorba. Nem látta őt ott is a jó Isten szeme ? Nem látták az Ur szemei a Kain gyilkosságát is ? A ki azt hiszi, hogy bűne napvilágra nem jut — az megcsalja magát.

— Hullott a zápor, mintha öntötték volna, sötét volt az éj. „Most van az alkalmas idő“ — szólott János — és lopni ment. Már vezette a borjut, mikor a vakító villám eloszlatta a homályt, egy rettentő mennydörgés felébresztette az egész házat s hallja János e szózatot: „Megállj tolvaj!“ Szerencséjére, hogy beállott újra a sötétség s ő elhagyván lopott jószágát — elmenekülhetett. Bezzeg megHARANGSZÓ.

jegyezte magának, hogy nincs oly sötét éj, melyben a jó Isten gyertyát ne gyújthatna magának, mellyel szeme közé világosítson az ö törvényét lábbal tapodóknak.

Álnokságainkat hiába akarjuk eltakarni az alakoskodással. Azok tesznek ellenünk bizonyságot.

Egyszer Smirnában egy török kadi, vagyis biró előtt megjelent egy szegény ember azzal a kéréssel, hogy házát, melyet egy gazdag jogtalanul elfoglalt — adassa vissza. E gazdag épen jelen volt a bírónál. A szegény ember számos okiratot mutatott elő joga bebizonyítására, de a vádlott megint tanukat állított ellene sőt, hogy a tárgyaláson a tanuk vallomása minél többet nyomjon, egy erszényt dugott a bírónak zsebébe, melyben 500 arany volt. Mikor a tárgyalás napja elkövetkezett, elbeszélte a szegény ember a maga történetét. Tanúi azonban nem voltak. A gazdag, a ki számtalan tanút állított elő — sürgette a bírót, hogy mondja már ki javára az igazságot. A biró ekkor nyugodtan kihúzta zsebéből az 500 arannyal telt erszényt, mellyel a gazdag meg akarta vesztegetni s igy szólt: Ellenfeled, a szegény ember a maga ügye mellett nem tudott tanukat felhozni, íme én hozhatok fel mellette 500-at, melyek ellened tanúskodnak mind. S ezzel megmutatta az 500 aranyat, melyet a biró mérgesen a gazdag lábai elé vetett — s a szegény ember részére kimondotta az igazságot.

Hírek Neuendettelsauból.

1 márka 50 pfennig1.

(Naplótöredék).

Irta : Endreffy János.

Július 15 ike! Fontos dátum ez Neuendettelsauban. Ilyenkor avatják föl a végzett misszionárius jelölteket a közeli városban, Gunzenhausenban. *) Az idén három került ki jeles eredménnyel az iskola padjai közül: Schuster Ádám, Stolz János, kiket Új Quinea szigetére küldenek a közel jövőben a benszülőttek közé és Merkel Frigyes, ki Eszakamerikába megy német lutheránus hitsorsainak hirdetni az igét. A kiküldés az igazgatóságnak meglehetősen korlátlan joga. Rendszerint a jelöltek testi és szellemi képességein lordul meg a

*) Vesd össze a Harangszó III. éfvolya- mának 23. számában „Az igaznak emlékezete áldott* cimű ,cikkel (1913. április 27.)

dolog. Ha erős testi szervezetű az illető, úgyhogy remélni lehet, hogy kibírja a forró éghajlatot s van szellemi adománya az idegen nyelv eltanulására, akkor Új Quinea szigetére vagy Ausztráliába küldik a po- gányok közé; ha testi és szellemi tehetségei nem ütik meg a kívánt mértéket, Északamerikába v. Brazíliába kerül német lutheránus hitsorsai közé missziói lelkésznek.

Schuster, kivel benső barátság lánca köt össze a szellem egységében, meghívott vendégéül nem mesz- sze eső falujukba 3 napra felavatása előtt. Örömmel fogadtam el a meghívást ; a bajor lutheránus falu és a népélet kit ne érdekelne ?! El, is mentünk Trommetzheim-be hárman: a két Új Quineába jelölt, meg én.

Istenem I de sok minden van egy bajor faluban, ami a mi falvainkban nincs meg! Villanyvilágítás s villanyos erővel hajtott szecskavágó kivétel nélkül majdnem minden házban. Sörkészitő (ezt talán elengedjük I), tejcsarnok. Emeletes házak. A községi biró házában telefon. Villanyos automobil összeköttetés a szomszédos falvakkal. Két-három emeletes pajták, emelő csigával a friss kaszálás, széna, szalma. . . stb. külön-külön rendezésére ; ha a gazda gyorsan akarja a kaszákat vagy más egyebet kiszárítani, a pajta legtetejébe húzza fel az emelő csigán s ott a cserepek melege pár nap alatt elvégzi azt, amire különben hetekig kellene várnia. Zsindelyes vagy nádfödeles ház olyan, mint a fehér holló: keresni kell. A házak belül csinosak és tiszták (és nemcsak vasárnap I) A falakon Jézus, Luther és Melanchíon képei, házi áldások, bibliai mondások s fénylő fehér keresztek, — még az utszéii koldus különben hiányos viskójában is I És ami a legjobban meglepett: ahány házban voltam — és három nap alatt elég helyen megfordultam — mindenütt harmónium s rajta korálkönyvek, énekes és daloskönyvek. S a harmónium nem volt poros, jeléül annak, hogy nem használja senki, — nem házi dísz, ősi ereklye, amely csak arra jó, hogy megnézzék s boldog tulajdonosa eldicsekedjék j vele, hanem mindennapi segítő a j házi istentiszteletekhez. Az apától | eltanulja a gyerek, a gyerektől az | unoka a harmóniumozás titkát és nem mondják azt, hogy az a „mesternek (tanító) való.“ Azt az időt, | amit sok iskolás diák, sajnos nálunk is, verebészésre és egyéb vá- sottságok eltanulására fordít szülői1913. augusztus 31.