Harangszó, 1911-1912
1912-07-21 / 29. szám
fl. évfolyam 1912. július 21 29-ik szám Szerkeszti KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetős! ár* egész érre közvetlen küldéssel 2 kérőn* 60 fillér, csoportos küldéssel 2 koron*. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség oímére Körmendre fVasv&rmegyei küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító Is. TARTALOM: Berzsenyi Jenő. — Bándy János: .Egyke.“ — Zsiray Lajos: A vásonkeői protestánsok vallásszabadsága. — Sántha Károly: Bűnbánat (vers). — Endrefly János: Egyszer és most. — Evangélikus iskoláink. — Egy nőegylet jubileuma. — Egy kis nevetés nem árt. — Ország-Világ. — Persely. — Luther-Társaság. Berzsenyi Jenő. Evangélikus egyházunknak mindenkor nagy erkölcsi tőkéje rejlett abban, hogy a világi férfiak által betölteni szokott egyházi méltóságokba önmaga nevelte őrálló vezéreit. Ritkán fordult a közbizalom más körben kifejtett tüneményszerű tevékenység felé. Vezérségből a fővezéri méltóságba rendesen azokat helyezte, kik idejük, erejük, tehetségük javát igaz protestáns áldozatkészséggel ifjúságuktól fogva megosztották hivatásuk és egyházuk között. Mikor az egyház feléjük kínálja az egyetlent, mit protestáns egyház adhat: az erkölcsi megbe- csültetést, a közbizalom méltóságát, akkor nemcsak a jövendő nagyobb kötelességeivel jegyzi el a kiválasztottat, hanem egyszersmind megkoszorúzza addigi életük munkálkodását. Az új méltóságnak csak egy része új erőkérés, a másik része zászlóhajtás az eddigi erőáldozat előtt. Ezen régi protestáns elvhez híven töltötte be a dunántúli evang. egyházkerület felügyelői állását, midőn dr. Berzsenyi Jenőt ültette a felügyelői székbe. Az ő személyében egyesül en- nak a magas egyházi méltóságnak minden feltétele: az érdem és a rátermettség. Bizonyítja ezt eddigi működése, mely az egyházszolgálat gyönyörű példáit állítja elénk. Berzsenyi Jenő 1845. évi április 10-én született a vasmegyei Nemesmagasiban, Berzsenyi Pál és Berzsenyi Eleonóra szülőktől. A gimnáziumi tanulmányok elvégzése után, 1863-ban beiratkozott a budapesti egyetemen az orvosi szakra hallgatónak, majd két éviga bécsi egyetemen az orvosi fakultást látogatta. 1898-ban Budapesten megszerzi az orvosi oklevelet. Mikor az ottomán kormány hadserege számára orvosokat keresett Magyar- országban, a török kormánnyal két évre szerződést köt s mint törzsorvos kezdetben Konstantinápolyban, majd Drinápolyban szolgál két éven át. 1872-ben
