Harangszó, 1911-1912
1912-09-29 / 34. szám
274 HARANGSZO. 1912. szeptember 29 csatákban és ütközetekben, — Te engedted, hogy azokat kiállhassam és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni; — dícsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől I Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt és vezéreld annak akaratát a népek javára! Adj erőt óh Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ‘ ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe sülyedt Magyarországot 1 Te ismered, óh Uram, az én szívemet és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.“ # Az utolsó órák’ történetét így állította össze egy történetíró. Reggel félöt volt, mikor a tábornokok bevégezték utolsó dolgaikat és ájtatosan Istennek ajánlották magukat. Ezután elköltötték utolsó reggelijüket, egy pohár kávét. Az udvaron ezalatt kivonult az egész helyőrség; tompa dobpergés, zűrzavaros hangok hallatszottak, a segédtisztek kiadták a parancsokat. A főporkoláb kivezette börtöneikből Kiss Ernő, Schweidel, Dessewffy és Lázár tábornokokat. A hősök könnyezve vettek búcsút egymástól. A dobok megperdültek, s a négy tábornok elindult utolsó útjára. Ä szomorú menet a vár északkeleti 6. számú kapuja felé tartott, majd a legközelebbi sáncnál bekanyarodva, megállt. A tábornokok oldalán lévő nyolcnyolc katona vezényszóra hirtelen elvált a halálraítélt tábornokok mellől s a hősök térdre ereszkedtek és a lelkészekkel elvégezték utolsó imáikat ... Ezután előlépett Zinner hadbíró, fölolvasta a halálos Ítéletet, melynek elhangzása után a vértanukról levették a láncokat és Schweidel odalépett Bardócz minorita atyához és egy feszületet nyújtott át neki: — Tisztelendő ur I íme, itt ezen feszület, melyet mindenkor, még a harcok zajában is, magamnál hordoztam, kérem, adja át fiamnak I Majd hirtelen egyet gondolt és visszavette a lelkésztől a feszületet és így szólt: — Kezeim között akarom tartani, úgy akarok meghalni s miután meghaltam, ne irtózzék kezeimből kivenni s fiamnak átadni 1 Kiss Ernő mélyen fölsóhajtott: — Szegény hazám I Vége mindennek I E közben a vértanúk kezeit a porkoláb erősen hátra kötötte, s hirtelen fölhangzott a vezényszó, a lelkészek visszavonultak a csapatok mögé s a porkoláb tizenöt lépésnyire a zászlóaljtól, öt-öt lépés távolban egymástól fölállította a tábornokokat. A hősök féltérdre ereszkedtek. Egyik sem akarta bekötni szemeit, de a vezénylő-tiszt csak Kiss Ernőnek engedte meg, hogy szemébe nézhessen a halálnak. Lázár összetett kezeit az ég felé emelve, sóhajtott: — Istenem I nőm és három gyermekem I Ekkor hirtelen kilép a sorból tizenkét katona, három-három alig pár lépésnyire megáll a tábornokok előtt, a parancsnok kardja int, a fegyverek eldördülnek és három hős holtan a földre borult. Kiss Ernő mozdulatlanul térdel, a golyó csak vállát fúrta át. A tiszt parancsára odarohan egy gránátos, közvetlen közelről a haldokló fülébe süti fegyverét és a rettenthetetlen hős szétroncsolt fővel holtan arcra borul... A katonaság újra sorakozott, s őrök hátrahagyásával eltávozott a várba. A lelkészek letérdeltek a holtak mellé és könnyezve imádkoztak... Ima után Bardócz odalépett Schweidel- hez és megmerevedett kezéből kivette a véres feszületet... Benn a várban ezalatt kilenc tábornok várta szomorú sorsát. Hat órakor levezették őket is. A katonák közrefogták őket, Damja- nichot egy piszkos szekérre ültették, úgy vezették a szomorú menetet a kivégzés helyére. A halálra ítélt hősök Damjanich kocsija körül sorakoztak. Gróf Lei- ningen meghatottan a lelkészekhez fordult: — Nemsokára vége lesz, tisztelendő urak ! imádkozzunk, hisz mindnyájan keresztyének, mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk... Félhétkor előlépett Zinner hadbíró és fölolvasta a halálos ítéletet. Ezután a főporkoláb odalépett Tichy őrnagy elé, és érces hangon háromszor egymás után kegyelmet kért az elitéltek számára. Az őrnagy mindháromszor hidegen válaszolta: — Istennél a kegyelem! A kegyelemkérés után a főporkoláb az elítéltekhez lépett. Pöltenberg tábornok előtt megállt s katonásan tisztelegve, igy szólt: — Kérem, kapitány úr ! (Mindegyik elitéltet az osztrák hadseregben viselt rangján szólította). Ezután megszabadította a tábornok kezét a bilincsektől. Midőn a főporkoláb megfogta Pöltenberg kezét, a tábornok egy percnyi halasztást kért, odalépett Damjanichhoz és kezet szorított vele. Damjanich meghatottan megcsókolta a hőst és bánatosan mondá: — Isten veled, barátom I Pöltenberg ezután odament többi tábornoktársaihoz, megcsókolta őket és a lelkészeket, mit ezek könnyezve viszonozták. Majd visszatért a bakóhoz aki kézen fogva, a bitó elé vezette. Jobbján a lelkész haladt és mindketten hangosan imádkoztak. Ekkor a bakó egyik szolgája fölszólítja, hogy vegye le a nyakkendőjét és gombolja ki mellényének felső gombjait... Pöltenberg nyugodtan leoldozza nyakkendőjét, kigombolja mellényét, föllép a bitófa alatti emelvényre.... Fenséges nyugalom ömlik el egész lényén, meghatottan int utolsó búcsút társainak a bitófa alól, két pribék megköti lábait, a hóhér ráteszi nyakára az ujjnyi vastag kötelet.... balkezével elfödi a hős arcát. ... egy perc... s a hősök eg> ik legneme- sebbike kileheli lelkét... A hóhér odább lép s látható lesz a vértanú sápadt arca... Rettenetes látvány I... De a halálra szánt áldozatok egyikének sem rándul egyetlen arcizma sem.. . Hősök ők, kik nem félnek a haláltól 1 Másodszor Török tábornok előtt áll meg a bakó s katonásan tisztelegve, fölnyitja bilincseit... A hős is sorba elbúcsúzik társaitól, aztán oldalán a lelkésszel szilárd léptekkel megy a bitó alá... Ugyanazok a rettenetes formaságok......... a bakó nyakára illeszti a kötelet.... s a vértanú megtér az igaz bíró elé.... Lahner tábornok következik ezután. Fönséges nyugalommal megy ő is a bitó alá, ájtatosan imádkozik.... s a hóhér rajt is elvégzi a szörnyű ítéletet. Negyedszer Knézich tábornok bilincseit oldja föl a főporkoláb. A tábornok hangosan imádkozva megy
