Harangszó, 1911-1912
1912-08-18 / 31. szám
254 HARANGSZÓ. 1912. augusztus 18. rozták, hogy Isten segítségével ők is misszionáriusokká lesznek. Nem uj idők jele-e ez? Csak még egyet említünk fel: Debrecen városa 200 s a ref. egyház 100 koronás adományát beleszámítva 200 koronái! meghaladó összeget adott össze s jegyzett az összegy ű 11 diákság a mozgalom céljaira. Az igazi hit áldozatokra is képes! \/ 7 Védekezés a szárazság ellen. Gondterhelt arccal jártak-keltek nálunk múltkoriban az emberek. Figyelő tekintettel az eget kémlelgették s reménykedve nézték azt a foszlányos felhődarabot, mely az ég peremén fehérlett. Talán eső kerekedik belőle. Mert bizony nagyon elkelne, mondogatták. — Kisül minden, a gabona idő előtt érik, a veteményből nem lesz semmi. Mikor ezeket az aggodalmaskodó embereket láttam, eszembe jutott, hogy gazdáink milyen keveset védekeznek a szárazság ellen. Manapság igazán mindent megtesznek, hogy a föld jót és jól teremjen, sokszor valósággal csodát művelnek, csak éppen az esőnek nem tudnak parancsolni s a vizet nem tudják kormányozni 1 Pedig ezt is meg lehet tenni! Mert lássuk csak, hol van a baj ? Gazdáink a szántás mélységét alig változtatják. Ekéik mindig egy- és ugyanazon mélységről emelik meg a földet. Pedig ez nem célszerű. Az így művelt földnél az altalaj, a folytonos taposás, az igás állat barázdafenék- járása folytán olyannyira megtömörül, hogy a legbőségesebb csapadék mellett sem ázik föl, nagyon csekély vizet vesz magába s sokszor kora tavasszal, mikor legtöbb nedvessége van a földnek, már húsz centiméter mélységen nedvességet, vizet alig találunk. Pedig éppen az altalaj van hivatva arra, hogy a fölösleges vizet beraktározza. Ez azonban csak úgy történhetik meg, ha ez kellőképpen elő van készítve. Az előkészítésnek pedig két módja van. A szerint, amint az altalaj összetétele megkívánja. Ha ez alkalmas arra, hogy jó termőfölddé legyen, akkor mély szántással, mely 35—40 centiméterig hatol, fölfordítjuk, ha pedig alkatrészeinek silánysága folytán érdekeinknek meg nem felelne, akkor szántás alkalmával altalaj porhanyítót alkalmazunk, mely a barázdafeneket kellő mélységre fölszakítja és porhanyítja. Mintha hallanám az ellenvetéseket. Hogy ezt nem lehet megtenni, hogy sok vele a munka. Gazdaságban, hol rendes vetőfogóval dolgoznak, igenis nagyon szépen beleillik ennek kere-' tébe. Ötös vetőforgónál alkalmazva, ez a munka mindig november-decemberre fog esni, mert a tavaszi takarmányföld, esetleg répa, cukorrépa földje készíthető így elő. Mindkét esetben a tarlót tárcsázzuk, mivel megkötjük a meglevő nedvességet, fészket csinálunk a gyommagvaknak, tanyát készítünk a sokféle buzalégy- nek és álcájának, csalogató vetést a hesszeni és flirtlégynek. Mikor aztán elringatjuk magunkat a szépen zöldelő őszi vetések új reményében, akkor az így már előkészítő és minden ellenséget magában foglaló tárcsázott tarló bemunkálásához fogunk. Bizony sok veszedelemtől, féregtől és gyomtól szabadulunk meg, s tudjuk, hogy az a föld annyi vizet gyűjt össze, ogy a rákövetkező nyár legkisebb esőmennyisége után is bőséges termést ad. MuVelés alatt álló területünknek ötös vetőforgó mellett minden évben csak egy ötödét kell meglazítanunk, mert az egyszer meglazított altalaj öt év alatt sem tömődik meg annyira, hogy vizet ne fogjon. A föllazított altalajnak másik haszna abban rejlik, hogy az okszerűen művelt föld, az alkalmazott istálló- és műtrágya nagyon sok ásványi anyagát a be- és alászántás folytán magába szedi, azonban tömörsége folytán ebbe a növények gyökere alig hatolhat le, s így a legértékesebb trágyaanyag ottvész. Mély szántásnál ez megszűnik, de altalajporhanyításnál is, s így egyrészt elveszett értéket mentünk meg, másrészt víztartó réteget teremtünk. A téli nedvességet rendszerint a böjti szelek (március-április) rabolják el, az a szokásos egyenletes szántás hamar kiszárad, s bizony ez egyik oka, hogy nemcsak ugyanazon területen nem tudunk százalékos több eredményt elérni, hanem még csökken az eddigi átlag. Az altalajban elkészített víztartó megóv bennünket a csökönyös tavaszi szárazságtól, nedves időjárás esetén leszűri a vetés fölösleges vizét, tehát az időjárásnak kiegyenlítőjévé lesz. Próbáljuk meg. Az egyház köréből. Baksay Sándor kitüntetése. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király Baksay Sándor dr.-nak, a dunamelléki református egyházkerület püspökének, a főrendiház tagjának, egyháza, a közügyek és az irodalom terén kifejtett sok évi buzgó és eredményekben gazdag működésével szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend nagykeresztjét adományozta. Véssey Sándorné tízezer koronás adománya. Véssey Sándornak, a dunántúli ág. h, ev. egyházkerület elhunyt felügyelőjének nemes emlékezetét hálás szivek őrzik igaz kegyelettel. A kiváló férfi, ki három éven át viselte a magas méltóságot évenkint tízezer koronás adománnyal is szolgálta egyháza céljait, segítvén vele az egyházi intézményeket és tanintézeteket Véssey Sándor özvegye, ki nemeslelkü-
