Harangszó, 1911-1912
1912-08-18 / 31. szám
II. évfolyam 1912. augusztus 18 31-ik szám Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. Előfizetést ára egész érre közvetlen küldéssel £ korona KO fillér, csoportos küldéssel £ "korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség elmére Körmendre (Vasváraiegyel küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Szalag Mihály: Krisztus (vers). — A magyar föld. — Pohánka Margit: Aratás. — Gindly János: Aratási hálaadó ének (vers). — Engler András: A családi nevelésről. — Laczkó János: Birtokparcellázás. — A Magyar Ev. Kér. Diákszövetség nyári gyűlése. — Magyar gazda : Védekezés a szárazság elleti. — Ország-Világ Krisztus. Atyádnál voltál, földre jöttél, Lettél magad koldus-szegény. Tanultam, tudtam, mégse tudtam; Láttam, de nem értettem én, Ó, áldott Jézus Krisztusom! Mért nem levél, mint néped várta, Magas, nagy úr, dicső király ? Ha kér a trón zord büszkeséget, Cserébe fényt, mindent kinál. — De fényt kerülsz. Társad ki éhes, Tudatlan, szenvedő beteg. S van fészke minden vad madárnak, Neked nincs, hol lehajtsd fejed. De múlt időm s láttam gyakorta Sok büszke, pompás ház előtt Feküdni lázárt elvetetten S nem vette észre senki őt: — Mert gondtalan, fényes magasba Mélyen siró jaj nem hatol. El sem hiszik víg dőzsölésben, Hogy van keserv is valahol. És most, amit tudván se tudtam, A nagy titkot megértem én: Hogy a nyomorral együtt érezz, Szólhass a kínnak gyermekéhez: Ezért lettél koldus szegény, Ó, áldott Jézus Krisztusom! Szalay Mihály. A magyar föld. Néha az újság hasábjain, a mindenkit érdeklő nagy események közt szerényen meghúzódik egy kis hir, mely olyan, mint a mesék csodatükre. Belépillantunk s meglátjuk benne népünk egész nyomorúságát. Néha nemzetünk szegénysége, törvényeink fogyatékossága tűnik ki belőle. Csak az a baj, hogy ritkán pillantunk bele és ritkán keressük meg, hogy tulajdonképen mi fáj a magyarnak. A mostani életmód sem arra való, hogy egy-egy ilyen kis hírbe elmélyedjünk 1 Az emberek lelkét üres szólásokkal beszélik tele 1 A politika pedig csak a szenvedélyeket korbácsolja s elidegeníti a magyart a magyartól!... Mi mégis egy kis hírre hívjuk fel jó magyar népünk figyelmét. Íme, itt következik: Román birtokvásárlás. A Deutsch, Mailender és Scher facseti ügyvédek tulajdonát alkotó, Héromszékmegyében az országhatár mellett elterülő mintegy 30.000 hold kiterjedésű erdőbirtokot örök áron eladták 600.000 koronáért Cárán Artaxes bukaresti bojárnak. A szerződést julius 27-én Írták alá. A birtokot állítólag magyar vállalkozóknak és a magyar kormánynak is megvételre fölajánlották. A birtok mintegy 45 kilométernyire van az ország határától és hosszú vonalban húzódik végig. Ennyi a hir 1 Rövid, csak néhány soros és mégis milyen gazdag a tanulsága 1 íme, nézzétek, azt a földet, melyet őseink valamikor vérük hullásával szereztek, azt a sötét, bérces rengeteget, mely védőleg öleli át hazánk erdélyi részét, román pénzen elütik a magyar kézről. Idegen nép kihúzza a magyar földet a magyar lába alól. Pedig a kié a föld, azé a hatalom I Pénzt lehet hozni idegen országból, tudományt is lehet szerezni, ipart is lehet idegen erővel teremteni, de az elveszitett magyar föld helyett új magyar földet elhódítani nem lehet. Idegen nyelvű román emberek, kiknek lelkét velünk szemben nem rokonérzés, hanem inkább ellenséges indulat hevíti, nem azért húzogatják ki lábunk alól a földet, hogy azután megint visszaadják, hanem hogy örökre az övék maradjon. Nekik a
