Harangszó, 1911-1912
1912-06-23 / 27. szám
19t2. június 23. HARANGSZÓ, s 221. 348 az egyforma tankönyvek használata mellett nyilatkozott s csak 99 ellene, örvendetes jelenség az is, hogy a társaság kötelékébe 118 gyülekezet óhajt belépni. Csak a könyvtár-vállalatra vonatkozólag nem olyan kedvezők a válaszok, mint amilyeneknek reméltük. Egyelőre 248 gyülekezet óhajt ifjúsági könyvtárt felállítani. ^ Ezek közül 220 gyülekezet évi 6119 koronát ajánlott fel könyvszükséglet címén. Sok gyülekezet azért nem állít föl ifjúsági könyvtárt, mert nincs felekezeti iskolája. Az igazgató-tanács hosszabb eszmecsere után elfogadta a főtitkár azon javaslatát, hogy az egyes egyházkerületek megkeresen- dők a tekintetben, miszerint minden egyes gyülekezetben akár van felekezeti iskolája, akár nincs, felállíttas- sék egy ily ifjúsági könyvtár, amint az a reformátusoknál van. Mert a miképen kötelességünk az ige-hirdetést élőszóval terjeszteni, épúgy kötelességünk az egyes gyülekezetekben alkalmat és módot nyújtani az ifjúságnak, hogy lelkét protestáns szellemi könyvekből képezze. Továbbá ne felejtsük el azt sem, hogy egy jó könyvtár egyúttal a legbiztosabb óvintézkedés a tekintetben, hogy a, gyermekeket a csavargástól és a rossz *- társaságtól elvonjuk. Úgy a felekezeti iskolába, valamint községi és állami iskolákba járó gyermekek, kik hitoktatásra járnak, szívesen fognak fizetni 30—40 fillért egy éven át, ha jó könyvet kapnak olvasásra. Életbevágó érdekünk, hogy a gyermekeket prot. szellemű könyvek olvasására szoktassuk s ezzel ellensúlyozzuk a keresztyénellenes szellemet. Kérjük lelkészeinket a kérdés mellett a kerületi közgyűléseken állást foglalni. Majba Vilmos Luth. társ. főtitkár. Séta az Ipolynál. Varázsos, könnyed, halk libbenéssel Borúi fölénk a május-alkonyat. Merre az Ipoly csillan, fehérük, Kart karba öltve suhanunk vígan Zöld vetés szélén, a nyírfák alatt. A ködbevesző, távol hegyormok Aljáról enyhe illat szálldogál, Rezzen a lég . . . Dél forró honából Fészkére vágyón, gyors kelepléssel Igyekszik haza egy gólyamadár. Mi az, mi lelkünk olykor megejti ? Közöttünk csend, — az ajk is szótalan; Leányszivünknek titkos legmélyén, Tengerfövenyben mint drága gyöngyök : Hány remény, álom, hány vágy rejtve van I S nem kérdezzük : mi áll a mesében, Amelyhez nincs szó, s nem lesz megírva, Csak a szív dobban fel hevesebben. Egy könnycsepp gördül, egy mosoly röppen : És máris minden el vagyon mondva. Vajh ! mit töröl ki, — s új fejezetnek Egykor az élet mit sző még bele ? — — Régmúlt időknek szürke ködéből Tudom, hogy majdan vissza-vissza térsz Szép május-esték emlékezete. Hogy újra járnám a nyíres útját, Elgyönyörködni a naplementén . . . S játszi gyermekként tarka kavicsot Csobbantgatva ezüstszín vizébe : Tépni a virágot a szép Ipoly mentén. Pohánka'Margit. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán átüti otl, Hiányzik otl a legtöbb kincs, De Isten nem lel hajlékot. Június 23. vasárnap, Luk. 22, 32. „ 24. hétfő, 2. Tim. 1, 8. „ 25. kedd, Jak. 4, 8. , 26. szerda, Jelenések 3, 2. „ 27. csütörtök, Ephes. 