Harangszó, 1911-1912
1912-06-09 / 26. szám
11. évfolyam 1912. június 9 26-ik szám Szerkeszti KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész érre közretlen kfildéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az elSflzetésl dijak, kéziratok és mindennemű meg- keresések a szerkesztőség oímére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító Is. TARTALOM : Hamvas József: A zsoltár (vers). — Szomorú számok tanulsága. — Szombath Ernő: Gyöngyvirágok regéje (elbeszélés). — Dr. Kovácsiés Sándor: A levegő — Hajék Hermin: Csők kísérje gyermekünket az ágyba. — Magyar Gazda ; Birtokunk jövedelmének emeléséről. — Ország-Világ. A zsoltár. A templomból zendűl, árad Az ünnepi ének, Egy-egy hangja ki az útra, Országúira téved. És a vándor megáll tőle, Megáll, ahogy hallja. Valami a szíve mélyén Fölébred a dalra. Lelke mélyén ébredeznek Rég felejtett kepek, Múltak árján, viharában Elveszített évek. Gyermekkora, boldogsága, Tiszta, derült fénye, Amikor még reménységgel Tekintett az égre. Amikor a kis templomban Ünnepelő szívvel ő is buzgón énekelt még Rendületlen hittel. Amikor az édes anyja Imádkozott véle S kettejük a segedelmet Együttesen kérte. Ami volt, az régen nincsen, Sivár lett az útja S az életet egymagában, Reménytelen futja. Hamvas József. Szomorú számok tanulsága. Egyházunkra vonatkoztatva sokszor halljuk a költő fájdalmas sóhajtását : „pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthullunk. .. “ Néha felbuzdulunk ugyan, híveinkben felpezsdül az evangélikus öntudat, kicsiny, avagy nagy jelekből úgy látjuk, hogy az az ősi egyházi ereny, mely valamikor vértanukat szült, később pedig templomokat, iskolákat építe't, még nem halt ki a késő unokák szívéből. Gondo juk, pedig nem úgy van! Szomorú időszakot élünk, melyben sokkal veszedelmesebb támadásoknak van egyházunk kitéve, mint az üldöztetések korában. Akkor nyílt harc folyt, az erőszak tombolt s a nyers erő érvényesült. Ma titkos, rejtett befolyások érvényesülnek, csöndes utakon, észrevétlenül lopódzik be közéletünk sokféle megnyilatkozásaiba az a szellem, mely egyházunk alapelveivel ellentétben áll Hízelgés, előny- kinálás, csábító ígéret fonja körül az evangélikus embert s megtántorítja hitében. És mi a vége ?. .. Evangélikus népeim 1 a számok beszédét hallgassátok, ne az üres nagyszólamokat: bizony, „pusztulunk és veszünk I... “ Nem régen egy vaskos könyvet adott ki a kormány, melyben összefoglalja az ország közállapotáról szóló jelentését. Ebből megtudjuk, hogy evangélikus egyházunk az 1910-ik évben ismét súlyos veszteségeket szenvedett. A gyermekek vallására vonatkozó megegyezésnél végső vesztesége 447; az áttérésnél 284; a fe- lekezetből való kilépésnél 122; ösz- szesen 853 Ne kicsinyeljük ezt az összeget és ne mondjuk, hogy hiszen csak három számjegyből áll, ez pedig nem olyan sok, mikor az egész ország evangélikus lakosságáról van szó !... A veszteség-szám igenis nagy ! Mert minden ember egy egész családot jelent. Nemcsak az áttérőt veszíti el egyházunk, hanem elveszíti gyermekeit, unokáit, összes utódait — örökre.
