Harangszó, 1911-1912
1911-11-26 / 5. szám
1911. november 26. tak. Mire a csendőrök szétszórták őket, szomorú kép tárult a szemlélő elé. Fehér Pál félholtan feküdt a föld porában. Valaki megszúrta. A vizsgálat csakhamar kiderítette, hogy Ferkó volt a tettes. De nem is tagadta. Azt hitte, Elek került a keze ügyébe. A túlerő legyőzte, letaposta. llát a kését vette elő. Úgy szúrta meg az ártatlan Fehér Palit, aki pedig békéltetőleg lépett közibük. Szerencsére, a seb nem volt halálos. Néhány hónap alatt kiheverte a bajt. Nótás Ferkót ezalatt elitélték, mégpedig négy esztendőre. A falu népe örült ennek a legjobban. Legalább megszabadultak attól a garázda alaktól, akit mint a falu árváját neveltek fel s ezt azzal hálálta meg, hogy mindenkibe belekötött, minden rosszat véghez vitt. Nem fogott rajta a szép szó, a pi- rongatás. Majd talán a börtön levegője észretéríti. # Teltek, múltak az évek. A büntetés ideje lejárt. Nótás Ferkó szabad lett. Haza jött a falujába. S mindenki csodálkozására asztalos műhelyt rendezett be magának. — No, a kutyából nem lesz szalonna ! Mondogatták az emberek, amikor látták, hogy Ferkó kötényt kötött s neki állott a gyalupadnak. Pedig hát az egyszer mégis szalonna lett! Ferkó megemberelte magát! Mig oda volt, megtanulta az asztalosmesterséget. S feltette magában, hogy kinn az életben is folytatni fogja. Bántotta a lelkiismeret is, hogy ártatlan embernek majdnem a gyilkosa lett. Szívesen fogadta azért a lelki- pásztor látogatását, aki pedig gyakran be-betekintett a műhelybe. S hogy ilyenkor miről, miről nem beszélgettek, nem szivárgott ki semmi. De annak csakhamar hire szaladt, hogy Ferkó meglátogatta a már családos Fehér Pált s az egész a kapuig kisérte ki vendégét s barátságosan rázta meg a kezét. Ugyancsak Elek János is nagyon barátságos lett hozzá. Sőt, hogy a húga férjhez készült, m®g a szükséges bútorokat is nála rendelte meg. És milyen szép munkát tudott előállítani ! Olyan tulipántos ládákat csinált, hogy a párjukat ritkították! De jett is ám rövidesen annyi munkája, i°gy egymaga nem is győzte. Segédemről kellett gondoskodnia! Szóval, becsületes, jóravaló és szorgalmas ember vált belőle. Nyoma sem HARANGSZÓ. volt az egykori Nótás Ferkó hetykeségének, hanem szelíd, csendes, higgadtan beszélő emberré lett. Naponként dolgozott. Ünnepnapon meg ott hallgatta Isten házában a szent igéket. Majd megházasodott. Gyerekeit Istenfélelemben nevelte. Azután alapítványt tett a községben, hogy az elzüllött, az apátián, anyátlan gyermekeket annak a kamataiból neveltessék jó iskolákban, intézetekben, hogy becsületes emberekké nőhessenek. De meg is szerették és tisztelték is a faluban kivétel nélkül s a szavát mindig figyelemmel hallgatták meg. S eljött az idő. amikor a gyülekezete bizalma a kurátori székbe ültette. S hogy mily sokat, mily hasznos dolgokat létesített a tanítójával, lelkipásztorával, kezet fogva a gyülekezetében, arról igazán csak a lán- dori gyülekezet tagjai beszélhetnének I így nevel az Isten még a börtön levegőjében is hitbuzgó, becsületes embereket az emberiség számára I Wittenbergi emlékek. ii. Luthernak legnagyobb munkatársa és hűséges barátja a szelíd lelkű, higgadt természetű Melanchton Fülöp volt, akit nagy tudományáért „Németország tanítója“ címmel tiszteltek meg. Tudományának