Harangszó, 1911-1912

1912-07-21 / 29. szám

234.

bejárja Görög és Oiaszhont és visszatér hazajaba. Rövid idei itthontartóz- kodas után ismét útra indul. Eimegy Berlinbe, majd meg Londonba. Külföldi tanulmány útjáról hazájába visszatérve, Szombathelyen telepszik le mint gyakorló orvos. 1885-től 1889-ig mint Vas vármegye főorvosa működik, de már a következő évben visszavonul s ettől kezdve még inkább az egyházi ügyeknek szenteli idejét, tehetségét.

Az evahg. egyházban több kitüntető állásra hívjak s ő mindenikben teljes ügybuzgósággal jár el. Elnöke volt az egyházker. ének- és zenepártoló egyesületnek 1896-ig, az egyházker. népiskolai bizottságnak 1904-ig. 1902-tól 1911-ig utóda Ihász Lajosnak az egyházker. gyámintezet elnöki székében.

Hosszú ideig felügyelője volt a nemesdomölki gyülekezetnek, a ke- menesaljai tanítóegyesületnek. 1904- ben a kemenesaljai egyházmegye bizodalma felügyelői székébe emelte s mindezideig áldásosán végzi magára vállalt tisztét.

1905—1910-ig a celldömölki választókerületnek országgyűlési követe volt 48 as párti programmal. Az Andrássy Gyula áltál beterjesztett közegészségügyi törvényjavaslatnak ő volt az előadója. De 1910 ben a politikai élettől teljesen visszavonult s azóta csakis családjának, a tudománynak és egyházának él.

Berzsenyi Jenő nemcsak széles- látoköiü, európai műveltségű ember, hanem egyszersmind egy házias érzésű, mélyen vallásos gondolkodású, hivő evangélikus. Éleipeldája az Istent kereső keresztyen jellemvonásait mutatja. Családjában zeng a korai s ennek a kis gyülekezetnek ő a bibliát magyarázó papja. Évekkel ezelőtt mondott gyamintezeti beszédeiből még mindig felénk sugárzik lelke melegsége, biblikus műveltsége, szívének erős hite. Ő igazán Isten kedve szerint való ember, kitől méltán vár sokat egy egész egyházkerület és az egész egyetemes egyház.

Kérjük a jó Istent: áldja meg az új világi vezért, hadd gyűjtsön a régi babérlevelekhez újakat, magának is, evangélikus egyházunknak is!

„Egyke.“

Irta : Bándy dános

Az 1910-iki népszámlálási adatokból szomorúan tapasztaljuk, hogy országunk lakossága az elmúlt tiz

HA&ANGS2Ó.

évben, — különösen a magyar nép lakta területeken, — nem szaporodott, sőt inkább fogyott. Vájjon mi ennek az oka ? Nem egyéb, mint az évről-évre megújuló tömeges kivándorlás Amerikába és az a társadalmi és erkölcsi betegség, mit az „egyke“ szóval szoktunk jelölni.

Egyke alatt tulajdonképen az egy gyermek rendszert értjük.

Sajnosán tapasztaljuk ugyanis, különösen protestáns hitfeleinknél, hogy számtalan édesanya — sokszor élete kockáztatásával is — arra törekszik, hogy családját csupán egy, — legfeljebb két gyermekkel szaporítsa. — És miért ? azért, hogy a kisebb vagy nagyobb vagyon el ne aprózódjék, hanem inkább megmaradva, egyetlen utód birtokában maradjon. De hány édesanya adta meg már ennek keservesen az árát, hányat ért útol az Isten büntető keze testi megbénulás, sőt sokszor a halál alakjában.

