Harangszó, 1911-1912
1911-12-31 / 10. szám
80 HARANGSZÓ. 1911. december 31. megbetegedett, elhidegedett tőlem, sőt lassanként mindenért engem kárhoztatott. Én csak tűrtem e néma vádat s eszembe sem jutott, hogy magamat hibáztassam. így múltak az évek. Feleségem néma vádja tűrhetetlenné tette számomra az otthont. Tekintetének néma kérdése, melyet elértettem, de melyre sohasem akartam a választ megadni, elűzött a házból. Máshol kerestem vigaszt s szabad időmet víg társaságban töltöttem. Ha haza jöttem, néha erőt vett rajtam a kívánság, hogy oda menjek feleségemhez s bocsánatot kérjek tőle. De büszkeségem csakhamar megint felülkerekedett. Feleségemet azonban az utolsó évek annyira megtörték, hogy már ágyban fekvő beteggé lett. Egyszer, amint utam egy víg társaságból haza hozott, szorongó érzés fogta el lelkemet. Éjfél volt, amikor a szobába léptem s feleségem az ágyban lecsukott szemmel feküdt. Oda léptem hozzá azon elhatározással, hogy leborulok előtte és bocsánatért esedezek. Ő lépteim zajára fel- nyitá szemét s néma tekintetében- annyi szemrehányás, oly mélységes fájdalom volt, hogy szótlanul térdre roskadtam ágyánál. De hiába szóltam hozzá, hiába kiabáltam kétségbeesve a nevét — ő már nem felelt többet. — Örökre elaludt. Ekkor fogott el engem ama kergető érzés — vissza a szülő hazába, az édesanyához, akit már oly rég nem láttam, aki talán még most is remegő fájdalommal, reménységgel várja, hogy meglátják az ő szemei még a visszatérő megtért fiút. Most itt vagyok. Tudom, hogy édesanyám már régen a sír mélyén fekszik, de e szavaknál, melyet e gyermek olvasott éreztem, hogy a lelke itt áll mellettem. Érzem, hogy most is átölel s szeretettel megbocsát megtérő fiának, akit az élet csak későn tanított meg arra,miképen kell megbecsülni a jó édesanyát s örökre áldani emlékezetét.“ Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol blklla a házban nincs, Tanyát a sálán ütött ott, Hiányzik ott a legfőbb kincs, De Isten nem lel kajláitól. December 31. vasárnap, Zsolt. 103, 2. Január 1. hétfő, Józsua 1, 9. , 2. kedd, I. Kor. 11, 31. „ 3. szerda, Jezsaeás 50, 4. „ 4. csütörtök, Zsolt. 92, 2. „ 5. péntek, Jezsaeás 26, 4. , 6. szombat, Máthé 2, 2. A nö és a vallásosság*) Irta: Farkas Elemérné. I. Mikor a virágmag termőföldbe hullva kicsirázik, a gyenge plánta csak úgy élhet, úgy növekedhetik, ha kellő időben meleg napfény és üdítő harmatcseppek érik. A csecsemő gyermeknek, mint az alig csíráthaj- tott gyenge növénynek szintén ily harmatcseppre, ily melengető napsugárra van szüksége, hogy növekedhessen s majdan a családi kör ékessége legyen. Ez a melengető napsugár az anyai szív szeretete, ez az üdítő harmatcsepp a vallásos édesanya szivből fakadó imádsága. Az édesanya míg ápoló gonddal melengeti a magával tehetetlen kis lényt, imádkozó ajakkal hajol bölcsője fölé s míg gyermeke első mosolyának látásakor a mennyország üdve száll az anyai szívbe, az édesanya' égfelé irányozott hálás tekintetével már beplántálja gyermeke szívé mélyére a vallásosság szép virágát. Oh mert az ember az élet forgatagában sokat elveszíthet a gyermekkor kedves emlékeiből, de egyet késő agg koráig megőriz: imádkozó édesanyjának képét. Mikor már fejlődni kezd a kisded s ajka dadogva keresi a