Harangszó, 1911-1912
1911-12-07 / 8. szám
1911. december 17. a te sáfár kodás ódról/“ — s akkor a nagy ijedelemben terveiknek s földi foglalkozásaiknak magaslatáról lezuhannak a mélységbe s nyakukat törik ? Óh halljátok meg szerencsétlenek idejekorán az isteni intő, ébresztő szózatot: „ Serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus!“ (Efezus 5, 14.) Szívleljük meg mi is mindannyian ez isteni igéket, korán, mig nem késő, nehogy a kárhozat mélységes örvényébe sodorjon gondtalan, könnyelmű, bűnös életünk! * Az új egyházi év első vasárnapjait ünnepeljük. Megvan tehát még a kedves- vasárnapunk, — Istennek mondjunk érte szívből fakadó torró hálát! Óh hiszen mi is lenne az élet vasárnap nélkül! Egyszer már megpróbálták Franciaországban, ugyanis ott 120 évvel ezelőtt eltörölték a vasárnapot s az egész egyházi évet. Új naptárt csináltak. A szentek neveit mind kihagyták belőle s helyökbe csupa állatneveket tettek. Igen fertel- mes gúnyból, istentelen elvadultságuk- ban a keresztyén egyház legnagyobb ünnepnapjait megvetett állatnevekkel helyettesítették. így pld. dec. 25-nek a „Kutya“ nevet adták. Karácsony szent ünnepét tehát „Kutyák napjának* nevezték el. A nemzetgyűlésben egyik szónok a szentkeresztsé- get bemocskolásnak nevezte, amitől a gyermekeket szigorúan meg kell óvni. A nemzetgyűlés 1793. évi nov. hó 7-iki gyűlésén megjelent Páris érseke, az ország főpapja, eldobta pásztorbotját, püspöki gyűrűjét és püspöksüvegét, vörös sipkát tett fejére s igy kiáltott fel: „Most már csak egy vallás van: a szabadság és az egyenlőség“. Óriási tapsvihar és lelkesedés között tagadta meg a ke- resztyénséget. Istennek tisztelete helyébe az „ész“ tisztelete lépett. A templomokat kirabolták. A kereszteket összezúzták s aki a vasárnapot a régi módon megünnepelni merészelte, börtönbe dobták. Az istentiszteleteket beszüntették az egész országban. A templomokat bezárták. Betiltották a harangozást. Nem volt többé vasárnap. Nem kereszteltek s nem eskettek többé. Ilyen világ volt 120 évvel ezelőtt Franciaországban. De im nézd csak kedves Olvasóm a hirtelen beállott változást! Amint a forradalom őrü- letes dühéből fölocsudott a nemzet, amint a forradalom szennyes hullámai elcsendesültek, a szörnyű pusztítás gyászos romjain elmélkedni kezdett HARANGSZÓ. a vad szenvedélyből felébredt érző szív és gondolkodó lélek. Belátta, hogy Isten nélkül s Isten tisztelete nélkül elfajul és aljasul a „teremtés koronája“: az ember. S im a mily fékevesztett vad dühvei tört össze minden szent dolgot s rombolt le minden szent helyet, ép oly szent buzgósággal sietett visszaállítani mindent, mi azelőtt szent volt előtte. Igen! ugyanaz a durva láb, mely kíméletlenül rúgta odább a lerombolt oltár köveit, sietett összehordani a szétszórt köveket, hogy újra álljon az Úrnak szent oltára. Ugyanaz a kéz, mely összezúzta a keresztet, törekedett azt ismét visszaállítani az oltárra, hogy újra teljes fényében és dicsőségében ragyogjon I Visszaél kották ismét a vasárnapot s az ünnepnapokat, s újra a régi buzgósággal ünnepelték azt. Adjunk hálát Istennek, hogy miná- lunk még jól áll a keresztyénség ügye. Nekünk