Harangszó, 1912-1913
1913-03-30 / 21. szám
168. HARANGSZÓ 1913. március 30. botránkozással Kulicsek, de az arca azonnal oly gömbölyűvé vált a vigyorgástól, mint a teli hold. Megiz- lelte a kulacs tartalmát s helyeslő fejbólongatással nyújtotta át társának. Pilacsek úrnak is hasonlókép ízlett a szeszes ital. S ő behunyta a szemét azalatt, míg a pálinkát magába eresztette. Mert hát szerinte minek is addig látni ezt a hitvány, poros földet, amig a mennyei ital (azaz inkább a pokol útját egyengető folyadék !) üdvözíti a torkot. A zsebkulacs ezek után addig-addig vándorolt kézről-kézre, mígnem teljesen kiürült. S a két atyafit oly jó kedvre derítette, hogv nótára gyújtottak. S Pilacsek úr azt a rebelis nótát kezdte fújni, amiért Gergőt oly kegyetlenül megütlegelték és Mátyást pedig most kisértek. Mígnem Kuii- csek úr bőszen hozzáugrott s száj ara tapasztotta a tenyerét. — Hallgass, te szerencsétlen, mert minket is bezárnak! — mondta oly rémülten, mintha már nem is ők kisérnének rabot, hanem inkább őket kísérnék. Azonközben erdőhöz érkeztek. A lombos fák alatti hűs árnyék annyira csalogatta, csábítgatta őket, míg nem egy hatalmas cser alatti puha pázsitszőnyegre letelepedének. A lábukat szörnyen égette a forró portól átme- legült bakkancs, amit a nagyobb kényelem okáért Pilacsek úr indítványa folytán mindegyikük levetette a lábáról. — Te pedig ide ülsz elibénk s ha mozdulni mersz, lelövünk! — szólt Kulicsek úr Palkó Mátyáshoz. A hűs árnyék aztán addig-addig cirógatta a kedves atyafiak kábult fejeit, mígnem a varázsló álom útján elvitte őket boldog hazájukba. S mire az álom csodás röptű szárnya visszahozta őket a rebelisek hazájába, a sűrű erdőben már alkonyatra járt az idő. Majdnem egyszerre ugrottak fel mind a ketten. — Hol vagy, te részeg csavargó ? 1 — kiáltott Kulicsek némi ijedtséggel. Feleletet biz’ nem kapott, de még arra sem, hogy a levetett bakkan- csaik hova tűntek el mellőlük ? Töprengve vakarták a fejüket, hogy mitevők legyenek ? Szégyenszemre, világcsúfjára, hogy menjenek be mezítláb a városba ? Végül is Pilacsek úr biztatta társát, hogy miután este az idő: sötét lesz, mire a városba érkeznek, majd úgy osonnak be a mellékutcában, hogy senki sem fogja őket észrevenni. Tehát megindultak s némi szívdobogással érkeztek a város széléhez. S alig léptek a szélső útcába, egy harsány gyermekhang, a Gergőé, a csendes éjszakában sivította: — Jönnek a mezítlábas zsandárok! Azonnal megtelt a házak eleje bámuló s nevető népekkel, sokan éjjeli lámpákkal világitottak a bősz futásnak eredt, komikus figurákra. Az inas-gyermekek pedig végig rúgták utánuk az utcákat: — Itt futnak a mezítlábas zsandárok 1 A hadrendőrségi laktanya udvarán mind Kulicsek úr, mind Pilacsek úr rátalált eltűnt bakkancsára, de természetesen már mindegyikére rá volt kötve az utilap. A szeszes italokról. Irta : Pr. Kovácsics Sándor. (Folytatás.) A pálinkát feljegyzések szét int perzsa orvos találta fel Krisztus előtt ezer évvel. Ekkor azonban nem italnak, hanem méregnek tartották s az arc festésére használták. A régiek tehát jobb Ízlésű emberek voltak mint a maiak, nem vette be gyomruk ezt a büzletes italt, hanem rákenték a bőrükre, hogy megöljék vele a rajta levő férgeket. A pálinka ép úgy mérgez, öl, mint a foszforos gyújtó vagy mint a patkányméreg. A pálinkát