Harangszó, 1911-1912

1912-06-23 / 27. szám

220.

anyja a tisztelendő úrhoz, — szólt fontoskodó hangon a kis leány, száz pénz helyett önkénytelenül száz koronát mondva.

— Már miért vitt volna oda annyi pénzt; — veté ellen Bakosné.

— Miért, mert most egy esztendeje múlt annak, hogy Eszti édesapja meghalt.

— Úgy! ? — hökkent meg a büszke Bakos Mihályné. — Tellik azoknak még olyanra is I És nem is kevesebb, mint száz korona ? I... No ha telük azoknak arra száz korona, adok akkor én kétszázat. Megmutatom, hogy mindig különb vagyok, mint ő.

Ment is azonnal a szobába. Az almárium sarkából előhúzta a bibliát s felnyitotta azt a hátsó lapjánál: kiolvasott onnét tiz darab húsz koronás bankjegyet. Megleste az ablakon, mikor jön vissza a paptól Kovács Józsiné. Vitte aztán ő is a pénzt. S meghagyta a tisztelendő urnák, hogy nevét is felemlítse majd, mikor kihirdeti az adakozást.

Másnap vasárnap lévén; az istentiszteleten gyászba öltözötten jelent meg a két özvegy a templomban. Magukkal vitték leánykáikat is. Bakos Mihályné izgatottan várta az istentisztelet végét, amikor sor kerül az adakozások felolvasására. Nem találta soha oly hosszúnak a prédikációt, mint most. — Jaj, tán soha sem lesz vége! — sóhajtott egynéhányszor magában.

Végre elérkezett az a várvavárt perc is, mikor a lelkész a következőket mondta a szószékről:

— özvegy Kovács Józsefné atyánkfia elhunyt férjének emlékezetére tiz koronát és özvegy Bakos Mihályné atyánkfia pedig ugyancsak férje elhunyténak emlékezetére kétszáz koronát adakozott az Úr oltárára. ... Az Úr áldása legyen az adakozókon, stb.

Bakosné majd leesett a pádról ijedtében ... Mennyit is mondott a pap ? Csak tiz koronát adott volna a Ko- vácsné ! Vagy tán nem jól értette ő ? Padbéli szomszédjához, az öreg Pak- sánéhoz hajolt s megkérdezte tőle:

— Édes Zsuzsi néném, mondja csak, mennyit is adott az én szomszédom ?

— Tiz koronát lelkem, tizet. — válaszolt Paksáné.

— Oh, a cudarok, de becsaptak engem, mily rengeteg pénzt odaadattak velem I — sziszegte nagy haraggal a fogai közt. Mert tulajdonkép szörnyű zsugori asszony volt. Zsugoriságánál pedig csak a büszkesége

HARANGSZÓ.

volt nagyobb, hogy ő különb másoknál.

Templomból hazamenet utcaajtójuknál indulatosan támadt Zsófi asz- szonyra és leányára.

— No, szomszéd asszony, templomba is elvitte azt a kis hazug mákvirágot ?

— Micsoda durva beszéd ez I ? — fakadt ki erre a megtámadott.

— Nem durva, hanem igaz beszéd. De micsoda gonoszság is kell ahhoz, hogy a szülő maga tanítsa hazugságra gyermekét I

— Én ?.. . Én tanítom hazugságra gyermekemet ? 1

— Igen, maga ! Hogyan tudta volna mondani gyermeke az enyémnek, hogy száz koronát ád a templomra, ha nem maga hazudja neki?!

— Úgy ? Hát ott a baj! — értette meg a dolgot Zsófi asszony. — Tudja meg, hisz jól hallottam az udvaron, az én gyermekem nem azt mondta a magáénak, hogy száz koronát adok, hanem csak azt, hogy száz pénzt. Ugyanis száz darab tiz filléres volt az, amit az Úr oltárára adakoztam. Érti ?.. . Különben csak annyit mondok még, hogy a jó Isten olyan adakozást mint a magáé, bármennyi pénz legyen is az, semmibe sem vesz.

Luther-társasági értesítés.

