Harangszó, 1912-1913
1913-02-09 / 16. szám
124. tének ellenségeit; hiszen Jézusnak egyetlen ellensége nem volt, mely ne lett volna egyúttal az emberiség ellensége. Mitévő legyen? Hogy segítsen a bajon ? Mert tény az, hogy az ember csak akkor él boldogan, ha egyéniségét érvényesítheti. Ismerte Jézus jól az emberiség ezen önös, önző, „magakereső“ (amint Pázmány Péter jó magyar szóval áz „önző“ fogalmát kifejezte) természetét s tudta, hogy, ez az a pont, melyre balzsam kell. És Jézus tüzet tűzzel gyógyított; nem kerülte el a fájó sebet, sőt egyenest bátor fordulattal gyógyításába fogott: „tagadja meg minden ember önmagát.“ De hát orvosság ez ? A lemondásra való fölszólítással, az önmegtagadást azzal gyógyítani, hogy „tagadd meg önmagadat“ ? Igen, az! S ilyen gyógyításra csak az képes, ki a lélek titokzatos műhelyét, mélységeit és magasságait a legtökéletesebben ismeri; és Jézus ismerte s lássuk ezt saját szavaiból. Tagadd meg önmagadat! Tehát ne várj másra, külső körülményre, mely lemondásra s önmegtagadásra szólít fel, hanem előzd meg s te magad légy, ki belátod, hogy jelen helyzetedben lehetetlen mást tenned, mint önmagadat megtagadnod. Mert ha más külsőleges dolog kényszerít önmegtagadásra, az rosszul esik, az fáj, az kín, az boldogtalanság; az ember nem érvényesítette önmagát, nem érte el, amit akart.. . s ezért boldogtalan; míg ha én előre belátom, hogy törekvésem meddő s hiú erőlködés, önként visszalépek, szabad elhatározásból nem teszem, amit tenni akartam: ez nem okoz fájdalmat, ekkor nem lep meg a boldogtalanság érzete. Miért? Mert itt én érvényesültem, itt én jószán- tomból, önelhatározásból tagadtam meg magamat. Saját maga, az ember tagadja meg tehát önmagát, érvényesítse egyéniségét — az önmegtagadásban. Lássa be, hogy a helyes lépés: saját valójának megkorlátozása! íme mily felséges utasítás! Hogy eltűnik nyomában az élet kék egéről a komor felhő, mely nemrég még végveszéllyel fenyegetett. Hogy tisztul a látóhatár s érezzük a szebb, erőteljesebb élet luvalmát. S nyomában felszabadulnak az ember rejtett erői, mik az önmeggyőzés nemes munkáját vannak hivatva végrehajtani. És mindez tisztán és teljességgel az ember tulajdona s egyedül őt megillető kiváltsága; mert csak az emberben van isteni szikra, belátóképesHARANGS2Ó. ség, ész, mely határvonal ember és áliat között; ez adja meg az ember emberségét. Az állatban nincs belátás, melynél fogva szabad elhatározásból szabályozná tetteit; az állatot vak ösztönök mozgatják, mik ha megmozdulnak benne, ellenkezés nélkül kényszerül parancsszavuknak hódolni. — A gyermek, kiben még kevés a belátás, kevésbbé tudja önmagát meggyőzni, mint a felnőtt, kiben a belátás már teljességre jutott. Nem zavarja meg hát immár mennyei vezérünk útmutatása mellett életünk boldogságát az, hogy le kell mondanunk, önmagunkat meg kell tagadnunk. Boldogtalanságot csak az okoz, ha más kényszerít lemondásra, de ha magunk mondunk le szabad elhatározásból — a felhő elvonul. Kövessük Jézust az önmegtagadásban, ki maga az élet. A hitehagyott. — Elbeszélés. — Irta : Pálmai Lajos. Karácsony este van. A téli hold ezüstös fénnyel vonja be a hóborított vidéket. Millió csillag ragyog a felhőtlen égen, mintha apró mécsvilágot gyújtottak volna odafent az angyalok. Mélységes