Harangszó, 1911-1912
1912-07-07 / 28. szám
II: évfolyam. 1912. július 7 28-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. A .Luther Társaság* hivatalos lapja. HeoJelenlk ntvembertSl lebraárlg minden vasárnap, márciustól ittóberlg minden második vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházker. evangéliumi egyesület Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. túlfizetést ára egész éne közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség olmére Körmendre (Vasv&rmegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító la. TARTALOM: Hamvas József: Csöndes ünnep (vers). — Az országos gazdagyűlés. — Zsiray Lajos: A vásonkeői protestánsok vallás- szabadsága — Oindli István: Vallás, Te vagy. . . (vers). — M. Nagy Bálint: Kisgazdák és a cselédkérdés. — Pulay Vilma: A jószívű leányka — Scholtz Ödön: Roth Henrik magyar evangélikus hittérítő kiküldetése. —- Egyesülésben van az erő. — És azután ? — Mit olvasunk? — Ország-Világ. — Luther-Társaság. Csöndes ünnep. Elpihent a munka, Nyugalmas a táj. Tiszta, csöndes utcán Harang szava száll. A küzdelmes élet Nyugalomra tér És a lélek tisztább, Nemes vágya kél. Elindul a földről, Ahol robotol, De nyugalmas békét Nem talál sehol. Boldog reménység az Égbe vezeti S a jóságos Isten Utat nyit nekik. Iluuivuis József. Az országos gazdagyülés. A nyári időszaknak minden esztendőben van két napja, mely Magyarország összes gazdáit egyesíti s közös célok érdekében munkára szólítja. A Magyar Gazdaszövetség országos gyűlése ez a két nap. Ezer és ezer ember jön ilyenkor össze. Távol Erdély szülötte megszorítja dunántúl fiának kezét. Észak találkozik kelettel, s kézszorításuk a nagy célokra való szövetkezést erősíti meg. És ki nem érzi, hogy erre nagy szükség van. Hiszen régi történelmi igazság, hogy magyar nemzetünk főleg a gazdálkodó nép vállain emelkedett és erősödött. Ereje ma is a magyar föld televény rétegeiből sarjad a magasba. Az összetartás és tömörülés szükségességére az idők jelei figyelmeztették a gazdaközönséget. Nálunk igazán nehéz helyzete van a föld- mívelőnek. Nagy adóterhet hordoz vállain. Arról nem szólunk, hogy keservesen megdolgozik mindennapi kenyeréért, mert hiszen más is dolgozik, hanem inkább arra a sok egyéb nehézségre gondolunk, mely a magyar gazdaember munkálkodását megnehezíti. Nálunk sok a kötött birtok. A töméntelen katholikus főpapi birtok, a sok főúri hitbizomány. Földet vásárolni nagyon nehéz. Ha valahonnan kiszabadul egy talpalatnyi, arra oly nagy éhséggel esnek százan és százan, hogy az árát ugyancsak felszökkentik. Az 1000 K-ás birtok nem ritkaság. Éppen a napokban beszéltem egy messze vidéki, magyar képű atyánkfiával. Náluk 2000 koronát, adnak a birtok holdjáért. Hiszen szép dolog az eladónak, kevésbbé szép a vevőnek, de vájjon igaz érték-e ez ?... Ki lehet-e belőle gazdálkodni a vételár kamatját?... Azaz nemcsak ezt, hanem a ráfordított munkaerő értékét ?... Megbírja-e a sok adóterhet, nem roskasztja-e össze a gazdaembert, nem kergeti-e idegen világba, vagy pedig az elégedetlenek ezrei közé ?... Bizony ezek nagy kérdések, melyeket közmegelégedésre csak úgy lehet megoldani, ha a gazdatársadalom összefog és együttesen keresi a megoldást. Ezt teszik a magyar gazdák évek óta a magyar gazdaszövetség gyűlésein. Ez évben Siófokon tartották a gyű-
