Harangszó, 1912-1913

1913-03-02 / 19. szám

Tanuljanak ebből a rettenetes gyilkosságból a szülők. Apák, anyák nézzenek melegebb szeretettel gyermekeikre. Gondolják meg, hogy nemcsak ruhát, ételt kell gyermekeiknek adni, hanem igazi, meleg szülői szeretetet. Mert a nevelés örök alapja a szeretet. Ez az érzés köti gyermekünket szívünkhöz. Ez vezeti, ez tanítja a jóra, ez óvja a bűntől. Ez Írja leikébe azt a bizonyosságot, hogy szüléinknél mindig jóakaratra, szerető tanácsadóra találunk.

Aztán neveljék a szülők gyermekeiket munkára.' Követeljék meg tőlük a fő kötelességteljesítést. Ne mondják, hogy kis gyermeknek nincs még munkája, mert mindenkinek van munkája, csak a munka alakja változik. Az a kis első osztályos az „i’‘ betű tanulásával, meg a jobbra dűlő egyenes vonalak Írásával kezdi a munkálkodást, s a meglett ember a maga életkötelességei teljesítésével végíi a munkálkodást. Nagy a veszedelem, hogy kit szülei nem tanítottak meg kiskorában a kicsiny munka végzésére, az nagy korában nem tudja a nagy munkát becsülettel elvégezni. Rend, pontosság, szorgalom, ezeket a szavakat írjuk gyermekeink elé.

Azután tanítsak a szülők gyermekeiket az iskola, templom, a tanító, a lelkész tanításának megbecsülésére. Vezessék őket Istenhez. Tanítsák imádkozni és velük imádkozzanak ők is. Ne küldjék, hanem vezessék őket templomba. Olvassanak nekik a bibliából. Lehetetlen, hogy mindez ne hatna a gyeimek lelkére.

De ez a szomorú történet a gyermekekhez is szól. Arra inti őket, hogy szüleiknek engedelmeskedjenek, intelmeiket kövessék. Ha ez a szerencsétlen fiatal ember nem taszította volna el magától szülei kezét, ha nem követte volna el egyik-másik kisebb bűnt, akkor nem sülyedt volna ilyen mélyre, nem lett volna gyilkossá. A bűn utján nincs megállás. Első lépés után következik a második, harmadik. Csak a vallásosság, munkaszeretet, a szülők áldott keze tarthat vissza I. . .

Ezek a szomorú történet tanulságai, íme, tanuljatok belőle I

14g.

____

A levita.

Elbeszélés. Irta : Szombath Ernő.

Gyömő nagyon kicsi község a felvidék egyik megyéjében. Olyan kicsiny. hogy még papjuk sincs. Pedig egyhitűek. Leszámítva azt a néhány boltost, meg az egy zsidó korcsmá- rost, mindnyájan lutheránusok.

HARANGSZÓ.

Dehát szegény a nép. Tönkretette a henye élet, a mértéktelen ivás. A nép jómódú gazdái egyre szegényedtek. Egyik darab föld után úszott a második, azután a harmadik. Mind dobra került. S az új tulajdonos mindig a korcsmáros lett. Amily mértékben fogyott, szegényedett a íalu népe, ép oly arányokban gyarapodott, gazdagodott a korcsmáros. Pedig volt idő, amikor alighogy tengődött. Akkor még szomorúan pislogott a mécs az ivóban 1 Mellette ott bóbiskolt az Áron zsidó. Bátran tehette. Álmában nem igen zavarták. Alig egy-két vendég akadt. Az se maradt ott sokáig. Megitta az italát, aztan jóéjszakát kívánt.

Hej, de megfordult az idő kereke I Bezzeg van most élet az ivóban! Sokszor mind a két szoba tele van. Szinte vágni lehetne a füstöt I Pedig most már két petróleumlámpa, is veti szét a sugarait. S mégis gyér a világosság a füstös levegőben. Bezzeg sürög-forog most a korcsmáros 1 Most ugyan nem jut idő a szunyókálásra! Alig győzi a munkát, pedig felesége, leánya is segít neki a kiszolgálásban 1

Ma különben is különösebb nap van a faluban. Új levitát választottak. Nagy munkát végeztek! Úgy illik, hogy erre is igyanak egyet 1

Gyömő filia volt. A papi fizetésre nem tellett, hát csak tanítójuk volt. Az prédikált, temetett, mtg keresztelt. Csak épen nem gyóntatott, meg nem esketett. Az előbbi elvégzésére négyszer jött ki a pap. Esketésre meg kihozták.

