Harangszó, 1912-1913
1913-08-31 / 32. szám
1913. augusztus 31. HARANGSZÓ. 255 nek és tanítóinak szomorúságára és boszankodására, azt az időt a trom- metzheimi gyerek a harmónium mellett tölti s örül neki, hogy van ideje ehhez is és hogy szülei megengedik. Örömmel hallgattam, amint egy 9 éves iskolás gyerek iskolából hazatérve Luther „Erős várunk-. ..“ját játszotta, lassú tempóban az igaz, de biztos fogással. Ily nevelés alatt álló gyerekek, kik a harmóniumozás- hoz is értenek, bizonyos, hogy nem rendetlenkednek, csintalankodnak s rakoncátlankodásuk által nem zavarnak másokat is a templomban, hanem feszült érdeklődéssel figyelik a kántor gyakorolt ujjait az orgonán s kíváncsian sietnek a templomba, hogy ugyan melyik koráit fogja játszani, melyik éneket fogják énekelni ... s közben arra gondolnak: el tudnám-e én is ezt játszani ? Mennyivel más templomi ének az, amit egy zeneileg iskolázott gyülekezet énekel! S a harmónium, fali képek, bibliai föliratok nem maradnak külső, az életben észrevehető hatás nélkül. Külső jelképei, szimbólumai ezek annak a belső titokzatos valaminek, aminek a neve: vallásos élet. S mint minden életnek, igy a vallásos életnek is vannak szükségletei; e szükségletek fedezésére szolgálnak az előbb említett eszközök. S boldog j nép az, melynek vallási szükségletei vannak 1 Mert ahol már hiányát érzik valaminek, ami nélkül az élet nem teljes, ott élet van. Akik lelkileg szegénynek érzik magukat s a szegénység megszüntetésére házi istentiszteletek szükségét érzik: azok a boldogság ulján haladnak, hisz tudjuk : boldogok a lelki szegények, mert övéké az Istennek országa 1 És nem csalódunk, jelképek mögött vallásos életet találunk ; és ez az élet az egyházra, államra, társadalomra nézve a lehető legértékesebb élet, mert gyökerét a családban bírja. Ez volt célja Luthernek is, mikor kátéját a családapák kezébe adta, hogy azok családjukat, „cselédségüket“ „együ- gyüen“*) neveljék. A megújhodásnak nem fölülről, hanem alulról, a családból kell megindulnia. Egészséges *) Az „együgyű“ fogalmának a későbbi kor egész más tartalmat adott. Eredeti jelentése : akinek egy ügye van (innen egy-ügyű), t. i. az Isten, ki minden ügyét Istennel kezdi és végzi, bizodalmát Istenbe veti, egyszóval kinek csak egy ügye van, együgyű. Egyike a legszebb és' legtartalmasabb vallási fogalmainknak s csak sajnálhatjuk, hogy a későbbi idő egészen meghamisította értelmét s a „bárgyúval“, „hülyével“ tette egy jelentésűvé. , egyházi, társadalmi, állami élet kizárólag csakis egészséges családi életen épülhet fel: ez az alapja mindennek s ha az alap korhadt, romlott, korhadt s romlott az épület is, míg végre összedől. „Minden állam támasza és talpköve a tiszta erkölcs“ mondja a költő is és mi hozzátehetjük : az erkölcs vallásos talajon erkölcs csak, anélkül vérszegény és koravénen sírba szálló múmia — és hozzátehetjük másodszor: valósítsa meg a vallás-erkölcsöt a család, mert a család a közösségi élet kizárólagos fundamentuma. Ezt emelte ki Dr. Masznyik, az „Isten igéje“ c. népszerű bibliamagyarázó folyóirat tudós szerkesztője az első számok megindításakor, midőn rámutatott a családi életnek az egyházi életben való végtelen fontosságára. Bizony megszívlelendő szavak voltak 1 De időzzünk még pár pillanatig e bajor falucskában. Mondottuk,. hogy a családi élet meleg vallásos szelleme megkapja a látogatót. Egyszer kinn sétáltunk a vetések között. Egy kis lányka haladt el mellettünk. Kis kezével a buzakalászok tetejét ütögette, s közben leszakított egy kalászt, csak úgy önkénytelenül, mintha nem is akarta volna. Megállította egy öreg ember. „Gyere ide kis lányom.