Harangszó, 1911-1912
1912-08-04 / 30. szám
1912. augusztus 4. Üldözi őt a sors. Haj, mindennek vége I Kire marad most mér az ő öröksége ? ! Nagy nehezen mégis megvígasztalódik, Megszánja az özvegy : eltáplálja holtig, A bús beteg ágyát megveti puhára, Féltő gonddal ügyel gyomrára, torkára, Janó meg sóhajtgat, de közben mosolyog : „Tetszem asszonykának 1 Hisz ez pompás dolog 1“ De egy nap az asszony sírva lép eléje : Hej, a rossz világ hogy’ lölvette nyelvére ! Szívesen ápolná, de hát fiatalok, Sok a mende-monda! Csak el kell válniok! Hiába, egy özvegy olyan gyámoltalan, Ha még oly tiszta is, megszólják untalan ! Ily beszédre Janó megvakarja lejét: Szó, ami szó, hiszen takaros egy cseléd 1 S csak jobban ápolja még mint felesége ! Azért a szavait hozzá így intézte : „Igaz, hogy meghalok, de rám hagyott bátyám, Míg sírba nem tesznek, legyünk egy pár, drágám ! Nagy szemérmetesen szabódik az özvegy, A beteg sürgeti s rábízza a könyvet: Csak ápolja holtig, úgysincs az már messze ! Csak arra kéri, hogy bátyjához temesse ! Julis asszony sírva borul a nyakába, S tovább is gondosan vigyázza, táplálja. Ellakják a lakzit, vígan van a násznép, Nagyokat nyög Janó, de jól mulat máskép’, Még ő biztatja fel nagyját és apraját : Úgyis meg kell halni, ne tekintsék baját 1 És csak hajnaltájban, emberül elázva, Tuszkolják be végre valahogy az ágyba. Délre jár az idő, hogy kinyitja szemét, Nagyot ásít s várja, kész-e már az ebéd. De csak nem mutatja magát a menyecske; Ejnye! Csak nem történt valami az este ? 1 Kilép a konyhába s eláll szeme-szája, Ott eszik magában az ő éltepárja. „Julcsám, lelkem Julcsám, hát föl se keltettél ? Engem ugyan szépen ágyban felejtettél I El vagyok gyengülve, adj egy darab sültet 1“ Rá se néz az asszony, csak félvállról hümget. „Hát mit dolgozott kend ? Hát mit keresett kend ? No, ha nem teheti, nem is eszik itt kend 1“ Fölkel s a morzsát is gondosan elzárja. Soká’ töpreng Janó s eltér a kocsmába, De nyomán az asszony, leszidja a gazdát: Miért tömi ingyen ezt a nagy mihasznát ? Hisz' nincsen annak már egy árva fityingje, Mind elette, itta a bátyja éltibe’ 1 A falu csúfjára haza hajtja Janót, Ott kezébe nyomja a nehéz vasalót; S azóta nincsen egy percnyi békessége, Mindig a nyakán ül kardos felesége, Csak lopva sóhajt fel, ha senki nem látja : „Minek is haltál meg olyan korán, bátya!“ A családi nevelésről. Irta: Engler András. Az ember rendeltetése a tökéletesedés. Hogy ezen rendeltetésének megfeleljen, nevelésre, oktatásra szorul. Nevelni kell a testét és lelkét egyaránt, mert csak ennek a kettőHARANGSZÓ. nek összhangzó nevelése által közelítheti meg az ember rendeltetését. Az egyik tökéletesítése a másik emelkedését idézi elő, de sohasem megfordítva. A nevelésben tehát a test és a lélek kölcsönösen hatnak egymásra. A test és a lélek három helyen részesülhet ennek megfelelő nevelésben, u. m. a,családban, az iskolában és a társadalomban. A nevelésben ezek szerint három fokot különböztethetünk meg: az alaplerakást, a továbbépítést és a betetőzést. Jelen Írásomban a nevelés alapvető tényezőjéről, a családi nevelésről szólok. A gyermek 6 esztendős koráig részesül családi nevelésben. Ezen időt két részre oszthatjuk és pedig: születéstől a járás és beszéd megtanulásáig (l1/«—2 évig) tart az első, ezentúl az iskoláig a második. Az elsőben lelki, de főképen testi, a másodikban testi és lelki - nevelésben egyaránt kell részesülnie a gyermeknek. Az első időtartami