Harangszó, 1912-1913
1913-02-16 / 17. szám
III. évfolyam. 1913. február 16. 17-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. MeojeleníK novembertől februáría minden vasárnap, márciusi oktúberio minden második vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházkerület! evangéliomi egyesület. Szerkeszti K API UÉL A e v. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség oímére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Pohánka Marqit: Cimbalom mellett (vers). — A nemzeti nagyság alapja. — Farkas Mihályné: Öreg asszony sorsa. (Elbeszélés.) — Fábián szórt milliók. — Pálmai Lajos: A hitehagyolt. (Elbeszélés )----Magyar Gazda. Orbán Károly: K ísérlet műtrágyával. — Ország-Világ. — Persely. Cimbalom mellett. Kezdd el kis testvérem még egyetlen egyszer, Tudom, hogy elkezdnéd nékem százezerszer Azokat az édes, szép melódiákat. Hallgatnám melletted nagy, szent áhítattal, Míg rózsás szárnyát is kibontja a hajnal: „Sirassatok engem orgonavirágok . . .“ Összekulcsolt kézzel, némán-szótlan állok; Ezt a névtelen, nagy, igaz boldogságot Én Uram, Istenem, — hogyan köszönjem meg?l Mint távol, sejtelmes zúgás a föld ölén, Úgy hatolnak hozzám a hang, a dal, a fény Egy kis nyílásán át csöndes börtönömnek. Száll a dal, száll a dal langy tavaszi éjjel, Orgonavirágok illatözönével; Engem is, engem is magukkal ragadnak. Hát mért zúgolódnám ? — Aldlak Isten érte I Dalravágyó lelkem ennyivel beérte, És nem vall magánál senkit boldogabbnak. Ti remegve fénylő csillagi az égnek, Úgy-e most velem is beh cserélhetnétek ? A végtelen űrbe nem jut tihozzátok, Mi, — bár el-elhalón, szaggatottan s törten, L)e tudom, örökkön zeng majd a szivemben: „Sirassatok engem orgonavirágok . . Pohánka Margit. A nemzeti nagyság alapja. A németek nagy császára, az ev. II. Vilmos szép beszédet mondott az elmúlt napokban. Most ünnepli ugyanis a német nemzet az 1813-iki felkelés emlékünnepeit. Természetesen a nemzettel együtt ünnepel a koronás uralkodó. Azt is természetesnek találjuk, hogy mint népének atyja, ezt az ünnepet is felhasználja népe tanítására s helyes irányba vezetésére. Dccsak olvassuk el ezt a tanítástI Csak nézzük meg, hogy az igazi vallásos lelkületű uralkodó hol és miben keresi népe nagyságának biztosítékát! Visszatekint a múltba s annak tanulságait összefoglalva így szól: „nem harci babér, nem jólét, hatalom és tekintély biztosítja egy népnek sorsát és jövőjét, hanem egyedül az erkölcsi erő, mely benne lakozik. Ennek az erőnek gyökere az istenfélelem, köte- lességtudis, hazaszeretet, király hűség.“ És midőn a jövendő időt fürkészi, akkor is miben bizakodik?.. Nem elégszik meg az ipar, kereskedelem, j tudomány, művészet nagy előrehala- ! dásával, nem nyugtatja meg a kato- ! naság nagy száma és fegyelmezettsége, hanem mindent attól a vallásos érzéstől, attól a valláserkölcsi gondolkodástól vár, mely hű népe minden flát betölti. Ez a vallásos érzés, ez a nemzeti nagyság alapja 1 Ahol ez megvan, ott kifejlődnek az emberi lélek legszebb jellemvonásai, mint a hogyan a fekete termőföld, az égi harmat s napsugár természetszerűleg növelik a legszebb virágokat. Ahol azonban hiányzik a vallásosság, ahol az Isten iránti hűséget megtagadják s a vallás oltárait szétrombolják, ott lassanként elhalványulnak a többi nagy ember-erények: a hazaszeretet, önfeláldozás, kötelességtudat, ember- becsülés. Lassanként azután nem marad semmi, csak egy széthúzó nép s pusztulásnak induló nemzet. A császár ezekkel a szavakkal végezte be beszédét: „A mai napot nem ünnepelhetjük meg szebben, mintha újból fogadalmat teszünk, hogy múltúnkhoz és atyáinkhoz mindenkor méltók leszünk és a I drága örökségként reánk maradt esz- \ ményeket és szent vallásunkat ápoljuk, mert ezek képesítenek bennünket, hogy | drága hazánkat áldozatkészséggel I szolgáljuk.