“ Szelíden lehajolt hozzá s ezt mondta neki: „Látod kis lányom, ezt a búzát a jó Isten adta az embereknek. S te leszakítottad. Pedig látod, milyen sok szem van ebben a kalászban, olvassuk csak meg: egy, kettő, három... Úgy-e milyen kár érte? Ebből már nem eszünk kenyeret. Pedig az a szegény ember, aki ezt vetette, ezért is imádkozta: A mi mindennapi kenyerünket add meg minékünk ma. Ugy e, kis lányom, máskor nem fogsz buzakalászt leszakítani ?“ „Nem“ volt a pityergő felelet. A vallásos életnek ilyen nyilatkozatai is vannak. És én hiszem, hogy az a kis lány nem fog többet buzakalászt tépni a vetésből, mert megtartja észében az öreg ember intését, sőt másokat is fog hasonlóan inteni. S ha hozzávesszük, hogy e leirt jelenetben nem egy esetről van szó, hanem ebben általános esetet, minta- példányt kell látnunk, mely ehhez lényegében hasonlóan, de más formában, más keretek között ismétlődik, akkor nem fogjuk kicsinyesnek tartani azt a felfogást, mely ezt a vallásos élet nyilatkozatának tekinti. — Sokat kérdezősködtem a fiatalság életéről. Duhajkodnak, rendet- lenkednek-e a faluban a legények ? Bicskáznak-e ? Elszörnyűködve, majdnem megbotránkozva feleltek nemmel. Késelés ismeretlen dolog. — Bár nálunk is hasonlóan felelelnének 1 S kivesznének végleg a „bicskázások“, az „agyoncsapások", mint ahogy a mátyusföldiek mondják. — És én újból hiszem, hogy ez is a vallásos élet nyilatkozata. A vallásos élet nyilatkozata az is, hogy a missziót fölkarolják s anyagilag is tetemes összeggel támogatják. S mily szívesen fogadják, ha misszionárius jelölt kerül házukba 1 megvendégelik, tejbe-vajba fürösztik — a falusi bajor földművelő emberek. Örülnek, ha szolgálhatnak valamivel az Úr leendő apostolának. Zsebébe is csúsztatnak valamit, hogy legyen vennie miből a misszió ünnepélyen 1 — Midőn utolsó óráimat töltöttem Trommetzheim-ban s búcsúzkodtunk, a piros pozsgás háziasszony, kinek hiába magyaráztam, hogy magyar ev. segédlelkész vagyok, ő mindenáron misszionárius jelöltnek nézett (hisz Neuendettelsauban nem lehetnek mások!) s kétszer is megkérdezte, hogy ugyebár engem is Új Quinea 1 szigetére fognak kiküldeni, elemózsiával megrakott csomagokat rakosgatott kézi táskánkba s a szokásos „stólát“, 1 márka 50 pfenniget (1 márka kb. 1 korona 18 fillér) is kiosztotta köztünk. Társam, ki már hozzá volt szokva, köszönettel zsebre- tette, de mikor rám került a sor, még egy utolsó erőfeszítéssel próbáltam a jószívű asszonynak megmagyarázni, hogy magyar ev. segédlelkész vagyok ... De biz ő nem hallgatott rám, hisz ő jobban tudja, hogy aki Neuendettelsauban van, az Uj Quinea szigetére megy a pápuák közé misz- szionáriusnak... csak vegyem el az 1 márka 50 pfenniget, „hogy legyen miből venni a missziói ünnepélyen“. Társam, Stolz odasugott: vedd el, mert megsértődik 1 Mit volt mit tenni, eltettem én is a „stólát“, „hogy legyen miből venni a missziói ünnepélyen 1 “ Ezzel megindultunk a missziói ünnepélyre Günzenhausen felé... Ellentétek! Hogy elvilágiasodott s a külsőségek felé hajló római kath. egyház mennyire eltávolodott az evangéliomi alaptól, mutatják a következő ellentétek, melyeket egy német lap így állít össze: 1. Mondá Jézus: „Én vagyok az
