Harangszó, 1912-1913
1913-08-17 / 31. szám
in. évfolyam. 1913. augusztus 17. 31-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. MeojelenlK Mental februárlo minden vasárnap, márciusi októberlo minden második vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházkerületi evangéliomi egyesület. Szerkeszti K A 1’ I BÉLA er. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű meg. keresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasv&rmegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanltő Is. TARTALOM: Sánfha Károly: Szabolcska csókjára (vers.) — Szomorú nóták. — Endreffy János: Hírek Neuendettelsauból. (Egy t örmény fiú.) — Schrödl József : Róma és a biblia. — Gindly János: Nagypénteki ének (vers), — Ifj. Slrántr Vilmos: Apróságok. — Magyar Gazda : Ifj. Mészáros Kálmán: Néhány szó a gyümöcsfatenyésztésről. — Ország-Világ. — Bibliai rejtvények. Szabolcsba csókjára. A költő csókja tiszta, szent, A költő csókja mennyei, Meleg szívvel teli. Mi felmagasztosult e szív, S mint gyöngytermő tenger, mi mély — Kis unokám, remélj! Költő adott csókot neked, És meleg szívvel adta azt, Megáldva a tavaszt. Oh százszor meg van áldva az, Egy hosszú örökléten át, Kit .ihlett dalnok áld. Köszönöm ezt, költőm, Neked, Te Ideálért lángoló, Te szép nagy álmodó! A te nemes költészeted Mint nyíló rózsa énnekem, Szúró töviseken. Fénylő zománc az a valón, Az élet hamvas himpora, Az Isten mosolya. SÁNTHA KÁROLY. Szomorú nóták. Egyik újságban szomorú nótákat olvasok. Nem vérbeli költő írta, nem olyan költő, kit a jó Isten gazdag tehetséggel felemelt a nagy emberek sorába, hanem olyan vándorló lantos féle, ki nagy keserűségét rímekbe szorítja s úgy könnyít bánatán. Ádám Pistának hívják ezt a szomorú énekest. Az életét röviden elmondhatjuk, legfeljebb a csalódásait nem tudjuk sorokba rakni. Az életét a Fertő mellett kezdte, azután ott végezte abban az idegen világrészben, ahol az ő arany után vágyakozó lelke új hazáját kereste. Sok mindent megpróbált, járt erre arra, szerencsét próbált eb- ben-abban a gyárban, végre is vándorlantos lett, ki korcsmák asztalánál magyar verssel vígasztalgatta elkeseredett honfitársait. Éneket mond a South Bendben, az Oliver-gyárban dolgozó szegény magyar köszörűsökről, akik valósággal csendesen haldokolnak, mert menthetetlenül megkapják a tüdővészt. Ne csodálkozz rajta, hogy én hervadt vagyok, Kilenc esztendője, hogy köszörűs vagyok, Tizediket töltöm az Olivér-gyárba’, Vasat köszörülök farmerok számára. Egy Amerikát járt honfitársunk cikket írt egyik napilapban Ádám Pista nótáiról, amelyeket nem lehet mélységes keserűség nélkül elolvasni. Bennük sír, bennük panaszkodik a szegény magyar kivándorolt minden búja, bánata, csalódása és hasztalan honvágya! íme itt közlünk még egyet ezekből a szomorú versekből, amelyet a hazai föld után való keserű sóvárgás szült és amelyet így irt meg néhai való jó Ádám Pista: Hallottam Amerikáról sok szépet beszélni, Elindultam én is oda szerencsét keresni. De engemet a rossz talál és a jó elkerül: Boldogtalan a világon én vagyok egyedül. Nem okozhatok én senkit. Magam vagyok oka; Nem kisért ki a falumból senki karonfogva: Se a biró, se a csendőr, se a falu szája, Csak az átkos pénzvágy hozott ez idegen tájra 1 Hát bizony igaza van szegény Ádám Pistának, mert a csalódott kivándorlók ezrei csak a pénzvágynak köszönhetik nyomorúságukat. De ezt a pénzvágyat lelketlen ügynökök szítják és növelik a magyar ember lel-
