Harangszó, 1911-1912

1912-09-01 / 32. szám

íí. évfolyam

1912. szeptember 1,

32-ik szám

TARTALOM : Bohár László: Reggel (vers). — Egyházi öntudat. — Csite Károly: Csapó Gáspár megtérése. — Engler András: A családi ‘ nevelésről. — László István: Óh irgalmas Jézus (vers). — Endreffy János: Felicitász és hét fia. — E. I.: Örvendetes hírek Japánból és Chinából. — Németh Károly: Egy anieiikai bányatelep. —' Az őrt álló katona. — Vidám históriák. — Ország-Világ. — Luther-Társaság.

Reggel.

Gondviselő égi Atyám,

Hitem erős vára!

Téged keres, Téged óhajt Szívem buzogása.

Két kezemet összetéve,

Lelkem Rád néz fel az égre S törpeségét érzi;

A Te karod hű gyámságát, Irgalmadnak biztatását Imádkozva kéri.

Jövel Uram I Te légy az én Vándorlásom társa;

Két szememet Te tartsd nyitva, Hogy a veszélyt lássa.

Tövis, örvény, mély szakadék, Rossz emberek, viharos ég,

Mind várhat rám közel.

Ha te nem védsz: én, a gydnge, Megbotlom az első rögbe’...

Védj meg, Uram, jövel!

Fogd meg a Te jobbkezeddel Én gyenge kezemet,

S mint mi szoktuk gyermekünket, Úgy vezess engemet; Templomodból úgy kísérj ki,

Utat ott künn is úgy mérj ki

Számomra e napon I Bár könnytől ázzék is az arc, így édes lesz a földi harc S végén a nyugalom 1

Bohár László.

Egyházi öntudat.

Forgathatjuk a történelem könyvét, kutathatjuk a népeket előbbre vivő erőket, mindig csak arra az eredményre jutunk, hogy az összetartás nagy érzése, a nemzeti öntudat, az átérzett és meg is tartott testvériség biztosítja a fokozatos haladást. Előre törnek a kicsiny, de egymáshoz kapcsolódó nép gyermekei és messze elmaradnak mögöttük azok a hatalmas nemzetek, melynek fiai egymással viszálkodnak a helyett, hogy egymást támogatva dolgoznának.

így vagyunk az egyházakkal is. Nézzük csak meg, melyik egyház hódít leginkább, melyik tör előre diadalmas hadvezérként!... Az-e, melynek tagjai testvéri együttérzéssel acéllá olvasztják kezüket, vagy pedig az-e, melynek tagjai egymással nem törődve, közönyösen bandukolnak önző életük szürke országűtján ?

Arra, hogy micsoda hatalmas, ösz- szeolvasztó erőt képez az egyházi közérzés és felekezeti öntudat, —- figyelemreméltó példát olvasunk a napilapokban.

Ünnepre készül a róm. katolikus- ság. Bécsben üli meg ezt az ünnepet s belevonja az egész világ katholikus- ságát. Több százezer ember jön össze ezen az ünnepen. Mindenfelől külön vonatok szállítják a katholikusokat a császárváros télé. Külön vonatok jönnek Augsburg, Nürnberg, München, Köln, Róma, Milánó, Berlinből, Belgiumból Hollandiából és Varsóból is. Kanadából külön gőzhajó hozza a résztvevőket Triesztbe s ugyanaz viszi ismét vissza hazájukba. Az ünnepen részt vesz a király is és az ösz- szes főhercegek. A főpapok, püspökök a császári palotában lesznek elszállásolva

Korán reggel a császár nyolclovas díszhintón, a királyi ház férfitagjai, a titkos tanácsosok és a kamarások kíséretében a Szent István templomba megy. A papság akkorára már összegyűl a templomban. Mikor aztán az