Harangszó, 1911-1912
1911-12-24 / 9. szám
n. évfolyam V 1911. december 24, 9-ik szám 7Ä ST É P tr Ä P. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól----------------- októberig minden második vasárnap. ----------------K iadja a dunántúli egyházker. evangéliumi egyesület Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Karácsonyi ének. Ezrek ajkán egy szívvel Zendüljön ma ének! Mondjunk hálát egy hittel A menny Istenének! Oh világ, Szent Fiát Adta Isten néked, Hozván üdvösséget. Oh isteni kegyelem, Magasabb a mennynél! Oh krisztusi szerelem, Mélyebb a tengernél! Az ég, föld már bétáit Áldással, örömmel, Szép napunk ma jön fel Mily kies helyre esett A mi sorsunk itten: A méznél is édesebb Szent Igéd, oh Isten! Oh jövel és lövelj Uj fényt égre-földre, Jézusom, örökre. Jöjj a bűnösökhöz el, Nyájad őriző je! Szenvedőkhöz légy közel, Bánat enyhítője! Oh kérünk: Légy vélünk, Kik vagyunk nyomorban, Áldás jár nyomodban! Hogyha nem hisz a világ 4 te szent nevedben: Légy ostor s emésztő láng, Melytől megrettenjen! 5 mint régen, az égen Ismét jelek lesznek, S gonoszok elvesznek. Az egész világ megreng, Ég és föld elmúlnak; Az ítélet szava zeng, Csillagok lehullnak; De megáll, mint kőszál Az Isten beszéde, Nem lesz sóha vége! Sántha Károly. A szeretet ünnepe. Irta: Rónay B. Gyula. Amint a költő, — szemlét tartva a nemzet dicső hősei felett, — azon kérdés fölött elmélkedik: „Ki volt nagyobb ?“ . . . úgy mi is nagy ünnepeink sorozatán végig tekintve, önkéntelenül is azt kérdezzük, melyik nagyobb ? Bizony, egyik magaszto- sabb s jelentőségteljesebb, mint a másik, úgy hogy szinte a költő szavaival kell megadnunk a választ: „nem tudom én melyik nagyobb!“ Mégis legtöbben a ránk köszöntött szent-karácsonynak nyújtjuk az „elsőség“ pálmáját. „ Legnagyobb “-nak vallhatjuk pedig ezt a szép ünnepünket mindenekelőtt azért, mert ez a „szeretet ünnepe A szerétéiről pedig Pál apostol mon- dotta azt az Ítéletet, hogy a „legnagyobb“ (I. Kor. XIII. r. 13. v.) Igaz ugyan, hogy többi ünnepeink is sze- retetet sugároznak, szeretetet prédikálnak. így a nagypénteki keresztfán Jézus töviskoronájában az Ő irántunk táplált megmérhetetlen szerete- tének drágakövei csillognak; a húsvéti örömhír: „nincsen itt, föltámadott I “ . . . Istenünk végeden szeretőiének bizonysága, aki nem hagyta szent Fiát a sírnak sötétjében; a pünkösdi szentlélek ismét Jézus sze- retetét hirdeti, aki elküldé tanítványaira a megígért szentleiket. Ámde ezeknek a boldogságot adó eseményeknek „alfá“-ja, és bölcsője mégis csak az a betlehemi jászol, ahonnét földi boldogságunk s mennyei üdvösségünk kiárad. Ott „látott napvilágot“ az az áldott Istenember, aki utóbb érettünk halált szenvedve, diadalmasan föltámadva s szentleikét reánk árasztva, a mi váltságunknak nagy és nehéz munkáját elvégezte. Karácsony az isteni szeretetnek leghatalmasabb s legcsudásabb megnyilvánulása, melyről azt mondja az ének: „Ez a nagy Urnák szent napja, Mely üdvösségünket adjal“