megvan a mi kedves vasárnapunk, s háborithatlanul gyűlhetünk össze templomainkban a mi kedves, szép istentiszteleteinkre. Közöttünk szabadon hirdetik a Krisztust, akin kívül „nincsen üdvösség“. Mi szent örömmel vallhatjuk s követhetjük az igét: Uram ! kihez mehetnénk ? Orökéletnek beszéde van tenálad /“ (János ev. 6, 68.) (Folytatjuk.) Történelmi apróságok. Valaki azt kérdezte Diogenes hírneves görög bölcsésztől: mikor kell étkezni ? — és az így felelt neki: „Ha gazdag vagy, amikor akarsz, ha szegény vagy, amikor lehet.“ * Egy csata kezdetén IV. Henrik francia király így szólt katonáihoz: „Én királyotok vagyok, ti franciák vagytok, ott az ellenség!.. . “ * I. Ferenc francia király vesztett csatája után azt irta Párisba: „Minden elveszett, de a becsület megmaradt.“ * Nagy Frigyes porosz király palotája kertjében sétálgatva észrevette, hogy egyik apródja dohányszelencéjét dézsmálja. Magához hivatta az apró- dot és így szólt hozzá: „Tetszik neked ez a dohányszelence ?“ — Az apród a fölötti szégyenében, hogy tetten érték, soká tudott szóhoz jutni. — Végre bevallotta, hogy ő nagyon szépnek találja a szelencét. „Jól van, 63. — legyen a tied mondá a király, — kettőnk számára igen kicsiny.“ * XIV. Lajos egyik minisztere úgy nyilatkozott a király és a svájci zsoldos csapat fővezére előtt, hogy avval az arannyal és ezüsttel, amit a svájciak királyától kaptak, ki lehetne egy hosszú utcát kövezni Párisban. „Ez igaz lehet Felség, — viszonzá a fővezér, — de az is tény, hogy ha azt a sok vért, melyet nemzetem Felséged és elődei védelmében öntött, össze lehetne gyűjteni, — egy — a Szajnához hasonló, — nagy folyó keletkeznék belőle. * Egy hírneves angol író Svift sétálni készült és e célból séta botját kérte szolgájától. A szolga elő is hozta a sétabotot, de ez igen sáros volt. „Miért nem tisztogattad meg ?“ — kérdezte a tudós. „Uram — felelt a cseléd —, miért fáradjak vele, mikor úgyis befogja újból sározni, ha sétálni megy.“ Egy pár perccel később a szolga az éléskamra kulcsát kérte. — „Miért, mit akarsz?“ — kérdezte Svift. „Reggelizni akarok“ — mondá a cseléd. — „Óh, — felelt az iró, — de minek reggeliznél, hisz úgyis ismét megéhezel.“ * Vili. Henrik, angol király viszályban élvén I. Ferenc francia királlyal, követet szándékozott hozzá küldeni, akit megbízott, hogy egy kemény és fenyegető beszédet tartson I. Ferencnek. Az illető, akit ezen küldetésre kiválasztott, úgy nyilatkozott, hogy élete nagy veszélyben forog, ha úgy beszél majd a francia királlyal. „Ne féljen semmit, — mondá Vili. Henrik, — ha önt megöleti a francia király, — én minden franciának fejét vétetem, aki birodalmamban él.“ „Elhiszem Felség, — viszonzá a nagykövet, — de ezen fejek közül egy sem fog illeni az én vállaimra.“ Közli: Pulay Vilma. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119.,’ 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ctt a legtöbb kincs, De Isten nem lel bajlékol. December 17. vasárnap Malachias 4, 5 „ 18. hétfő Rom. 14, 17. „ 19. kedd Ján. jel. 12, 17. „ 20. szerda I. Tim. 6, j4. „ 21. csütörtök Luk. 14. 31—33. „ 22. péntek 2 Kor. 5, 7. „ 23. szombat Zsid. 119, 116.