Amint már említettem, új levitatanítót választott az eklézsia.

Az előbbeni öreg is, tehetetlen is volt már meghalt, eltemették. Ma választották meg az utódját. Nős volt, de meg fiatal. Alig harminc éves. Tehát erejének a teljében.

A választás után elutazott, hogy magával hozza családját, bútorzatát.

A második héten meg is érkezett. Szép, fiatal felesége, három gyermeke is vele jött. A falubeliek meg kocsikon hozták meg a szükségeseket.

Lassacskán aztán berendezkedtek s kezdtek a helyi szokásokkal megismerkedni.

S bizony az új levita, Lévai István, szomorú tapasztalatokat szerzett már a legközelebbi napokban.

Épen a tavaszi munka vette kezdetet. De csak ímmel-ámmal ment a dolog. Úgy látta Lévai, hogy az ő emberei új,y járnak-kelnek, mint akiknek terhere van a dolog. Aztán — hogy be-betért egy-egy házba az ismerkedés kedvéért — mily hányi-vetiséget látott a ház körül. Hej, de elszorult az ő rendhez, pontossághoz szokott lelke ettől a szomorú látványtól.

Hát még az iskolai

Piszkos, mosdatlan gyerekek serege húzódott meg a padokban. Arcuk sápadt, szemük zavaros, mintha kábultak volnának. — Iszonyattal vette észre Lévai, hogy a pálinka szaga gőzölög tanítványaiból 1 Pálinkás kenyér volt a mindennapi reggelijük.

Irtózatos kép nyílt meg a szeme előtt. Mi lesz ezekből a csenevész gyerekekből, akiknek gyenge szervezetét már is kikezdte a legerősebb méreg, a szesz romboló hatása? Milyen lesz a jövő nemzedék, ha már a gyökér most is rothad, pusztul ? Szomorú jelen, még silányabb jövendő !

Lévai lelkét erős elhatározás, szent buzgóság szállta meg, amely eszményi célt tűzött maga elé: megmenti, ami még megmenthető, visszaadja az egyháznak azt, ami még visszaadható.

Vallásos, mély érzésű felesége egész lélekkel állott férje mellé s megkezdték a térítés nehéz, verejtékes munkáját.

A férfi az iskolában kezdte. Azt tartotta, alulról kell az építést kezdeni, ha szilárd épülethez akarunk jutni.

Megtiltotta a gyermekeknek a pá- linkaivást. S e tilalmát szigorúan ellenőrizte. Minden reggel maga szerzett meggyőződést e parancsának végrehajtásáról s ha bűnöst talált, azt irgalom nélkül büntette. El.inte szép szóval, türelemmel, példák elbeszélésével iparkodott hatni. — Elmondta, mily romboló hatással van a szesz a szervezetünkre, mily iszonyú betegségek, nyavalyák származnak a pálinkaivásból. Az elmebetegek nagy része, a hülyék nagy serege bizony ennek köszönheti a betegségét I Sok gyermek megborzongott az iszonyú jövőtől. Ezek nem ittak többet. Pedig odahaza fenyegették őket s más reggelit nem kaptak. Inkább úgy jöttek fel az iskolába. S ilyenek számára mindig került egy darabka kenyér, amit a jó Lévainé áldott keze nyújtott.

Hanem hát akadt néhány, aki ezentúl is csak pálinkázott. Némelyik azért, mert'már úgy megszokta, hogy szinte kívánta. Masok meg az apjuk- tóli félelmükben fogadták el a méreggel itatott kenyeret.

Az ilyenekkel szemben a feddést, a büntetést alkalmazta Lévai. S ezeknél ennek a módnak már volt némi eredménye. A gyermek nem mert odahaza inni, mert félt az iskolai

1918 március 2.