szeszből, vízből és valami illatos anyagból keverik össze. A polgárság kétféle pálinkát ismer. Az egyik a jobbik, a másik a rosszabik. Jobbik az amelyik drágább, amelyikből kupicánként hatért adnak. Megállapíthatjuk, hogy mindenik egyformán rossz, mert nem csak tisztán ethil alkoholt, melyet közönségesen szesznek nevezünk, tartalmaz, hanem van bennük különféle kozmás olaj, mely 30-szor mérgezőbb az ethil alkoholnál, az olyan szesznél tehát, amilyen a borban is van. A konyak, a törköly, a szilvórium, a likőr közönséges aljas pálinkák, csak abban külömböznek egymástól, hogy egyikben több, a másikban kevesebb a szesz, a kozmás olaj, más bennük a szagosító s más a csalogató cégér. A konyak az úri pálinka. A valódi konyakot borból készítik, úgy hogy víztartalmától melegítéssel külön választják, a legtöbb azonban iparilag előállított szeszből készül s ép ezért nagyon mérges, akár csak a színtelen bolti pálinka. A törköly a szőlő préselésénél visszamaradt csutkákból származik. A barack, a szilvapálinkát a hasonló gyümölcsökből állítják elő. A legtöbb szeszt azonban melyet pálinka néven fogyasztanak és mérnek, burgonyából, kukoricából és gabonából nyerik, így kerül a szesz legkevesebbe. Ezt azután tisztítják, vízzel felhígítják, esetleg megcukrozzák, illatosítják s jó pénzért a magyar ember gyomrába sózzák. Ez az a speciális magyar nemzeti ital, melyet sokkal jobban szeretnek mint a boldogságukat, testi épségüket s mint a vizet. Pedig valami huncutság lehet a dologban. Mert azok az emberek, a kik napról-napra isznak, akiknél ez olyan testi szükséglet akárcsak a viz, szegényednek rongyos ruhában járnak sötét, szűk, piszkos szobákban laknak, gyermekeik hibásan jönnek a világra, gyenge elméjíiek, ellenben azok, akik a pálinkát árulják, nem isszák meg s ime fényes palotákban laknak, elegáns fogatokon járnak, úri módon öltözködnek, élnek, szórakoznak. Ezek az emberek természetesen nem mondják, hogy ártalmas a pálinka, mert akkor nem fogyna a portékájuk, üres maradna a kassza. A magyar ember már annyira gyengén lát, hogy ezeket a kiáltó jelenségeket nem veszi észre. Megy a maga szomorú siralmas, szirtes, meredek utján tovább, legfőbb célja, vágya mindig csak az, hogy egy-két deci pálinkára való jusson s ha megitta ezt az ördögi italt, ki van békülve a világgal, szívesebben emelgeti kenyérkereső nehéz szerszámát; dolgozik mint az állat, mert elhódította testét pálinkával, nem érzi a fáradságot, a pihenés szükségét. Az emberi testben kimutattak 18-féle elemet, pálinkát nem találtak benne. Az állatok nem kapnak pálinkát, mégis el tudják húzni a megrakott szekeret ? egészségesebbek is mint az emberek. Ha az ember dolgozik akkor megéhezik, mert fogy az ereje; az erőt pedig a táplálék adja. A táplálékban vannak azon anyagok, melyeket az emberi test munkánál elhasznál. Mivel az emberi testben pálinka nincs, tehát ennek pótlása sem szükséges, mert ami nincs a testben, azt nem használhatjuk fel munkára. Nemcsak felesleges anyag, hanem ártalmas is. Ha ritkán használják, gyomorhurutnál egyéb bajt nem okoz. Ha azonban napról-napra használjuk, akkor a gyomorhurut is állandósul. Az ilyen hurutos gyomor nem kívánja az ételt, mert nincsen rendes emésztő nedve, amely az ételt meg tudná emészteni. Az ilyen ember étvágytalan, nem kívánja az ételt, csak
