Harangszó, 1912-1913

1913-03-02 / 19. szám

a puskák, ágyuk nem vittek olyan messzire, nem voltak olyan biztosak, mint most. Az ostromok is egyszerű ostromló eszközök használatával tör­téntek. Inkább a személyes küzdelem döntötte el a csaták sorsát. Páncélos, sisakos vitézek álltak egymással szemben, összemérték kardjukat, így vívták ki a győzelmet. Ma ilyen hadakozásra nem igen kerül a sor. A legtöbb ütközetben alig látják egy­mást az ellenfelek. Az emberi tudo­mány oly tökéletes fegyvereket alko­tott, hogy a győzelmet tulajdonképpen nem a katonák bátorsága, — bár ez is nagyon fontos és mindig is fontos marad, — hanem a fegyverek jósága s a vezérek ügyessége dönti el. A tökéletesített hadviselési eszkö­zök azután siettetik a háború lefo­lyását Az ágyuk, bombavetők, gép­puskák olyan rettenetes pusztítást visznek véghez, hogy néhány pillanat alatt egész hadseregek megsemmisül­hetnek. Eddig csak a szárazföldön, vagy a tengeren védekezett a had­viselő íél az ellenség ellen. Most már a levegőre is vigyáznia kell, mert repülőgépen föléje emelkedhetnek s kikémlelhetik mozdulatait, elhelyez­kedését. Egy kis hirben megirluk azt is, hogy egy tiszt olyan repülőgépet talált fel, mely átlátszó anyagból készül s melyet éppen azért alig lehet észrevenni. Sőt vannak olyan gépek is, melyeket anélkül, hogy valaki is ülne benne, biztos irányítással az ellenséges tábor tőié eresztenek, s a repülőgépen elhelyezett fotografáló masina magától lefényképezi az ellen­ség táborát, elhelyezkedését. Mikor a gép leszáll, akkor azután könnyű olyan intézkedéseket tenni, mely az ellenségnek ártalmas. Hát még a fegyverek milyen vesze­delmesek a mi időnkben 1... Lássuk csak a nagy különbséget! Még a múlt század közepén is a legjobb hadsereg tüzkőzáváros pus­kával volt föl fegyverkezve. A 28 gram­mos ólomtöltényt mindig olajos ruhába kellett csomagolni, hogy ne lötyögjön a puskacsőben. Azután a puskacsőbe beverték a puskavesszővel a golyót, úgy vehették célba az ellenséget. Hát bizony ez nem volt valami gyors dolog. Bezzeg azóta nagyot változott minden 1 Most már többször el lehet sütni a puskát, anélkül, hogy a töl­ténytáskába kellene nyúlni. — A ma­gyar, német meg török sereg puská­jába egyszerre 5 töltényt lehet tenni, az angol puskába 10 töltény fér el egyszerre. Azelőtt csak közelről volt 150. biztos a lövés, most elvisz a puska 3000 méternyire. De azután vannak egészen új gyilkoló szerszámok is, ilyen például a gépfegyver. Ez az új fegyver elég kicsiny, összesen 25 kgr. súlyú fegyver, melynek kezelése, szállítása könnyű és mégis néhány perc alatt ezer és ezer ember halálát okozhatja. Felteszik egy kis kocsira, vagy a kisebb fajtát egy ember hátára, vagy egy kerékpárra és szaladnak vele a kijelölt helyre. Ott gyorsan beigazítják, céloznak, a tüzér lenyom egy gom­bot s a gépfegyver elkezdi ontani a golyókat. Percenként 600 lövést tesz. Eggyel-eggyel 2000 lövést le­het tenni, akkor egy kissé várni kell, hogy a cső lehűljön. De a lehűlést is elősegíti a cső körül levő viz. Ha a gép kilőtte az összes golyókat, akkor új töltényövet tesznek bele s egy gomb lenyomása újra műkö­désbe hozza az egész gépet. Elgon­dolhatjuk : micsoda pusztulás támad az ellenség csapataiban, ha néhány ilyen golyószóró szörnyeteg célba