Harangszó, 1912-1913

1913-02-02 / 15. szám

HARANGSZÖ.

1913 február 2.

korlati volt. A régi római fiából jó hazafit, azaz bátor katonát és munkás polgárt, leányából pedig férjét, gyermekeit s hazáját egyaránt szerető házias, családias nőt igyekezett nevelni. A nevelés eszközei a példaadás, fegyelem és szoktatás voltak. Bizonyos családi ünnepélyeknél megnyitották a szoba talszekrényeit, melyekben az ősök képszobrai voltak elhelyezve s a szülők megkoszorúzták azokat s elbeszélték hőstetteiket. A fiú kikisérte atyját a mezőre s vele együtt szántott, aratott, míg a leányok otthon anyjokkal együtt fontak, szőttek. Az atya elvitte fiát a nyilvános összejövetelekre, hogy őt az állami élettel megismertesse, de elvitte barátjának vendéglakomájára is, hogy őt tisztességes szórakozásra szoktassa. A gyermekek résztvettek szüleik vallásos gyakorlataiban, segédkeztek az áldozatok bemutatásánál.

A szülők gyermekeiket példaadás, fegyelem és szoktatás által istenfélelemre, a törvények és öregek tiszteletére, engedelmességre, a beszédben és modorban való szerénységre, önerejükben való bizalomra, bátorságra, tetterőre s amit különösen ki kell emelni, szigorú erkölcsösségre vezették. Csak az ilyen nevelés volt képes oly jellemeket képezni, mint az egyik diktátoré, kit az eke szarva mellől hívtak meg diktátornak s miután legyőzte Róma ellenségeit, visszatért régi foglalkozásához, a földmívelés hez; vagy mint az egyik konzulé, ki saját fiát kivégeztette, mivel az határozott parancsa ellenére az egyik néppel ütközetbe ereszkedett. Az ütközetben nyert győzelméért előbb megkoszorúzta fiát, de engedetlenségéért kivégeztette.

A római nevelésnek ez a családi jellege, ez az alapja képezze ma is alapját a családi nevelésnek. A nevelési eszközök pedig, ha igazán nevelni akarunk, a mai családok életében sem lehetnek mások, mint a jó példa, a fegyelem és szoktatás s a családi nevelésnek főcélia ma sem lehet más, mint az istenfélelem és erkölcsi tisztaság.

A gyermek lelke kicsiny korában olyan, mint egy tiszta fehér lap, melyen sötét pont vagy árnyvonal nem található. E fehér lap a gyermek fejlődése folytán mind jobban és jobban berajzolódik, megtelik képekkel ismeretekkel, amelyek aztán állandósulnak s legtöbbje kitörölhetetlenül bevésődik a gyermek leikébe. Nagyon fontos tehát, hogy a gyermek lelke milyen képeket, ismereteket gyűjt, mert ezek fogják irányítani nagyrészben későbbi

11R

cselekedeteit is. így nagyon érthető, hogy a család, a szülők szerepe mily nagy jelentőségű a nevelés terén. Az eszközök közül pedig első hely illeti meg a példaadást, mely minden nevelésnek, de különösen a családi nevelésnek vezére, soha szem elől nem téveszthető irányítója kell hogy legyen. Példaadás beszédben, példaadás cselekedetben. Azt mondja a közmondás is, hogy a példa vonz. A gyermek jelenlétében elhangzott szemérmetlen szavak, vagy a gyermekek láttára a családban elkövetett nemtelen cselekedet nemcsak a családi nevelés eredményét hiúsíthatja meg, de kerékkötője lehet az iskolai nevelésnek is.