Nem-e sajnálatra méltók az ilyen megbélyegző eljárást követő édesanyák, különösen akkor, midőn azok felvilágosult protestáns egyházunk kebeléből kerülnek ki! Mert hisz minden evangéliKus szülőnek házánál kell, hogy meg legyen a szent biblia, melyből kiolvashatja a teremtés nagy munkájának betejezése ptán az első emberpárhoz intézett azon isteni szavakat : „Gyümölcsözzetek és sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok azt birodalmatok alá“ 1 Lám Ábrahámnak is azt mondta az Úr: „Tekints fel az égre és számláld meg a csillagokat, vájjon megszámlálhatod-e azokat, így leszen a te ivadékod is“ I És Ábrahám hitt e beszednek és tulajdoníttatott neki igazságára.

Drága hazánk történelmének múltja is számtalan példát nyújt arra, hogy őseink a nemzet számbeli erősitését fontos dolognak tartották. A legújabb korban Gróf Széchenyi István is azt a nevezetes kijelentést tette, hogy, „még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, csak hogy a magyarság erősödjek“ 1

Ezeket az örök igazságokat egy szülőnek sem volna szabad szem elől tévesztenie. De sajnosán tapasztaljuk az ellenkezőjét. Itt is, ott is felüti fejét az egyke kisértő szelleme. Lelketlen anyák a természet örök törvényét anyagi érdekből megsemmisítik, és sok esetben életük kockáztatásával is az „Egygyermekrendszer“ elvét alkalmazzák. És nem gondolnak arra sem, hogy ha az „egyetlen“ gyermek felnőtt korában a halál ál1912. július 21.

dozatává lesz, minden fáradozásuk, minden küzködésük, egész életük hiábavalóvá válik az egyetlen elveszítésével.

Ezekkel szemben hirdessük a hitet, vallásosságot, jóerkölcsöt. Hirdessük, hogy a gyermek az Isten áldása, s ha a jó Isten sok gyermekkel áldja meg a szülőket, akkor gondoskodik is életük fentartásáról.Hi rdessük, hogy még senkisem halt meg szép hazánkban éhen, mert aki dolgozni akar és tud, az mindig megtalálja mindennapi kenyerét.

Azután mutassunk rá a szülői szív legnagyobb boldogságára. Midőn szép számú családtagjaikban, — gyermekeikben a késő vénség terhes napjaiban élvezhetik azt az örömöt, amelynél nagyobb öröm nem létezik. Midőn nyugodt szívvel elmondhatják az irás szavaival: „Íme Uram,itt vannak, akiket reánk bíztál, azok közül csak egv is el nem veszett“ I Más az ilyen szülő élete, más az öregsége, más a halála is. Szerető gyermekek fogják le utolsó álomra szemét s a nyugodt lelkiismeret elveszi a halál tusájának borzalmát. De az „Egykére“ számítók sok esetben úgy jamak, mint azt az ének nagyon szépen mondja: „Most tetszik meg, ki az igazi árva, senki sem borúi a koporsójára“ 1

A vásonkeöi protestánsok vallás- szabadsága.

Elbeszélés I. Lipót korából.

Irta: Zsiray Lajos.

11.

A hírhedt Szelepcsényi 1674. március 5.-ére a vásonkeöi két protestáns lelkészt: Zolnai Istvánt az evangélikust és Tolnai Istvánt a reformátust is megidézte a pozsonyi vértörvényszék elé. Őket is, kik nem egyszer buzdították a vár katonaságát a haza védelmére, a király iránti hűségre, mint a többit: felségsértéssel és hazaárulással vádolták.

Ártatlanságuk s a királynak tett szolgálataik tudatában biztosra vették, hogy nem eshetik bántódásuk. Abban a reményben búcsúztak övéiktől és gyülekezetüktől, hogy rövidesen viszontláthatják ezeket. Mégis, hogy az eklézsiák egész árván ne maradjanak, a távoliét idejére Urszinyt kérték meg, hogy mint tudományos s a bibliát ismerő ember, végezze el a gyülekezetben az istentiszteletet, gondoskodjék a hívek lelki javáról.

A várnagy lelkiismeretesen teljesí-