szavakat, miket még kimondani oly nehéz, a gyermeke igaz boldogságát kereső jó anya imára kulcsolja annak két kicsi kezét s megtanítja arra, hogy túl a csillagok honán ott, lakik a jó .Isten,“ kihez felhat s ki által elfogadva van a gyermek ártatlan lelkének még senki áltál meg nem értett, de a jó Isten által látott és hallott s meg is hallgatott imádsága. A vallásos anya az isteni félelemben ekkor adja gyermekének a legdrágább talizmánt, mely megóvja azt az élet minden változása, az élet minden csábja között. A szenvedések idején megóvja ez a talizmán viselőjét a kétségbeeséstől s képessé teszi arra, hogy higyje, tudja és vallja: „Mind jó amit Isten tészen,— Szent az ő akaratja.“ Hiszi, tudja és vallja az ilyen vallásos ember, hogy a jó Isten a szenvedések keresztje alatt roskadozót, a meg- fáradottat megnyugtatja s bizonyára nem tántorodhatik el a becsület útjáról semmiféle kisértés idején sem az a gyermek, ki otthon a szülői háznál, jó édesanyjától tanulta meg *) Felolvastatott a büki evangeliomi egyesület első női estélyén. ezen igazságot: „a bűnnek zsoldja a halál, de az Istennek ajándéka a. jóknak, a nemesen érzőknek örök élet“. Sokszor fájó szívvel látunk elvetemült gyermeket, ki felemeli kezét őtet ezernyi gond közt felnevelő édesanyja ellen. Bizonyára e gyermek szívébe az édesanya nem véste be kellő időben a vallás egyik sark- * köve, az úr tízparancsolata ezen örök szép szavait: „tiszteljed atyádat és anyádat, hogy jó dolgod le- , gyen e földön“. — Nem értette meg vele a költő e szép szavait: „Ne várjon áldást a gyermek fejére, Ha anyja könnye felkiált az égre I “ * Oh bizonyára, ha az ilyen hálátlan gyermeket méltán sújtja embertársai megvetése s az Istennek büntetése, úgy az ilyen kötelességmulasztó édesanyát is joggal éri a jó és nemes gondolkodásnak megrovása. De álljunk meg egy perezre itt kedves hallgatóim. A jó anyának nem csak szóval kell gyermekét tanítani, de még inkább jó példaadással. És ime mit látunk ? Anyák, akiknek serdülő gyermekeik vannak, akiknek szíve még minden benyomás iránt fogékony, mert az élet még nem keményítő azt meg s kiknek szívébe élénken bevésődik úgy a rossz, mint a jó, a szerint, mit maguk körül látnak, — mondom ily anyák, hányszor beszélnek tiszteletlen hangon elaggott szüléikről s gyermekeik előtt hányszor felpanaszolják öreg, tehetetlen szüleiknek a száraz kenyeret, mit azoknak nyujtaniok kell. A gyermek szívébe bevésődik ez mélyen, kitörülhetlenül s várhatja-e vájjon a szülő ilyen példát mutatva majdan gyermekétől, hogy az őt késő vénségében tiszteletben tartsa s megbecsülje ? Az anyának durvasága visszahat a gyermek lelkére, rányomja arra bélyegét s érzése a szerint alakul ki, amint azt a hozzá legközelebb állótól édes anyjától látta. Ti keresztyén anyák jegyezzétek meg: gyermekeitek lelke a szerint > idomul, amint azt ti formáljátok. — Vallásos, nemesen érző, fenkölt gon- dolkozásu anyának durva, gonosz, vallástalan gyermeke nem lehet. — Minden szép és jóra fogékony talaj a gyermek lelke, ültessétek el belé a vallásosság, a minden embereket megbecsülő szeretetnek magvát korán, még mielőtt az élet s a világ konkolyt hintene abba, s akkor nemes és áldott gyümölcsöket fog az számotokra teremni. . (Folytatjuk.)
