Harangszó, 1911-1912
1912-01-14 / 12. szám
96. HARANGSZÓ 1912 január 14 az ő méhének fián. én el nem felejtkezem te rólad“ s nem hallja többé a vihar üvöltését, édesdeden hajtja le fejét mennyei atyja kebelére. A bűntudattól ostromolt felé hangoztatja a Krisztus e vigasztalását: „bízzál, megbocsáttattak a te bűneid.“ A haldoklóval láttat megnyilatkozott eget. — Szóval: „Nincs e múló világban olyan nagy szenvedés, Melyre e balzsam által ne jőne enyhülés!“ Oh oltsd be azért a tieid szivébe te keresztyén nő és vallásos édesanya az Istennek félelmét, tégy meg mindent, hogy ha majd a számadásra megjelensz Isten előtt, te is elmondhasd üdvözítőd ezen szavait: „akiket nekem adtál én megőriztem és egy is azok közül el nem veszett.“ Győzd meg tieidet afelől, hogy életboldogsága számára „más funda- mentomot senki nem vethet, mint amely egyszer vettetett, amely a Jézus Krisztus 1 * Míg a hajdankorban a kegyes Mária az alabástrom szelence drága tartalmát az illatos kenetet áldozta az Ur dicsőségére, mikor azt a Krisztus fejére tölté, te buzgó vallásosság, megszentelt élet által áldozd magadat s a tieidet a Krisztusnak, így hivatásod híven betöltve számíthatsz arra, hogy hű pásztorod e szavakkal fogad magához : „jól van jól, jámbor és hív szolgám, a kévésén hív voltál, többre bizlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe!“ (Vége.) Baki Pali.*) — Történet a tékozló fiúról. — Irta: Babay Kálmán. Eleinte, hogy az iskolából kimúlt, Vass Miska írnok inasa volt, később a kasznár kis tehenészetének termésű hordta a városba. Most két év óta tejeskocsis. Mindennap egy órakor indúl a teli kannákkal és ezer megbízatással; hat órakor visszahozza a kiállásról az üreseket s eljár hűségesen a megbízatásokban. Azt mondják, hogy néhány év múlva belmajori csősz lesz. Könnyű neki, egész famíliájának helye-feneke az uradalom volt. A család ma is három konvenciót húz már, pedig Bözsivel, ha az a tavaszkor hozzámegy a kasznár vincellérjéhez, Frenyóhoz, húzhatnák a ne*) Mutató a szerzőnek a Protestáns Család és Iskolá-ban megjelent „Nádfö- deles házak alatt“ című kötetéből. gyediket is. Azonban Frenyó úr csak amolyan „gyütt-ment“. Ugyan Lőrincnek, a kegyelmes asszony kocsisának atyafia, de azért a puszta „előkelősége“ nem veszi be. — Nem itt született az istenadta! Ez elég ok arra, hogy a Baki Pál átnézzen a feje fölött. Mert itt, a puszta uradalmában ugyanaz a társadalmi rend járja, mint az uraknál; idegen hasztalan kapaszkodik, 5—10 kisebb-nagyobb koca, egy-két riska még nem szerzi meg a kutyabőrt. Frenyó látván, hogy Baki Bözsi annyira van hozzá, akár csak a kon- tesz, hozott Csurgóról egy béresleányt, valami Tóth Lidikát, akivel azért boldog házaséletet él. Az öreg Baki régóta béresgazda, öregebbik fia pedig Margitházán ugyanaz. Beszélték, hogy ha Möntör Kovács Ferkó nem kedvence any- nyira a kasznárnak, ő lett volna a hajdú. Azonban Ferkó szerencséjének Baki András úgy örült, mint az egész puszta, mert nemcsak, hogy jó pajtások voltak együtt, de szegről- végről atyafiak is. Mikor meg Moho- ros Zsófikát a faluból felvitte Ferkó a majorba, teljesen belenyugodott az állapotokba. — Hej 1 ha a Ferkó nincs ... 