Adjon példát a család a gyermeknek mindenek előtt a szülők iránti hálában és tiszteletben. Kérdezhetné valaki, hogy miként adjon erre maga a szülő példát? Hát úgy, hogy sok családban élnek az öreg szülők, kiket a szülők ha tisztelnek, becsülnek, úgy várhatják ők is gyermekeiktől, hogy öreg napjaikban gondjukat viseljék. Ilyen módon talán megfordítható lenne az a mondás, hogy köny- nyebben eltart egy apa hat gyermeket, mint hat gyermek egy apát. Általában az idősebb emberek, továbbá az egyház és a haza nagyjai iránti tisztelet és kegyelet, mint a római családoknál, úgy a mi családainknál is fontos feladatot képezzen, mert a gyermek ha ezt látja, maga is gyakorolni fogja. Az iskola a gyermek elé állítja Deák Ferenc jellemét, kiről tudjuk, hogy nemcsak a negyedik parancsolatot híven megtartotta, de még ifjabb éveiben sem tűrte, hogy jelenlétében valaki az öregek, vagy a haza nagyjai iránt tiszteletlenül nyilatkozzék. Ezt kövesse a család is. Lássa a gyermek a családban a törvénytiszteletet, az egyházi és világi elöljárók és felsőbbség iránti becsülést és engedelmességet. Adjon a család a gyermeknek példát a szerénységben, mely az embernek egyik legszebb erénye, az egyenesszivűségben, az igazmondásban, az egymás iránti szolgálatra készségben. Általában nagyon vigyázzon arra, hogy mikor és mit lehet a gyermek előtt cselekedni.

(Folytatjuk.)

Piroskánk eljegyzésekor.*)

Egy-egy buzgó ima, egy-egy forró fohász

Apai szívemnek minden dobbanása Mióta menyasszony-boldogság koronáz,

Kis lányom, alighogy gondolhatok másra, ... , Isten megbocsássa!

*) Mai számunkban közölt eljegyzési hírhez közöljük ezt a szép verset,

Bár kísérhetne is ragyogó, hő napként E nagy boldogságod élet-utadon át, Évek hosszú során soh’sem foszolva szét, Éltetné szívetek drága tulajdonát!

.... Jó az Isten, jót ád!

Mert, hisz’ a boldogság gyémánt-koronája Drágább e világnak minden ékszerénei, Szeretet és hűség méltó csak reája,

Csak tiszta szívekben fogamzik meg és kél. .. . . Bízzunk ! Az Isten él 1

Te férfiú, — kinek ím keblére teszem Kis családi kertünk szerény ibolyáját,

S kit egész férfipak ismer szívem s eszem, — Hadd hinnem, nem érhet engem csaló- .... S a jó Isten megáld 1 [dás, vád!

De akár tűzbe tett kézzel vallom s hiszem, Hogy akit kerestél, az föl van találva, Hogy nem lelsz majd okot csalódásra te sem, Sem az édesanyát kérő kicsiny árva.

. . . . Isten lelkem látja!

Szeretet csillaga legyen a vezértek Az élet háborgó tengerén keresztül, Csak mi ebből fakad, az nem lehet vétek, Csak a szeretet, mely soha meg nem restül. . t. . Ezt higyjétek szentül!

Boúr Lajos.

Mi lesz. ha majd a szén elfogy?

Lépten-nyomon halljuk, hogy az emberiségnek új erőforrások után kell néznie, mert a széntelepek nemsokára kimerülnek. Kultúránk túlságosan függ a széntől; a szén elfogyta nemcsak a kulturális, de valósággal a testi halálunkat is jelenti. Szerencse, hogy míg ez elkövetkeznék, van időnk előkészíteni a jövőt. A mostani szénbányák is futják néhány évtizedig, újakat is fedeznek föl állandóan. Aztán meg még egy módja van annak, hogy szénéletünket meghosszabbítsuk. Jobban ki kellene használni a szénben levő erőt.

A kínálkozó legcélravezetőbb mód — amely a föltalálókat már régen foglalkoztatja — az lenne, hogy a szenet közvetlenül villámos erővé alakítsuk át. Most közeledünk ennek a megoldásához. Ramsay, a nagy angol vegyész megmutatta a hozzávezető utat.

Ramsay abból a kétségtelen tényből indult ki, hogy a szén fáradságos kibányászása és elszállítása jelentékenyen emeli az árát, tehát a belőle előállított erők árát is. Továbbá, hogy sok széntelepünk van, ahol a szénrétegek vékonyak, vagy a szén minősége rossz, úgyhogy nem érdemes bányászni. Mi lenne, — így gondolja Ramsay — ha a szenet mindjárt a föld mélyében elégetnénk, a helyett, hogy napvilágra hozzuk ? Akkor gázokat nyernénk, melyekkel gázmotorokat hajthatnánk s általuk villamos