Harangszó, 1911-1912

1912-08-18 / 31. szám

1912. augusztus 18.

HARANGSZÓ.

253.

Birtokparcellázás.

Gyönyörű és termékeny Tapoly völgyében, mely Sáros vármegyében terül el, s amely zöld bükkfaerdőkkel és fenyvesekkel van körülkoszorúzva, a margonyai á. h. ev. egyház területén, egy körülbelül 5500 holdnyi uradalmi birtok parcelláztatik. Ez a földmívelő osztály számára minden néven nevezendő előnyöket képes nyújtani.

íme, itt nyílik egy kedvező alkalom különösen azok részére biztos jövőt találni és kedves otthont biztosítani, kik saját tájukon még drága pénzen sem képesek vásárolni egy kevés ingatlant, egy kis szántóföldet, minek folytán kénytelenek idegenben uj hazát keresni, sőt gyakorta elválni az édes szülőföldtől és bizonytalan, ismeretlen vidékre kiköltözködni, nem tudván, hogy a vak balsors hoz-e reájok víg esztendőt.

Mihelyt ezen parcellázás felől az első híradást meghallottam, rögtön azon gondolat ébredt fel bennem, nem lenne-e célszerű hitsorsosaimnak egy kedves és hasznos szolgálatot tenni ezen parcellázás közzététele által. Ezért azonnal érintkezésbe léptem az itteni inéi vadó körökkel és közegekkel és ezen terv megvalósítása érdekében kieszközöltem az evangélikus családok számára az itteni letelepedések lehetőségét a következő feltételek mellett.

A telepítvényes megkaphatná legalább a következőket: 1. 4 hold 1200 négyzet elsőrendű földet a fun- dussal együtt. 2. 4 hold erdőséget és pedig: 2 hold bükkfaerdőt és 2 hold fenyvest. 3. 8 hold legelőt. 4. 4 hold magasabb fekvésű földet, mely mívelésre szinte alkalmas. 5. Uj, kényelmes, fából épült házat, összesen 6900 frtért 13,800 koronáért. így lehetségessé tétetnék, hogy az illető földmívelő legalább is 20 holdnyi birtok megvétele által alapját fektethetné boldog és megelégedett jövőjének. Természetesen aki nagyobb birtokot kívánna, nagyobb földterületre is tehet szert.

Ámde, hogy azok is hozzáférhessenek, kiknek rendelkezésére nagyobb pénzösszegek nem állanak, elengedő, ha a fennt kijelölt pénzösszegnek csak az 1U egy negyed részét fizetik ki azonnal, a többi hiányzó pénzösszeget az illetőknek az itteni hitelintézetekben amortizációra ki fogjuk eszközölni. Ki kell emelnem, hogy itt egy kitűnő malom fűrésszel és villámvilágitással eladó,

mely a szakembernek fényes jövőt biztosíthat. Templom, iskola, minden a közelben van.

Akiknek kedve volna ezen nem mindennapi és kedvező ajánlatot elfogadni, forduljon mielőbb az a'ul- irotthoz, aki a kivánt további információkat és közvetítéseket szívesen és készségesen nyújtja.

Laczkó János ev. lelkész.

Olvassátok a bibliát!

Zsolt. 119., 105.

Hol biblia a bázban nincs, Tanyát a sátán ütött olt, Hiányzik ott a leotőbb kincs, De Isten nein lel hajlékot.

Augusztus 18. vasárnap, János 8, 32

, 19. hétfő, II. Kor. 3, 6.

„ 20. kedd, Jeremiás 31, 3.

, 21. szerda, I. Péter 5, 10.

„ 22. csütörtök, Zsolt 119, 19.

, 23. péntek, Zsolt 63, 2.

„ 24. szombat, Ezekiel 16, 6.

„ 25. vasárnap, Máthé 5, 7

„ 26. hétfő, I Péter 2, 6.

„ 27. kedd, Márk 12, 43-44.

„ 28. szerda, Luk. 10, 36—37.

„ 29. csütörtök, I. Kor. 10, 24.

