Harangszó, 1911-1912
1911-12-07 / 8. szám
II. évfolyam. 19H. december 17 8-ik szám kodó féltékenységgel óvjanak minden káros levegőtől s teljes egész pompájukban igyekezzenek azt kifejleszteni. Ne felejtkezzetek meg erről óh szülők I Különösen pedig ti óh atyák! A nő természeténél fogva sokkal jobban meg van óva a feledékenység e veszélyétől, míg ellenben a férfi sokszor meg sem gondolja, hogy az ő példája mily nagy hatással van, mily káros befolyást gyakorol közönyösségével vagy éppen gúnyolódásával, ami pedig a legtöbbször nem is rossz szándékból ered. Pál apostol az imént említett idézetet igy folytatja: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.“ Úgy van! Hagyjuk el hát mi is a gyermekhez illő dolgokat, miután gyermekekből érett, öntudatos emberekké lettünk. Hagyjuk el a közönyösséget az Istennel és isteni dolgokkal szemben, törekedjünk helyzetünknek tiszta, világos tudatára jutni Istennel szemben, s küzdjünk, harcoljunk bátran a bűn ellen, amely bennünk tanyáz s minden gonosszal, amely körülvesz bennünket. Az érettkorra jutott ember tudja, hogy mit akar s teljes határozottsággal halad azon az úton, amelyet jónak és igaznak ismer. Haladjunk tehát nyugodt méltósággal az érett korra jutott keresztyéneknek azon útján, amely üdvösségre vezet. Az Ur köze! van. Filippi 4, 5. Az Úr közeledését, eljövetelét az advent jelenti. Ezen adventi időszak karácsony szent ünnepével ébresszen annak tudatára, hogy az Üdvözítő azért jött le a mennyből a földre, hogy nekünk „hünhocsánatot, lelki hókét és üdvösséget“ hozzon. Az évenként visszatérő karácsonyi szent ünnep minden varázsával, mit az emberi szívekre gyakorol, bizonyára nem csak a gyermekek ünnepe, amint manapság oly sokszor halljuk emlegetni, hanem a felnőtt keresztyénekre nézve is boldogító ünnep az. A gyermekek értelmét csak az ünnep külső fénye ragadja meg s ki haragudhatna ezért? Pál apostol azt mondja az I. korinth. levél 13, 11. v.-ben: Mikor gyermek valók, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek.“ A természet rendje ez s vonatkozik természetesen a gyermekek karácsonyi ünneplésére is. Hagyjuk hát csak őket a maguk módja szerint ünnepelni, e mellett azonban törekedjünk arra is, hogy karácsony szent ünnepének mélységes és kegyelcmteljes jelentőségéről legalább egy komoly sejtés ragadja meg leikeiket. Ne csak a külsőségekhez, ne csak a felszínhez tapadjon örömük, hanem a szent éjszakának varázsa szentségében és mélységében ragadja meg az ő fogékony s hitteljes szívókét is. A legszentebb kötelessége ez a szülőknek, — az ő példájuk által: az édesapa szeretetteljes komolyságával, amellyel az isteni dolgokról megemlékezik, s az édesanya meleg szeretetével, amellyel a hozzá oly erősen ragaszkodó gyermeklelkek előtt az Üdvözítőről szól, hintsék el a gyermekek fogékony szívébe, a jövendő komolyságnak és a jövendő hittudatnak csiráját. Óh vajha meggondolnák a szülők, vajha igazán érezné minden édesatya és édesanya azt a nagy felelősséget, amely reájok háramlott abban a pillanatban, amelyben Isten egy-egy gyermeklelket reájok bízott. Soha egyetlen közönyös szót se ejtsen ki ajkatok az isteni dolgokról, avagy talán éppen gúnyolódó igét. Az Üdvözítő igen élesen nyilatkozik azokról, akik gyermekeikkel szemben e tekintetben a teljes felelősségtudatot nem veszik komolyan. Ne háborgasd a gyermekszív hitének gyönge plántáját. Ez a legcsekélyebb dolog, amit minden egyes felnőtt embertől megkívánhatunk. Az apától és anyától azonban sokkal többet követelünk. Ők mindketten híven ápolják gyermekeik lelkében a hitnek és erkölcsnek csiráját, mit gondos