5, 8—9. „ 28. péntek, Ján. 3, 16. „ 29. szombat, I. Mózes 4, 9. „ 30. vasárnap, Máthé 5, 5. Julius 1. hétfő, I. Péter 1, 22. „ 2. kedd, Jelenések 2, 7. „ 3. szerda, Róm. 13, 8. „ 4. csütörtök, 5. Mózes 6, 4 5 » 5 péntek, Máthé 5, 9. „ 6 szombat, 1. Péter 5, 6. Az amerikai birtokok. Sokszor szóltunk már arról, micsoda veszedelmeknek vannak kitéve azok a magyar földmivesek, akik hallgatnak a csábitó szóra és a tengeren túl mezőgazdasági birtokot vásárolnak. Az amerikai mhgyar konzulátusok számtalanszor kénytelenek ilyen lépre ment honfitársuk ügyeivel foglalkozni és azok a tapasztalatok, amelyeket e téren gyűjtöttek, igazán megérdemlik a legszélesebb körökben való elterjesztést. íme egy példa a sok közül. Amerikai magyarjaink közül néhá- nyan, mint jóravaló munkásemberek, mintegy két-három esztendővel ezelőtt munka nélkül lézengtek Chikagóban. Egyszer aztán bevetődtek egy korcsmába, ahol megismerkedtek egy magyar bankárral, aki egyúttal egy bányatársaság ügynöke volt. A bankár ur rögtön munkába vette a hiszékeny honfitársakat és elbeszélte nekik, hogy Virginiában milyen pompásan terem a föld, milyen enyhe az éghajlat. Elvezette őket egy telepitő társaság irodájába, ahol más ügynökök arra vették rá magyarjainkat, hogy North Carolinában vásároljanak földet. Magyarjaink lépre mentek. De hát hogyne, hiszen azt ígérgették nekik, hogy North Carolinában kétszer aratnak egy esztendőben és tenyérnyi földből családok élhetnek meg, ha pedig tanácsra, segélyre, útbaigazításra van szükség, majd segít rajtuk a telepitő társaság, forduljanak csak oda bizalommal. Némi csekély felpénzért 160 acre földet vettek meg erre magyarjaink, a vételárat 2500 dollárban állapítva meg. A 2500 dollár legnagyobb részét persze váltókkal fedezték. Nemsokára azután elszállították őket az ígért Kánaába és ekkor szomorú valóságra ébredtek: a földbirtokok teljesen értéktelenek, állandóan viz alatt álló és kiirtatlan tüsköktől meg gyökerektől hemzsegő földek voltak, amelyek még soha ekét nem láttak és nem hogy kétszer, de egyszer sem teremték volna meg a gabonát, sőt még a pityókát sem. Azonban ez volt még a kisebb baj, mert kiderült, hogy a földek nem is voltak a társaság tulajdonában, mikor azt magyarjainknak eladta. Csak mikor a felpénzt megkapta, akkor vette meg a földeket 400 dollárért és mindjárt bekebeleztettek rájuk 800 dollárt mint adósságot. Ezenkívül még a területen termelt fát is eladta 260 dollárért és ily módon eladta azt a földet, amely neki 400 dollárba került 2760 dollárért, a magyarok pedig kaptak egy teljesen értéktelen méregdrága földet 800 dollárral megterhelten. Persze megmozgattak minden követ a csaló telepitő társaság ellen és a konzulátus fel is karolta ügyüket, kiküldötte egyik hivatalnokát, pert indíttatott a társaság ellen, a pert a magyarok meg is nyerték, azonban mire a pernek vége lett, a telepítő társaság feloszlott és egyes tagjai teljesen vagyontalanoknak bizonyulván (jó helyre tették már akkorra a pénzt), a szegény magyarokon segiteni nem lehetett: koldusokká lettek. A konzulátus most 1911. évi jelentésében majdnem hasonló két ügyről emlékezik meg. Virginiai telepitő társaságok fosztották ki néhány honfitársunkat és nincs remény, hogy segiteni lehessen rajtuk. Hasonló eset fordult elő ugyancsak az elmúlt évben Ohio állam Dayton nevű városában is, ahol nagy számmal élnek magyarok. Az ott kint levők tanúságot tehetnek a fentiek igazsága mellett. Bizonyos ezekből az esetekből, hogy a földbirtok teremtés egyáltalában nem jó üzlet Amerikában, mert hiszen ha üzletnek jó volna, akkor az élelmes amerikaiak nem igyekeznének idegeneket letelepíteni, hanem letelepednének maguk I Ott ugyanis a haladás fordított sorrendben történik. v'