nevelés a test szabad mozgásán, tisztaságán, bánásmódján és táplálkozásán alapszik. A második időtartami nevelés a test és a lélek okszerű fejlesztésén. I. Az első időtartam a csecsemőgyermek nevelését tűzi ki feladatul. Ezen feladat a szülők részéről akkor lesz megoldva, ha először a testi erőkifejtésben szabad tért engednek a gyermeknek. Ezt illetőleg már egy nagy nevelő, Rousseau nyilatkozik. Nem helyes a gyermek erejének korlátokat szabni — mondja. Arra inti az anyákat, hogy a gyermek bepólyázásától tartózkodjanak. Hadonázzék a kezével, rugdalódzék a lábával, ez kellemes érzés ránézve s ha netalán megfosztanék tőle : sír, rikácsol, erőlködik s ez káros hatással van úgy a testi, mint a lelki fejlődésére. Miért szükséges ez ? Példát hozok fel. A különböző pályákon működő, szellemi munkával foglalkozó egyének is rendszerint végeznek a gyermekéhez hasonló izommunkát. Vagy sétálnak, vagy tornáznak, vagy fát fűrészelnek stb. Ezzel az emésztést, a vérkeringést mozdítják elő s ennek folytán természetesen az egészségüket emelik. Akik ilyen izommunkát sohasem szoktak végezni, azok rendszerint véznák vagy sápadtak, szóval nem egészséges emberek. Hasonlók ezek az állandóan bepólyázott csecsemőhöz. 243 Vagy pedig, ha alvásközben állandóan egyazon állapotban kellene maradnunk, milyen borzasztó kín lenne az ? Éppen ezen két ok miatt kell tartózkodni a gyermek bepólyázásától. Mert ami a kifejlődött, megerősödött testre káros, tízszer károsabb lesz az a csecsemő gyenge testére. A szülők míg így egyrészt a csecsemő testi fejlődését elősegítik, másrészt oktalan bánásmód által ne hátráltassák. Gyakran lehet tapasztalni, a tiszta pólyába való áttételkor, hogy a fel- vevésnél a fej egészen hátraesik. vagy kézenfogva emelik ülőhelyzetbe. A szülők tartsák szem előtt, hogy a csecsemő lágy csontocskái a legcsekélyebb ktilhatást is rendkívül érzékenyen veszik s az ilyen vigyázatlanság által vagy meggörbülnek, vagy kimozdulnak a helyükből. Eredmény a test szabadfejlődésének a meggát- lása is lehet. A gyermek egészségét illetőleg edző és fejlesztő hatással bír a tisztaság is. Hogy mennyire befolyásolja ez a csecsemő egészségét, onnan látni, hogy a bőrbetegség, melyet mi inkább felnőtteknél tapasztalunk, előadhatja magát a csecsemőnél is. Testünk ugyanis apró, néhol szabad szemmel is látható (kéz) nyílásokkal van tele. A test ezek segítségével távolítja el egyes váladékait, pl. az izzadságot. Ha a testet nem tartjuk tisztán, ezen nyílások bedugulnak, az izzadság és más hasonló anyagok nem távolodhatnak el belőle. Miután azonban ezek mindenáron kifelé törekszenek, így erőszakkal ők maguk csinálnak olyan nyílásokat, melyeket mi sebek, varrak és más néven ismerünk. A csecsemőnél azonban az ilyenek ritkán, vagy éppen nem tapasztalhatók. Ennek talán az a magyarázata, hogy a csecsemő tisztántartásának fontos volta minden anyának úgyszólván a vérében van meg. Nemcsak a felsőbb, hanem az alsóbb osztály anyái is naponként végzik e kötelességüket. Nézzük ezek után a táplálkozás befolyását a csecsemő egészségére. A tápanyagok eleinte a tej, később pépnemű anyagok. Hangsúlyozni kell az anyai tejet. Sajnos, napjainkban különösen a magasabb osztályoknál a csecsemőket dajka nevelésére bízzák, vagy mesterségesen nyújtják a táplálékot. Sem az egyik, sem a másik eljárás nem helyes. Az első azért, mert a csecsemőt csak „Isten és anya* érti meg; mert a csecsemő egészségének legmegfelelőbb az anyai