„ 30. péntek, Luk. 17, 15.

„ 31. szombat, János 5, 5—6.

A Magyar Ev. Kér. Diákszövetség nyári gyűlése.

F. évi július 29-étől augusztus 6-ig tartotta a Magyar Ev. Kér. Diákszövetség VI. nyári gyűlését Debrecenben, a Nagyerdő „Kutláposi-tisztás“- án felállított sátor-táborban.

Arról, hogy az evangéliomi élet megújítását célzó mozgalom mily mértékben növekszik, tanúságot tett á résztvevők nagy száma. 120—130 az ország minden részéből jött protestáns diákember, azután tanulmányaikat már elvégezett papok, tanárok, orvosok stb. az úgynevezett „véndiákok“ jöttek össze, hogy erősödjenek az evangéliommal való társalgás állal.

Egyházi életünk vezéremberei felismerve a diákszövetség munkájának égető szükségességét, részint személyesen (Balthazár ref. püspök s a debreceni főiskola vezetősége), részint levélben (Geduly püspök, Szabó Aladár dr. stb.) köszöntötték a konferenciát Isten áldását kérve rá.

De maga Debrecen városa is élénk érdeklődéssel kisérte a gyűléseket. A szokatlan „sátor-tábor“, vagy amint a városban itt is ott is hallani lehetett „az istenes diákok“ sok embert vonzottak ki a gyűlések színhelyére. Csodálkozva nézték eleinte a vallási dolgokról, a lelki megújulásról, Jézussal való életről, misszióról beszélő, előadó diákokat, de csodálkozásuk szeretetté változott, úgy hogy a konferencia második felében már tekintélyes városi közönség vett részt úgy a délelőtti, mint esti gyűléseken, s énekelte buzgón a gyűlés számára lefordított s a konferencia kedvenc énekévé vált angol himnuszt: „Amint vagyok sok bűn alatt. De mert hallom hivó szavad, s mert értem áldozád magad, Bárány Jézus jövök.“

A gyűlésen hivatalosan képviselve voltak az összes protestáns theologiák s főiskolák, a budapesti tudomány- és műegyetem és sok prot. középiskola. Két érdekes vendég is volt jelen. Camball V. az angol diákszövetség egy értékes vezető lelkésze, s Ernszten H. a magyarokkal rokon „észt“ nemzet diákságának képviselője, ki általános meglepetésre magyarul üdvözölte a konferenciát s adta át honfitársai részéről a jókívánságukat.

Csak a címét soroljuk fel néhány előadásnak, hogy ezzel is megvilágítsuk a szövetség munkáját.

Dr. Balthazár D. ref. püspök az igazi földi nagyságról beszélt, mely nem mások letiprása, hanem felemelése, nem a parancsolás, hanem a szolgálat által lesz azzá. „Mit jelent nékünk Krisztus halála“ c. előadás sorozatban Victor János a szöv. titkára rámutatott a keresztfára, ahonnan hangzik a Megváltó ajkairól: „Ezt tettem érted, te mit teszel értem“ I Megyeresy Béla az itj. egyesületek orsz. titkára hazánk nagy bajairól, melyek közt elsőhelyen a vallástalanságot említette fel, beszélt, s hangsúlyozta, hogy nem politikában, nem anyagi gazdaságban rejlik a gyógyulás, hanem az elveszített hit megtalálásában, az evangéliumban.

Br. Podmaniczky Pál ev. lelkész az „imádkozásáról beszélt, a kér. ember e nagy előjogáról s kötelességéről, amelyet ha buzgón teljesítünk, nem érezzük magunkat sehol soha elhagyatva.

„A világ térképe a keresztyénség szempontjából“ c, missziói munkában Pongrácz József pápai theol. tanár hívta fel a figyelmet arra a nagy missziói munkára, amely a pogányok közt folyik, a szinte hihetetlen eredményekre, de a még leküzdésre váró nehéz feladatokra is. A föld lakóinak még 2/3 része nem tud Jézus Krisztusról semmit.

Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy nyolc diákember, orvosok, tanárok, papok vannak köztük, elhatá-