veszi 1 Nagy átalakuláson mentek át az ágyuk is. Nem régen még olyan közelről sütögették egymásra az ágyukat, hogy szabad szemmel mé­regették a távolságot. Most olyan ágyuk vannak, hogy várakat, kikö­tőket pusztíthatnak el olyan távol­ságról, hogy nem is látnak el addig. Mégis tudnak célozni is, meg találni is. Manapság a legnagyobbik ágyú 30 centiméteres. Ez 382 kilós löve- get röpít ki. Vannak azután kisebb ágyuk is. Sőt ma már kísérletet tet­tek azzal is, hogy az ágyút, meg a gépfegyvert motoros kocsira helyez­ték. Ezzel azután gyorsan ott te­remnek az ellenség támadására, per­sze, ha van arra felé jó út. A golyók ritkán készülnek egy darab­ból. Rendesen sok golyó és robbanó­anyag van benne összehalmozva. Mikor azután a golyó odaérkezik, akkor szétrobbanik és rettenetes pusztítást visz véghez. Az ilyen löveget srapnell-nak nevezzük. 4500 méter távolságra is biztosan lehet vele lőni. Egy tizenöt fontos srap- nell például 192 darab golyót tartal­maz s felrobbanásakor több száz négyszögméter területet fed be gyil­koló szilánkjaival. Főleg ezek a szárazföldi háború fegyverei. A tengeri háborúnak me­gint más fegyverei vannak, ezekről majd a jövő számban szólok. HARANGSZÓ^ ____ A pró prédikációk. Közli: Kiss Béla. 1. „Ki amiért megharagszik, abban nincsen igaza.“ Mikor a rágalmazó nyelv vádol, rendszerint azt hiszed, hogy ártatlanságod azzal bizonyítod legjobban, ha a vádolót összeszidod, rosszlelkünek kiáltod ki. Csalódd, f fúl nagyfokú érzékenykedéseddel azt árulod el, hogy a rágalmazó bizonyos fokig tyúkszemedre hágott. Az egy­szeri molnár is azt vitatta a malom­ban, hogy okos és becsületes ember fülét sem billenti a haszontalan mende­mondákra, melyet a kofaajkak regél­nek ellene. De bezzeg szavánál fogták hallgatói. A kovács így szólott hozzá : „Kend — molnár bácsi — részeges.“ A molnár nyugodt maradt. A kerékgyártó azt mondá: „Kend — molnár bácsi — kártyás ember,“ A molnár nyugodt maradt. A csapiáros is szidalmazta őt : „Kend — molnár bácsi — istenká­romló 1 Vigyázzon, megveri érte az Isten.“ A molnár nyugodt maradt. Kérditek falán, hogy miért maradt nyugodt ? Azért, mert a molnár tényleg ¥ sem részeges, sem kártyás, sem isten­káromló nem volt. Ő maga is jól tudta, hogy ezekben őt joggal senki sem vádolhatja. Ezek­ben nem volt hibás — nem hara­gudott — igazságát érezte. Hanem közbe szólott ravasz mo­sollyal a harangozó is, mondván : „Ej, ej molnár bácsi — én úgy tu­dom, hogy kend lisztlopó.* Egyszerre elönti a vér a molnár haragos képét, felugrik s látni kellett volna a mérges arcot, s hallani azokat a cifra titulu­sokat, melyekkel elhalmozta a haran- gozót. Mit gondoltok ? Haragudott volna-e erre is a molnár, ha a liszt­lopás nem lett volna a bűne ? Épen e harag által árulta el, hogy a haran­gozó állításában igazság vala. „Aki amiért megharagszik, abban nincsen igaza.“ Azért azt a tanácsot ' adom: „Ha Isten úgy vezérli sorsodat, hogy az emberek nyelve elevenedre tapint, ne felüssed, de leereszd arcodat. Tégy úgy, mint Péter : aki keservesen sírt s kövesd a publikánust ezt mond­ván : „Isten, légy irgalmas nekem szegény bűnösnek.“ II. „Oh Isten bölcsességének és tudo­mányának mélységes gazdagsága 1 mely igen megtudhatatlanok az ő ité- ► 1913. március 2.

Next

/
Thumbnails
Contents