1 No de jól van, annak szánta a jó Isten; neki meg Filotás Julit, mindketten boldogok lettek, már komák is, amint a sor hozta magával. De ez a Pali, a második gyerek 1 Komisz is az a város, elcsavarják benne a könnyüvérü gyerekek fejét! Az öreg Baki még nem tud bizonyosat, de már pedzi a gyanút. Búcsú után, hogy a gyerek mámorát aludta, a lajbli zsebben egy zseb- keszkenyőt talált; finom batisztot selyemfonállal kihímezve, amilyent a nagy úri dámák a kezükben hordanak szentegyházba menet. Legalább igy gondolta az öreg. Össze-vissza fundálta a kendöt. Előbb azt hitte, hogy asszonyától csellentette el valami városi cselédleány, de azután egyik csúcskájában bécsi cérnával egy szívet talált ki- varrva, mellette pedig jobbról-balról egy-egy betűt, mely az ő fia nevének a kezdőbetűje: B. P. Nyilván ajándék s hogy milyen célú, megmondja az a belevarrott szív. Ez aztán már gondolkozásba ejtette az öreget. A gyermek az ő háta mögött összeismerkedett valami városi rosszal; — mert előtte minden városra menő fehérnép rossz, akinek mindenen jár az esze, csak a becsületes munkán nem, puccosan öltözködik, de az erkölcse szennyes — s most az elcsavarja az ő becsületes gyermekének az eszét. Lám, már olyan falusiakkal kezdett barátságot, akik „hausknekt“-ek, meg tudja Isten ! micsodák voltak a városban; amiből azt sütötte ki helyes logikával, hogy az ő fia is e pályára készül — rosszalkodni. Mert nem is jóravaló legény az, aki csak azért keresi a várost, mert ott 8—10 forintokat kap havonként, de esztendő végére a hatodik helyen tilódik meg ahelyett, hogy ott keresné a kenyerét, hol holtáig megmaradhatna. Elborzadt attól a gondolattól, hogy az ő gyermekéből is ilyen lehet. Eszébe jutott az ő gyermekkora. Ott kezdődött az ő boldogsága, amely napon ostoros-béresnek befogadták. Takarodáskor, amikor a kis- béres kezére is adnak igát, mert az egész konvenciósok nem győzik, mintha most is látná azt a boldog mosolyt édesatyja orcáján, ott az ököristálló mellett, amikor ő a hosszú ostorral nagyot durrantott az első hajszás ökör fölött. Visszasandított, hogy milyen a hatás, úgy látta meg édesatyjának örömét. — Hejh 1 hogy az ő apai szíve ilyen boldogságban nem úszhatik! Mekkorát változott a világ azóta! Ezek a mai gyerekek kikivánkoznak abból a világból, ahol az ő egész famíliájuk boldogan élt-halt. De azért is van a sok Isten csapása 1 A legszebb uradalmak lótó-futó bérlők kezein, kik jönnek-mennek, bitangolják a drága földet, pusztítják a fát, töretik fel a szűz legelőket. Egy-egy újesztendő napján 20—30 cseléd változik. Nem változott az ő gyermekkorában, nem változik most sem itt a grófi birtokon, de látja ő, hogy Csákó várán, Büsüben, Kikatóban hogyan van. Ha a kegyelmes herceg feltámadna egyszer s meglátná kedves birtokait bitangolva, mégegyszer meghalna — szívfájdalmában. És ennek mind csak a rossz cseléd az oka, azok untatják meg a gazdálkodást s kergetik bérlő kezére az uradalmakat. A visszaemlékezés édes bűbáját teljesen lerontotta nála a kérlelhetetlen következtetés. Ilyen hangulattal fűzte tovább Pali fia állapotát, mely aztán teljesen elkeserítette becsületes lelkét. — Hogy az ő fia is ilyen uraság- rontó legyen idővel, akkor inkább pusztuljon el most. Még ugyan bizonyosat nem tud,
