Harangszó, 1911-1912

1911-12-31 / 10. szám

II. évfolyam. 1911. december 31. 10-ik szám. VA L & ASQ @ lííJP^AP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. ----------------­Kiadja a dunántúli egyházker. evangéliumi egyesület. Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. Előfizetést ára egész érre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű meg- keresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasv&rmegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. El nem bocsátlak, míg meg nem áldasz. El nem bocsátlak 1 Az új-esztendőben Ez lesz az én jelmondatom. El nem bocsátlak, — Te léssz jövendőben Első s végső gondolatom. El nem bocsátlak, — ha rózsás ösvényen Vezetsz az új-évben Uram, El nem bocsátlak, — ha vészes örvényen Vagy sziklákon visz át utam. Zavartalan örömet csak úgy érzek, Ha velem vagy s Veléd vagyok. .. A bánat éjjelében égre nézek — S látom: a reménycsillagot. El nem bocsátlak, míg csak meg nem áldasz, Te se bocsáss el, sőt vezérlj, [hatsz, — Meghajlok, — ha tetszik, meg is dorgál- Áldj vagy sújts: csak mennybe segélj 1 Nagy Lajos. Koporsó és bölcső. Életed egymásután következő na­poknak egymásba kapcsolódó lánco­lata. Hiába mondod ó-év estéjén: lezárom a régi esztendőt és elteme­tem. Csak külső életednek vannak megállásra késztő határai, belső éle ledben nincsen megállás. Nem olyan könnyű a régi életből átlépni az uj életbe, mint az ó évből az uj eszten­dőbe. Mert minden, ami veled történt, amit tettél, vagy nem tettél, veled együtt belép az uj esztendőbe. Hiába szeretnéd a felejtéssel végigtörülni lel­kedet és hiába akarod szívedből el­tüntetni a neked kellemetlen érzése­ket. Veled jönnek. Ha mégis azt mondod: megtagadom őket, akkor is csak magadat csalod meg, mert akkor is veled vannak. Azért ne játsz a szavakkal, hanem értsd meg mi van javadra. Ülj titkos kamrádba és vizs­gáld életedet szigorúan és komolyan. Csak így fordíthatod letűnt életedet jövendőd hasznára. * Az eredmények I... Önérzetesen mondod: sokat elértem. Megfeszített erővel dolgoztam, óvatos, ügyes, ki­tartó voltam. Az uj esztendőben is így teszek I... — Vigyázz! ez rossz gondolat. Hí dicsekednénk, tudod-e, csak mivel dicsekedhetnénk ?... Vizs­gáld meg szigorúan életed eredmé­nyeit. Saját eród mellett egy idegen hatalom mindig veled dolgozott: az Isten ereje. Ha ez hiányzik, akkor oda van minden. De ő veled volt, — és ezért sikerült minden. Dicsekedésre tehát nincsen okod, hanem annál in­kább hálaadásra. Ezzel az érzéssel már beléphetsz az ujesztendőbe. De mindezt ne fogadd el behunyt szem- i mel. A múlt esztendő munkáit vedd sorra és keresd meg mindegyikben, hogy mi lett volna belőled, ha az Is­ten nincsen veled. Aki így tanulja az örökkévaló igazságot, az többet nem felejti el, de aki nem saját magán tanulja az igazságot, az újra és köny- nyen felejt. Ha pedig életed eredménye, azaz eredménytelensége könnyet csal sze­medbe, akkor meg a csüggedéstől óvakodj. Minél gyöngébbnek érzed magad, annál jobban bizhatsz az Is­tenben. Mégis néhány kérdésre ne mulaszd el válaszolni: megtettél-e te is mindent?.. . Nem voltál-e hanyag, állhatatlan ?... Kerested-e az Istent és igyekeztél-e vele dolgozni ?... — Ezeket is fordítsd javadra. Dolgozz egész erővel, — és mindig az Isten­nel, talán akkor látod munkád ered­ményét. * Keresd ki arcpirító cselekedeteidet. Lesz közöttük kisebb, nagyobb bodás, igazságtalanság, szeretetlenség, gyű­lölet és így tovább. Mind keresd ki, amire magadnak azt mondod: ezt nem tenném többet I... Azután ne szépítgesd bűneidet, hanem vizsgáld, magyarázd mindaddig, mig megbánás és szégyen ébred lelkedben. Mind­kettőt vidd Istenhez, ő majd olyan i érzést olt lelkedbe, hogy mindegyik

Next

/
Thumbnails
Contents