Harangszó, 1911-1912
1911-12-31 / 10. szám
1911. december 31. HARANGSZÓ. 81. „Ki mint vet, úgy arat.“ A magyar gazda ezt a közmondást nem találja elég világosnak, tovább fűzi: „Aki ocsut vet, ocsut arat.“ Azt gondolja, ez ő rá jobban ráillik, mint az a másik, .sőt szentül hiszi, hogy ez egyenesen néki csinálódott. Igaza van 1 Hanem, hogy valaki keveset vessen és sokat arasson, azt kevés ember hinné. — Én ezt is hallottam már, még pedig a saját édes öcsémtől s mégse akartam hinni. Sokat mond a gyerek I... De azt is mondta, hogy nézzem meg, ha nem hiszem. Hát lementem hozzá, a Dráva mellé, május 30-án. — Belcsa pusztán van Krenczir Károly úr gazdaságában; olyan lóti-futi kis botos ispán, földmíves iskolát végzett Csik-országban, ennyi az egész műveltsége. Tehát már ott is vagyunk a szőke Dráva mellett, ott a barcsi nagy hid lábánál, amely mint egy óriás, átlépve tartja a folyót. Élőttünk az istenáldotta szép vidék, az a valóságos Kanaán. — Elmondom röviden amit láttam. Összetett kézzel álltam meg egy- egy búzatábla mellett s csudálkozva kérdem magamtól, hogy valóság-e ez? 160—170 cm. magas a búza s olyan mintha nyírva volna a teteje. Szálas mint az erdő, üde rengő, erős a szál, súlyos, hatalmas a kalász, mint a buzogány. — Amig ott voltam, két zápor is érte szélviharral, azért utánna egy szál gabona sem volt megkeveredve vagy megdőlve. — A zab valóságos náderdőnek látszott még öt lépésnyiről is. Mint a nád, a vesző olyan erős, az a gabonaszár, de talán megvan kérgesedve. Az árpa 1 méter magas volt már s csak akkor hozta a fejét. Hogy milyen reményekre jogosító terményei vannak ezen uradalomnak, azt csak látni lehet, de hűségesen leírni nem 1 Láttam már jó gabonákat egyebütt is, Somogybán is, de a bel- csaihoz hasonlót még képzelni sem tudtam. Egy csomót gyökerestől kitéptem a búzájukból, hazahoztam és megmutattam gazdáinknak, hogy meggyőzzem őket állításom valóságáról. S hát bizony sóvárgó szemmel néztük végig azokat az álomországi növényeket. Dacára annak, hogy a magyar ember halálos ellensége minden könyvből tanult gazdasági tanácsnak, minden olyan gazdálkodási, művelési módnak, amit kaputos embertől lát vagy hall, — mégis az ott lévők fejüket bice- getve fejezték ki elismerésüket azon gazda iránt, aki oly szakavatottsággal tudja összeegyeztetni a könyvből szerzett ismereteket a gyakorlati tapasztalással ; hogy fáradsága gyümölcséül ilyen eredményt tud felmutatni. Hónaljig érő kaszálók vannak Bel- csán! Soha annyi boglyát, petrencét még nem láttam egy darab földön, sem pedig olyan lóherét, lucernát, mint ott van. A múlt évi átlagos búzatermésük 13 q volt magyarholdanként (1200 □ -öl) és csak 50—55 kgr. vetőmagot kap a föld! — Nálunk Veszprém- megyében ezt már jókora lódításnak mondják; pedig ez így van. Tavaszi búzából pl. 46 kgrt vetettek el akkor. így már a vetőmagon megtakarítanak 20—25 kgrt, mert nálunk Veszprém, Győr, Vasmegyében 80—85 kgr. búzát is belevetnek 1200 □-öl földbe. Ez pedig 10 holdon 2 q megtakarítást jelent, ami a mostani gabonaárak mellett közel 50 koronának felel meg. Ha nekünk 7 q termésünk van, ezer hála Isten, de amikor 8—9, 10, 12 q-át is elérhetnénk, nem volna érdemes egy kicsit próbálni azzal a műtrágyával, zöldtrágyával ? miután nincs mindig elég istállótrágyánk. Piát nem lehetne fél holdon megpróbálni azt a csillagfürtöt vagy biborherét ? Nem megetetni, hanem május 1-eje körül alászántani s azután ültetni bele fejes tengerit vagy takarmány- répát. Megcsudálhatnánk az eredményt. A tengeri után még jó árpa vagy zab lenne. Belcsán is így csinálnak, csakhogy ott az árpa alá adnak még 100—150 kgr. foszfortartalmu trágyát, de ezt azután 200—250 kgr. szemtöbblettel viszonozza a föld és 5—6 q szalmával. S hányféle haszon ez most ? Az istálló trágyát arra a földünkre hordat- tuk, ahova igen-igen kellett, bükköny, krumpli s azért még lehet jó árpánk, is, a szalmakazal is nőtt egy kissé stb. A bükkönyünk több is, jobb is lesz, bátrabban etethetünk, jól tartott állataink lesznek, jobb lesz a trágya is, jobb kedvvel nézi a gazda az istállóját. Ahogyan megteheti ezt egy 100— 200 holdas úr, épen úgy véghez vihetnék a fertály meg a félhelyes gazdáink. Mindenesetre hozzájárul ehhez még a megfelelő talajművelés is, mert hát e nélkül hiába okoskodunk. Alapos, jó szántás, tárcsázás, boronálás, hen- gerezés, ismét fogasolás, mindaddig, amig rögöt találunk azon a földön, amig olyanná nem lesz mint a hamu. így azután egyforma mélységre rak az a vetőgép minden magot egyforma nedvességi és hőviszonyok közé kerül minden szem, egyszerre indul meg az élet abban a földben. És ha a vetőmag megválasztásánál is kellő tapintattal jártunk el, nem resteltük kiválogatni a legjobb, legegészségesebb magvakat, nem felejtettük el a pácolást, biztosabban nézhetünk az aratás elé. Persze nem ám 75 kgr. szuperfoszfátot szórni 1600 □-ölre, hanem ha a viszonyok úgy hozzák, akár 200 kgrot. És nem összevenni valami jött- ment vigéctől holmi malomporfélét, azután csudálkozni a sikertelenségén, hanem megtudni arra hivatott emberektől, hogy melyik földre mi kell, s hogy hol kapni az igazi portékát. Persze egy kis fáradságba és időbe is kerül, no de a sült galamb most se igen repked ám. Vannak jó ismeretterjesztő újságok is, amiből a legegyszerűbb ember is kiérti, hogy mire van szüksége! Ott vannak azok a „Mütrágyázási közleményei,“ — csupán ezt a célt szolgálják. Csak egy levelezőlapba kerül és mindenki megkapja ingyen jóformán. Annak a Belcsa pusztai uraságnak is sok pénzébe, fáradságába kerülhetett ám, mire ennyire jutott. De nem sajnált egy kis áldozatot, kísérletezett, próbált, végre célhoz jutott. Két régi pajtája használt és részben uj gazdasági eszközökkel, ekékkel, kapálókkal, különböző ültető gépekkel stb,-vei van tele, amelyek vagy hasz-
