Harangszó, 1912-1913
1913-07-06 / 28. szám
III. évfolyam 1913. július 6. 28-ik szám Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasv&rmegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Novak Gyula : Nem úgy van az . . . (vers). — Endrefj'y János: A régi dallam . . . (Vallomások.) — Csitc Károly: A megtisztulás útja. (Elbeszélés ) — Nagy István: Templomavatás Pozsegán. — Magyar Gazda: Szilárd Gyula: A rebarbara termesztéséről. — Ország-Világ. — Persely. Nem úgy van az . .. Nem úgy van az; oh nem mindig Gazdagoknak áll a világ; Szegény ember asztalára Szintén kerül egy kis virág. Ne hidd, ne hidd nem mindig a Pénzben rejlik a boldogság; Mert a szegény kunyhójában Száraz kenyér is orvosság. Az a gazdag bőségében Nem érzi bár a szükséget; Sok álmatlan éjjeket él, Nem teljesült vágya végett. De a szegény szivet szívért, Jó szót szóért ád egymásnak; S boldogok, mert vágyaikkal Nem a fellegekben járnak. NOVÁK GYULA. A régi dallam ... (Vallomások,) 'Irta: Endreffy János. Kis faluban, hol egyszerű házak, egyszerű emberek vannak, de melegszívű, imádságos emberek, voltam én valamikor. Nyelvüket nem értettem, szokásaikat, természetüket nem ismertem s mégis megszerettem őket az ő jó, dolgos, imádságos szívükért. Lelkem, mely azelőtt csak a kis magyar Alföld rónáin tudott elmélázni, közöttük gazdagodott, rendeződött s a hitben erősödött. Templomuk nem csak vasárnap várta a híveket az Isten igéjével, hanem mindennap; de én hétköznap csak pénteken mehettem Isten házába, hol is az áhitat a többiekről átszármazott rám is, úgyhogy buzgó szívvel tudtam imádkozni s fogékonyan hallgatni az Igét. S mily boldog is voltam, hogy tudok imádkozni... s mily boldogan siettem a vasárnapra előkészítő pénteki isten- tiszteletre, hogy elrebeghessem újra imámat s letehessem szent fogadásaimat, hogy többé ezentúl istenes életet élek s ellenmondok a bűn, a test, a világ, az ördög csábításainak. S amint elhangoztak ajkamról a szent feltételek, erős, javulást Ígérő fogadalmak, lágyan búgni kezdett az orgona s én ekkor úgy éreztem, hogy rezgései szárnyra kapják az én fogadásaimat is s viszik fel-fel egyenest az Atya trónjáig s ott azt leteszik lábai elff... Tovább nem folytathattam, mert fölcsendült a gyönyörű passiói ének: Köszönjük néked óh Urunk, Hogy értünk meghálál . . . Ez az a dallam, melyet nem tudok elfelejteni s ha fölidézem kedves melódiáját lelkemben, eszembe jut mindjárt az a kis falu... az imádságos emberek.... az én imám.... szent fogadásaim... az orgona búgása... a passiói ének...! Azóta sok idő telt el; el kellett hagynom a jó embereket, jó környezetet s hazajöttem- Itthon más világot találtam; a komoly imádságos- munkás életnek nyoma sincs, a ren- dezettlelküség vadidegen dolog, az életfelfogás nem komoly, hanem könnyelmű, a bűnről nem azt tartják, hogy azt meg kell bánni, hanem hogy védeni kell, itt mindenki úr akar lenni, uralkodni akar s nem szolgája lenni az Úrnak. S legérzékenyebb része az embereknek, ha uraskodni vágyásukban sértjük meg — ekkor fölszisz- szennek. A bűnös élet zavartalan és kényelmes folytatására különféle címeket hoznak forgalomba s ennek leple alatt űzik mesterségüket. Az ár ellen nem lehet úszni, leg-