csend van mindenütt, a természet is ünnepel az örvendező emberekkel, kiknek nagy örömöt hirdet a karácsony. Vígasság van Darvasfalu kis házikóiban is 1 A durrogatások, a lövöldözések zaja már elnémult, mindenki családja körében örül az aprók örömének, kik a teméntelen sok játék, ruha, ennivaló közt azt sem tudják, melyikhez nyúljanak... Az utcák csendjét legfeljebb egy-egy elkésett énekes csapat zaja zavarja meg, amint az ablakok alatt rázendítik: „Krisztus Urunknak áldott születésén.“ Török János gazduram háza is örömtől hangos. Az első szobában az asztalon áll a csillogó karácsonyfa, tele rakva sokféle süteménnyel, csecsebecsével. Alatta pedig a képeskönyvek, játékok, ruhanemüek egész garmadája van felhalmozva. Török János uramat megáldotta az Isten bőven a vagyonnal, telik tőle, örömet akar szerezni ma utolsó szolgájának is. Az öt éves kis Pali gyerek fényes kardot villogtat kezében, s ha felkap a hintalovára, ugyancsak égnek a szemei harci tűzben és boldog... A Jancsi meg a meséskönyve olvasásába 1913. február 9. van elmerülve — gyorsan forgatja a leveleket egymásután, s lelke bizonyosan ott jár valahol az Óperenciás tengeren túl a pásztorfiúnál, ki királykisasszonyt szeretett. Ilyen ez a gyerek, ha egy könyvet vehet a kezébe, se lát, se hall. • Nem hiába szánta papnak a tanító úr. A Katica szép kötésű bibliát s imádságos könyvet kapott. Esztendőre lesz konfirmálva, hadd forgassa addig is. Azokból tanul legjobbat a gyerek. Nem is teszi le kezéből egyiket se, szívéhez szorítja drága kincseit. Hanem talán legnagyobb az öröme az Eszter leánynak. Hogy is ne! A Varga Ferkó már rég kerülgeti a házuk táját. Jóravaló, becsületes legény. Nem is volt az öregeknek ellene kifogásuk, csak azt mondták mindig, hogy a leány fiatal még; hiszen Szent-György napkor lesz csak 18 esztendős I Hogy, hogynem, elég az hozzá, hogy ő most egy fehér ruhára való szövetet kapott édes szüleitől. Pedig mire való volna az másra, mint menyasszonyi ruhának, nem mondták ugyan, de ő tudja. Azután meg farsang sincsen már igen messze. .. Török János uram s hű életpárja boldog mosollyal nézik gyermekeik örömét. Törökné asszonyom meg egy könnyet is csillogtat szemében, de nem akarja, hogy meglássák, pedig hát olyan nehéz az embernek megállani sírás nélkül, mikor a szíve tele van édes örömmel!... Mikor a gyermekek eleget örültek az ajándékoknak, az édesapa felkelt a kályha mellől, s a mestergerendáról levett két fakó táblájú könyvet. Nem kellett leporolni, látszik, hogy gyakran használatban van. A biblia az egyik, az énekeskönyv a másik. A gyermekek közt egyszerre komoly csend lesz. Pali leugrik lováról, Jancsi félreteszi meséskönyvét, s körülállják az édes szülőiket. A cseléd is velők. . . Ekkor aztán Török uram felteszi az okulárét, s megköszörülve torkát, rákezdi hatalmas hangjával-: „Krisztus Urunknak áldott születésén Vigadjunk, s testben lett megjelenésén Mint az angyalok Betlehem mezején Zengjünk ünnepén I“ Szent áhítattal énekel apraja-nagyja I Szívük tele van örömmel, jól esik a hálaének, mint a kismadárnak a csicsergő dal. A kis Pali feledi harci dolgait, a Jancsi esze nem jár a meséken, Eszter se gondol vőlegényére, egy érzelem tölti be szíveiket, a hála, a szeretet a jóságos Isten iránt I Az öregek meg