A Luther-társaság igazgató tanácsa a f. hó 5-én tartott ülésén örömmel vette tudomásul, hogy az 1911. évi zárszámadások 2891 korona 14 fillér felesleggel záródtak. Ha ezen kedvező eredményhez hozzászámítjuk még a 9389 korona tagdíjhátralékot, a társaság pénzügyi helyzetét kedvezőnek mondhatjuk. A tagdíj hátralékosokat ezúton is felkérjük, szíveskedjenek tagdíjaikat beküldeni s ne várják míg ügyészi felszólítást kapnak, mert a társaság magasztos céljának csak kellő anyagi támogatás mellett tud megfelelni.

A könyvkereskedésben elért eredmény is a tavalyinál kedvezőbb, mert míg a múlt leszámolásnál 16 hó alatt 2000 korona tiszta nyereségünk volt, addig most 12 hó alatt 2155 korona a nyereség, vagyis 25%-kal nagyobbodott. Kérjük lelkészeinket, szíveskedjenek könyvkereskedésünket hathatósan támogatni, mert ezzel közvetve fejlesztik egyházi irodalmunkat.

A kiadandó új lapra vonatkozólag az igazgató-tanács tárgyalta a sajtó és a gazdasági bizottság javaslatait. A sajtóbizottságnak a szerkesztőre

1912. június 23.

vonatkozó ama javaslatát, hogy Kovács Sándor theol. tanár kéressék föl a tisztség elvállalására, örömmel vette tudomásul az igazgató-tanács, miután a főtitkártól értesült arról, hogy Kovács tanár a megbízást elfogadni hajlandó. Ugyancsak elfogadták Geduly püspök elnöklete alatt tartott sajtó- bizottságnak a lapra vonatkozó azon propositióját, hogy az évnegyedenkint 4 ívnyi terjedelemmel, tehát összesen 16 ívnyi terjedelemben jelenjék meg. A lap költsége egy esztendőre 4800 korona volna, A dr. Hayser Szilárd szabadalmi biró elnöklete alatt tartott gazdasági bizottság a sajtóbizottság által elfogadott tervezethez hozzájárul, csak a 4800 korona felosztását másképen óhajtja, tekintve a társaság költségvetését, melybe lapkiadás címén nagyobb összeget, mint 4800 koronát beállítani nem lehet, ha csak a kiadványok kiadását túlságosan nem korlátoznók. A sajtóbizottsági tervezet szerint csak 1000 példányt tudnánk előállítani a fenti összegből, míg a gazdasági bizottság azt javasolja, hogy az összegből 1500 példány állíttassák elő, vagyis annyi példány, ahány tag ingyen kapja a lapot. A lap előfizetési árát 4 koronában állapította meg az igazgató-tanács, mely tagilletményképen járna az alapító, örökös, rendes és pártoló tagoknak. A lapot lehetőleg szeptemberben megindítjuk, az előfizetők díjai a lap fejlesztésére fordíttatnak.

Az igazgató-tan ács tárgyalta ezután dr. Masznyik Endre theol. igazgató urnák a magyarázatos új-szövetség kiadására vonatkozó ama javaslatát, hogy ha a társaság pénzügyi helyzete jelenleg nem engedné meg a mű kiadását, ő hajlandó volna azt saját költségén kiadni, csak kéri, hogy a társaság őt vállalatában anyagilag támogassa. Egyben tárgyalta az igazgató-tanács Paulik János nyíregyházai lelkésznek a Postilla kiadására vonatkozó javaslatát. Az igazgató-tanács mindkét javaslatot az irodalmi szak- bizottsághoz utalta azzal, hogy az a kiadványokra szánt összegre nézve egy beosztási tervezetet készítsen s ezzel kapcsolatosan tárgyalja a fenti művek kiadására vonatkozó indítványokat.

A főtitkár jelentést tett a szétküldött és visszaémezett tankönyv-vállalati kérdőívekről. Bemutatta a kérdőívekről összeállított kimerítő statisztikát, mely nagyon tanulságos. Bebizonyosodott, hogy a gyülekezetek legnagyobb része óhajtja a tankönyvek esperességenkint való egyöntetűvé tételét. A beküldött 447 válasz közül