Harangszó, 1911-1912
1911-12-31 / 10. szám
78. HARANGSZÓ. 1911. december"^!. javadra szolgál. De az Isten nélkül ez is csak hangulat lesz és nem uj élet alapja. * A szenvedés nem kerül el és te sem kerülheted el. De mindig vedd úgy, hogy az Isten küldi és mindig javadra küldi. Ne zúgolódj ellene, hanem felelj a következőkre: mivel érdemelted meg ?... mit vitt el tőled ?... mit hozott helyette ?. .. közelebb ve- zetett-e az Istenhez ?.. . És ha helyesen felelgetsz, úgy lassanként megismered, hogy a szenvedés Isten áldása a te uj életedben. * Keresd a boldogságot, de sohase üdvösséged kárára. Sok minden gyönyörűséget ad, minek nincsen köze örökkévaló boldogságodhoz. Ezekkel szemben légy mértéket tartó. — Vannak olyanok, melyek hasznodra és károdra egyformán lehetnek. Ezekkel szemben légy vigyázó. — Vannak olyanok, melyek veszedelmedre vannak. Ezeket erős akarattal kerüld el. — És vannak olyanok, melyekre lel- kednek okvetlenül szüksége van. Ezeket keresd meg és használd minden időben. De mig boldogsádat keresed, szemedet mindig az üdvösségre függeszd. * Benső életednek is van ó-esztendeje és kell lennie uj-esztendejének. De az uj év bölcsője csak a régi sírhalmán állhat meg. A régi bűnös élet romjaiból, — melyet nem az évfordulás, hanem akkor a mikor, te magad zúzol össze, — egy uj életnek kell kifejlődni, erősnek, gazdagnak, boldognak. — És az erő, gazdagság, boldogság, az uj élet neve — Isten. Egy boldogtalan ember szilveszter éjszakája. A bűn útján tévelygő ifjú szilveszter éjszakáján csodálatos álmot látott. Mint öreg ember állott szobája ablakánál és elcsüggedve nézte majd a csillagos, örökké mozdulatlan égboltozatot, majd a hóborította fehér, néma földet. Kerülte a jókedv és az álom, ami nem is volt csuda, hisz’ már közel állott a sirhoz. Az ifjúság aranyos hamva régen elenyészett orcájáról, helyette az öregség hava borította fejét. — S az átélt hosszú életből nem maradt meg számára semmi, mint betegség, tévedés sok bűnének emléke, — a szétroncsolt test, a sivár lélek a lelkiismeretfurdalásától gyötört szív, a szomorú öregség. Ifjúságának napjai, mint szellemek vették őt körül s emlékezetébe idézték azt a verőfényes reggelt, mikor atyja az élet válaszújára állította, mely jobbfelől az erény napfényes keskeny utján a mennyországba vezet, balfelől a bűnök széles országúján az örök tűzbe, a kárhozatba visz. Mély fájdalommal kiáltott föl: „Egek Ura, add vissza ifjúságomat! Atyám, állíts ismét az élet válaszújára, hogy máskép választhassak“. De atyja már régen sírban pihent és ifjúságának ideje letűnt. Bolygó tüzeket látott a mocsarak fölött lobogni s a temető hantjai között kialudni. így szólt: ezek az én elté- kozolt napjaim . . . Egy csillagot látott letutni az égboltozatról s a földön szétzuzódni „ez én vagyok 1“, szólt vérző szivvel s a lelkiismereti furdalás soha meg nem szűnő vádja gyötörte lelkét. Élénk képzelete úgy látta, hogy a szélmalom fenyegetőleg emeli föl szárnyait, hogy őt összezúzza; majd meg ravatalt látott maga előtt feltűnni holttetemmel, melyben önmagát ismerte föl. Merengése és a belső lelki harc közepette egyszerre csak templomi énekszót hallott, mely az újév beálltát hirdette. Szemeivel átfutotta a látóhatárt. Ifjúkori barátaira gondolt, kik nálánál jobbak voltak s akik éppen azért most boldogabbak, mint ő. — „Ekkor keserűen igy szólt: én is nyugodtan, tájdalom és könny nélkül szunnyadhattam volna át az új év első éjszakáját, én is boldog ember lehetnék, ha jó szüleim a ti intéseitek, tanításaitok szerint cselekedtem volna.“ És ekkor úgy érezte, mintha csoda támadna előtte: a holttest megelevenedett s élő ifjúvá változott volna, aki tövist húz ki szívéből. Ez a látvány megrémítette. Eltakarta szemeit, forró könnyek peregtek le arcán s vigasztalanul sóhajtott föl: óh jöjj vissza én ifjúságom I És csakugyan visszajött. A gyötrődő felébredt, mert az egész borzalmas állapotot csak úgy álmodta át szilveszter éjjelén. Ifjú volt még és mindaz a sok borzalom, amit látott, álom volt csupán, csak a bűnei voltak valóságok. De az álom használt. Hálát adott Istennek, hogy még visszatérhet a vétek útjáról az üdvösség ösvényére. Ama rettenetes álmot látó ifjúval térj meg te is olvasó. Mert ha a megtérést élted alkonyára hagyod: nem jő vissza számodra az ifjúság, nem választhatod ki életsorsodat, — akkor már megkéstél! Németből: Pulay Vilma. A prófétaság mint üzlet. Mikor á prófétákat említjük, rendesen azokra a kegyes emberekre * gondolunk, kik az ószövetségi nép életutján az Isten akaratát képviselték. Tanítottak, prédikáltak, intettek, dorgáltak. Isteni hivatásuk betöltötte életüket. Nem keresték a maguk hasznát, arany-ezüst, földi kincs nem kellett nekik. Ők az Istenben voltak gazdagok és az Isten által gazdagították az embereket. Sietünk előrebocsátani, hogy most nem ilyen prófétáról beszélünk. Egy tetőtől-talpig modem, amerikai prófétát akarunk bemutatni. A neve Frank W. Sandford. Városról-városra vándorol egy fillér nélkül zsebében. A legszükségesebbel ellátták mindenütt hívei, és minden vagyona az általa tolt kis kézi-kocsijában volt. Lassankint mind hóbortosabb lett, végül is az a gondolat vett rajta erőt, hogy benne Illés próféta és Dávid király született újra. Hívői ezt is elhitték neki s a mikor kinyilatkoztatta előttük, hogy Isten neki azt parancsolta, hogy Durham in Maine mellett templomot építsen, késedelem nélkül hozzáláttak az építkezéshez. Egyikük a szükséges telket ajándékozta neki, a többiek pedig hozzáadták a szükséges költséget s a templom, mely egy millió koronába került és fából épült nyári szállóhoz hasonlít, csakhamar el is készült. Sandford beszédei híveire gyújtó hatással voltak és ritkán hagyta el valamelyikök a templomot anélkül, hogy egész vagyonát a szent célnak föl ne ajánlotta volna. A templom körül csakhamar egész telep keletkezett, amelyet Shi- lohnak kereszteltek el. Mikor pedig j i elterjedt a hir, hogy Sandford egy híve a templomban meghalt, de a ■, próféta őt föltámasztotta, — a hívek 1 lelkesedése és elragadtatása határt j nem ismert. A telep összes tagja j vagyonközösségben élt: azaz vala- i mennyien egész vagyonukat a pró- 1 féta lába elé rakták, aki a pénzt a < köz javára fordította. A termést is ő 1 takarította be, viszont fölépítette a 1 házakat és híveit ellátta a szükséges 1 ruházattal és élelemmel. Sandford 1 tanításának egyik alaptétele volt, hogy f
