Harangszó, 1912-1913
1913-08-17 / 31. szám
246. kében. Próbálják meg ezek a lelkiismeretlen ügynökök: igyekezzenek hazug szavaik helyett Ádám Pista bús nótáival kivándorlókat fogni! Bizonyos, hogy aki ezeket elolvassa, örökre elmegy a kedve attól, hogy hazáját itthagyja! És hogy micsoda szomorú következményei vannak ennek a pénzvágynak akkor is, ha a kivándorló nem hal meg odakint, mint e bús nóták írója, hanem hazajön még mint ifjú embei*, arra vonatkozóan az alábbi adat nyújtson felvilágosítást: Miskolcon múltkoriban tartották meg a második pótsorozást, amelyen azokat a hadköteleseket vizsgálták meg, akik a fősorozásról és az előbbi utóállításról elmaradtak. A sorozáson előállók nagy része azokból a hadkötelesekből került ki, akik már Amerikából kerültek vissza. Számszerint harmincketten voltak. Horpadt mellű vézna emberek egytől-egyig. Elszívta őket az amerikai bánya, amelyben dollárokért verejtékeztek. A harminckét Amerikás legényből harmincegyet találtak katonai szolgálatra alkalmatlannak és csak egy vált be katonának. Kérdezitek: hol van ennek a magyarázata ? Nézzétek, szegény Ádám Pista szomorú nótája megadja rá a feleletet. Hírek Neuendetielsauból. Egy örmény fiú. . . Irta : Endreffy János. „Hírek Neuendettelsauból“ és „egy örmény fiú“, hogy kerülhet e kettő össze ? Hisz Neuendettelsau Bajorországban van, kül- és belmissziói intézeteiről világszerte híres falu, míg Örményország valahol messze a Fekete tenger mellett, az Ararát hegység lábánál nyúlik el, a hová Noé bárkája óta alig tekint a kutató szeme vizsga tekintettel, mert alig akad ott valami vizsgálni való! És mégis beszélünk Neuendettelsau híreiben egy örmény fiúról, mert hírnek, azt hiszem, eléggé hír az, ha valaki megindul távol keletről messze nyugatra, hogy itt kiképezze magát Krisztus evangéliomá- nak leendő apostolául — s aztán megtérjen övéihez a kereszt beszédével. Örményországban nincsen keresztyén lelkészképző intézet, bár keresztyének vannak bőven. Különösen azóta, mióta egy harmadát török iga alá vetették, egy harmadára Perzsia harangszó. tette kezét, egy harmadának pedig Oroszország lett ura, az örmény protestánsoknak (többnyire reformátusok, igen rossz lett a soruk. Nemrég olvashattunk eleget azokról a borzasztó mészárlásokról, mit a fanatikus mohamedán vallásu törökök vittek véghez közöttük. Pedig Örményország valamikor az első országok közé tartozott, melyek a keresztyénséget befogadták ; Krisztus születése után 302-ben már államvallássá lett benne a keresztyénség. S most ? Most állami nyelvük a török, perzsa és orosz, idegen iga alatt nyögnek, mely hozzá nem is evangélikus. Sőt a török vakbuzgóság annyira megy, hogy nem is akar mást megtűrni birodalmában, csak mohamedánust s a kér. misz- szionáriusok előtt bezárja kapuit. így kénytelen Örményország az amerikai missziói társulat munkásait igénybe venni, kik lassan eltanulják nyelvüket s hirdetik nekik az evangéliumot. Olykor akad született örmény is, ki vállalkozik a hosszú útra, hogy elhagyja hazáját s idegen földön, idegen nyelven tanulja el azt, amit hazájának tépett viszonyai miatt otthon el nem sajátíthat, t. i. a protestáns lelkipásztori kellékeket. Ilyen vállalkozó a mi örményünk is, kiről egyet-mást elmondandók vagyunk. Húsz éves korában hagyta el hazáját. De hogyan ? Vasutjaik nincsenek. Két út van előtte: vagy gyalogol az örmény fővárostól (ha ugyan szabad már így nevezni ? 1) Konstantinápolyig 30, mondd harminc napig s onnan vonaton megy tovább nyugatra, vagy pedig gyalogol 5 napig az orosz határig, hol szintén talál már vonatot s óriási kerülővel háromszögben igyekszik a Fekete tengerhez (5 napi vasút) s a Fekete tengeren át (5 nap) igyekszik Kon- stantinápolyba — s onnan tovább. Az örmény fiú nem rettent meg az úttól. Hisz Krisztusért hoz áldozatot. Ő érette ne tenné meg ? Ki életét adta miérettünk ? Ki őt annyira szereti, hogy mikor otthon volt, ellenállhatatlan erővel melengette lelkét, vonta magához szorosabban, mind szorosabban —, míg végre az örmény fiú felkiáltott: Jaj nékem, ha az evangéliomot nem hirdetem 1 S útra kelt (az utóbbi úton) szegényes, szűkös kis csomaggal és ruházattal, száraz kenyérrel, de meleg szívvel s a seregek Urának nevével az ajkán. Az úton csak kenyeret evett, szülővárosától Konstantinápolyig (15 nap) s Konstantinápolyon — Szófián *— 1913. augüsztus 17. Belgrádon — Budapest — Bécsen keresztül egész Frankfurtig 1 Nemcsak azért, mert szűkösen volt pénze, hanem mert már Konstantinápolyban német pénzre váltotta be kis vagyonkáját — néhány garas kivételével. Német pénzen pedig nemcsak Szófiában, de nálunk sem adnak semmit; maradt tehát a magával hozott Isten áldotta kenyér — reggelije — ebédje, vacsorája I de nem zúgolódott. Az írással vigasztalta magát: Ne törődjetek avval, hogy mit egyetek, mit igyatok, hanem keressétek először Isten országát, azután a többiek megadatnak néktek 1 S most itt van a missziói iskolában Neuendettelsauban. Tanulja Krisztus evangéliumát idegen földön, idegen nyelven, idegen emberek között, de keresztyén türelemmel, megadással, boldogan — s vidáman. El-el- nézem koromfekete göndör haját, mély tűzü, csillogó s érdekesen metszett keleti szemeit; igazi keleti típus. Van benne valami szokatlan s megnyerő. Igénytelen megjelenésű és szerény, mondhatnám alázatos. Tört németséggel beszél s kiejtésében van valami idegenszerű. De ha beszél, szemei ragyognak s melegséget árasztanak szét. Sétaközben kikérdeztem mindenről s ő mindenre készséggel s szívesen felelt. Szomorúan beszélt hazája szét- dult viszonyairól s a török uralom nyaktöltörő jármáról. Beszélt jövőjéről, midőn majd népének anyanyelvén hirdetheti az evangéliomot, kicsiny gyülekezetben, de nagy lelkesedéssel 1 S fogja hirdetni a mohamedán töröknek is. — És ha önre is ráteszi az erőszakoskodó török hatóság a kezét ? — Mindegy, eggyel több, vagy kevesebb 1 Az örmény-török missziót is meg kell valamikor kezdeni! A neuendettelsaui toronyóra kettőt ütött. A misszionárius jelöltek ebédutáni sétája ilyenkor véget ér. Dolgozószobájukba mennek. Az örmény fiú is gépiesen meghajtottta magát s búcsúzott, hogy folytassa kötelességét. Utána néztem, mig igénytelen, szerény alakja eltűnt a fordulónál. Istenem I de nagy a te hited, bátorságod, reményed és szereteted, te szegény, nyomorult, de kedves örmény fiú! Koronázza munkádat siker jó feltételed szerint! Isten áldása kísérjen utaidon!