híre felülmúlta Lutherét is. Az ő kedvéért éppen úgy tódult az ifjúság a wittenbergi egyetemre, mint Lutheréért. Volt úgy, hogy 2000 hallgatója is volt. Magyar tanítványai iránt is többször kimutatta becsülését és szeretetét. A legnagyobb magyar hitjavítók közül Dévai Biró Mátyást két Ízben is ajánló levéllel bocsátotta haza, Stöckel Lénárdot pedig, aki nyolc évig volt Németországban, csak a bártfaiak ismételt kérésére eresztette haza s azután is többször hívta vissza tanítónak Németországba. Egyik tanítványa Lutherhoz mérve így írt róla: „Testi alakjára nézve kicsiny, azt hinnéd, 18 éves ifjú. Lutherral belső szeretettel együtt járnak, de amaz őt egész vállal felülmúlja. Értelemre nézve ő is erős, úgy hogy csodálni lehet, hogyan lak- hatik benne a tudományoknak és művészeteknek olyan nagysága.“ Nem messze van Luther lakásától az a két emeletes ház, amelyen ez a felírás olvasható: .Itt lakott, tanított és itt halt meg Melanchton Fülöp.“ Érdeklődéssel szemléli az ember a 37. nagy tudós régi dolgozó, szobáját, megviselt bútorait és megilletődéssel olvassa az egyik falon: „Vándor, állj meg I Itt állt az az ágy, amelyen a tiszteletreméltó Melanchton Fülöp 1560. április 19-én este 73A órakor a Krisztusban csendesen elhunyt,“.'. A fallal körül vett kertből — azt mondják — egy ajtón keresztül út vezetett Luther lakásához s ezen szokott a két nagy ember egymáshoz átjárni. A komply dolgok megvitatása mellett sok kedélyes órát is töltöttek együtt, hisz Lutherről tudjuk, hogy vidámságát tömérdek gondja, munkája, küzdelme közben sem vesztette el és szívesen részt vett a testet-lelket felüdítő nemes örömökben. Szabad óráiban az énekben, zenében, költészetben, tréfában keresett felejtkezést és talán a felett az öreg kőasztal felett is többször vidám kedv között csendült össze poharuk, amely ott szomorkodik a kertben ezzel a felírással: „Ph. Melanchton 1551.“ Az udvaron friss vízzel kínál Melanchton vízvezetéki kútja, amelyet a kiváló tudós érdemeiért kapott ajándékba. De a tudományok forrását, a híres egyetemet már nem találjuk Wltten- bergben. A nagy épületben nem tudósok bölcsessége, hanem katonák lármája hangzik. Az egyetemet 1817-ben áttették Haliéba és helyét kaszárnyává alakították át. Nincs meg a régi állapotban a vártemplom sem, amelynek ajtaján 1517. október 31-én Luther kalapácsütései felhangzottak, mikor 95 tételét kiszegezte. A templom kétszer leégett. Mind a kétszer a háborús idők pusztítását érezte meg. Először 1760-ban, másodszor 1813-ban. Ma fényes templom áll a régi helyén, a régi fundamentumon s nagyrészt a régi falakon és az elpusztult ajtót drága, bronzból készült kettős ajtó helyettesíti, amelybe nagy betűkkel a latin szövegű 95 tétel van beleöntve. Az ajtó felett lévő képen Krisztus keresztfája mellett jobbról Luther, balról Melanchton térdel; a kép felett pedig kétfelől Bölcs Frigyes és Állhatatos János kivont kardos kőszobra áll A templom utca hosz- szában nyúlik el s a bronzajtó az utcamenti oldalán van. Amint az ajtón belépünk, szemben kissé balra a szószéket látjuk, amely előtt Luther hamvai s velük egy irányban a bronzajtó mellett Melanchton hamvai, az oltár e’őtt pedig Bölcs Frigyes és Állhatatos János hamvai nyugosznak. Luther sírja felett bronzlapon ez a felirat van: „Itt nyugszik dr. Luther
