Harangszó, 1911-1912
1912-04-14 / 22. szám
n. évfolyam 22-ik szám 1912. április 14. T Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési áré egész érre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség elmére Körmendre (Vasy&rmegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden erang. lelkész és tanító la. Tartalom : Sántha Károly: Nyugalomba vonulásom után (vers). — Kapi Béla: Légy hű mindhalálig. — Szombath Ernő : A határkő. — Madái Mátyás : Emlékek (vers). — Az amerikai bevándorlás korlátozása. — Pulay Vilma: A tűzijáték. — Az ülés. — Igazold magad. — OrszágVilág. — Lulher-Társaság. Nyugalomba vonulásom után. (Budapest, 1911. augusztus hóban.)*) Rovom a várost mélázó kedéllyel, S úgy bánt e zaj, e vásári zsivaj; Itt nappallá lesz maga is az éjjel, Hívságos gyönyörök forrásival. Édesen tűnsz fel emlékezetemben Csendes falum s úgy földerítesz engem, Sokszor jön onnan kedves izenet, S százszor megáldom minden porszemed I Fényes termekben vidám zene zendűl, S míg ott örömbe merül el a szív: Lelkemben lágy, halk harmónia csendül : A harangszó, mely a templomba hív. Ülnek sorjában ifjak és a vének, S száll az imádság, forr, buzog az ének; A való boldogsághoz ez az ut — S százszor megáldom azt a kis falut. Itt áll a vár. Nézek merengve rája, S eszembe ötlik nagy Mátyás király, A „Szép Ilonka“ bús tragédiája, És hírnevünk, mely félvilágra száll. *) Felolvasta szerző a Budapesten 1912. március 10-én tartott „Protestáns Irodalmi Társaság“ esti ünnepségén. Igazságos 1 tégedet emlegetve, A falu népe felbuzdul nevedre, Hazáért él-hal, munkál és eped, 5 S százszor megáldom falu, népedet. Az ablakokban nyílnak a virágok — Mi szép ez a virágos Budapest I Majd kigyúlnak a sok ezernyi lángok, l Sűrű párával ha leszáll az est. | Jobb volt ott tépnem csak egy szál [virágot, Néznem akácfáknál a holdvilágot, Hallgatnom a dalt a bokrok alatt — Kis falum, százszor is megáldalak! Menyasszonyként állsz, hegykoszorú[zottan, j Budapest, gyöngyöd a Margitsziget, Fátylod, fehéren omló habíodrokban A Duna, mely lábadnál elsiet. Gyönyörű vagy főváros, megcsodállak, De csak téged szeretlek, téged áldlak Szabad természet — lelkem ott mulat, S mindvégig áldom kedves falumat I Sántha Károly. Légy hü mindhalálig! — Levelek egy konfirmandushoz. — Ezekben a hetekben a rendesnél is gyakrabban imádságomba foglallak. Arra kérem a jó Istent: érintsen meg szentleikével, hogy megértsd ennek a fontos időszaknak jelentőségét és szívben-lélekben elkészülve lépj az ő oltára elé. Mert nemcsak egy rövid időszakot érintő, hanem egész életedet átfogó fontos esemény az, mit konfirmációnak nevezünk. Hitedről teszel bizonyságot. Nyiladozó gyermekértelmedet szorgalmatos tanulással erősítgeted. Úgy szálldogálsz az Isten bölcsességének virágaira, mint az édes mézet gyűjtögető kis méhecske. Egy harmatcsöppnyi élettapasztalásod is van már (lassankint majd meg is növekszik, talán tenger naggyá dagad, — csak a jó Isten azután nagyon keserűvé ne tegye vizeit). Érzed magad fölött a hatalmas Gondviselő szeretetét, látod magad előtt a Krisztus példáját; különbséget tudsz tenni jó és rossz között és ismered a vallás egyik legfontosabb tanítását, azt, hogy mindenki számadással és felelőséggel tartozik az ő Istenének. Mindezt a tudásodat, meg kicsiny élettapasztalásodat mind szépen összegyűjtőd szívedbe, lelkedbe, azután elindulsz és meg sem állasz az Úr oltáráig. Szóra
