Harangszó, 1911-1912

1912-03-31 / 21. szám

170.

HARANGSZO.

1912. március 31.

Orvosság a rágalom ellen.

Cato-ról, a romai bölcsről, jegyezték fel a következő mondást: úgy igyekezem élni, hogy senkise higyje el az ellenem szórt rágalmakat.

Az irás szavaival: „Jó lelkiismerettel legyetek, hogy ellenségeitek megszégyenüljenek“.

Gyámintézet és a Gusztáv Adolf egylet.

Irta: Nagy István.

III.

A gyámintézet a mentőangyal munkájára emlékeztet. E munka jellemzésére leghelyesebbnek vélem, ha Gyurátz Ferenc dunántúli püspök gyönyörű szavait idézem: „ A gyámintézet

számba veszi a vésztől meglátogatott gyülekezetek mentésre hivó kiáltását, összegyűjti az iskola, imaház után sóvárgó, evangéliomot éhező és szom- juhozó hívek panaszát, az elhagyottak esdeklését és összejövetelein tartott istentiszteletén buzgó imában kéri a Mindenható szent segedelmét a bajjal küzködő hitrokonokra. Egyszersmind mig egyrészről sorra kopogtat a kunyhók és paloták ajtain, gyűjtögeti a szegények filléreit, a gazdagok adományait a részvét oltárára, másrészről biztat, gyámolit, mentő segélyt visz szét a megszorultaknak; munkája után ameddig jóltevő keze elér, enyhül a gond, öröm váltja fel a siralmat. Támogatásával a teher alatt leroskadt gyülekezetek új életre kelnek, iskolák épülnek, templomok emelkednek az örök élet igéinek hirdetésére. így vezeti a híveket az apostoli intés követésére:

Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Tevékenysége áldó hatást gyakorol az élet mezején minden irányban. Az iskolák fentartására hozott áldozattal a népnevelést, e nagy fontosságú közügyet szolgálja; segíti a gyermekeknek a társadalom hasznos tagjaivá való nevelését. A templomok építéséhez nyújtott gyámolitással a vallásos érzület fejlődéséhez kíván lerakni alapköveket. Biztosítja az alkalmat a lelki épülésre, gondoskodik, hogy a hit szövetnekének világánál a nép eljuthasson lelkének főpásztorához a Krisztushoz és megismerje főtisztét: az Istennek lélekben és igazságban imádását. Ez által szilárdítja a nép életében az erkölcsiség oszlopát, közremunkál a társadalmi rend és haladás alapjának őrizésén. Nem politizál, nem

keres elválasztó pontokat. Vezércsillagai a hit és szeretet; ezeket követve az ellentéteket kiegyenlíteni, a sziveket egymáshoz közelebb hozni igyekezik. így a testvériség érzetét erősiti s a testvérek bajainak egyesitett erővel orvoslására hívja fel a közel és távollevőket. Egyszersmind azon meggyőződést is táplálja, hogy mint ugyanazon hazának fiai, mint testvérek, mindannyian kötelezve vagyunk a rendületlen hűségre, hálára a hon iránt, amely polgárainak boldogulásukhoz munkatért nyit, egyházunk felett védőpaizst emel, s intézményeinek fentartásához gyámolitó segélyt nyújt. A gyámintézet munkája tiszteletet parancsol s munkájában' buzgó résztvevésre serkenti az egyháznak minden hivéf.“

S hogy idők folyamán a kisded mag mily nemes sudárba szökkent és mily terebélyes koronát hajtott mutatja az, hogy magyarhoni e. e. e. Gyámintézetünk az elmúlt 50 éveu keresztül (1860-tól 1910-ig) 1,706,219 korona 39 fillért gyűjtött szegénységgel küzködő egyházaink részére, egyedül egymaga.

A Gusztáv Adolf egylettel való jó viszonyát is minden különállása mellett is, mindezideig megtartotta, sőt azt a személyes érintkezés utján valóban bensővé és vonzóvá tette. Mindmáig képviselteti magát annak főgyűlésein ; viszont német protestáns testvéreink is el-ellátogatnak hozzánk s nálunk mindig magyaros vendégszeretetre s tárt karokra találnak. Es a Gusztáv Adolf egylet minden éven elküldi a mi magyar szegény egyházaink számára is szeretetsugalta adományát, úgyhogy 1860 óta 1 264,752 korona 47 fillért adott, tehát majdnem ugyanannyit, mint amennyit mi a magunk körébenj idehaza gyűjtöttünk,

Gyámintézetunk pedig némileg viszonozni akarván a rokonérzésnek ily nagyszerű megnyilatkozását, a kezeihez befolyt összegnek egy részét évente a Gusztáv A. olf egylet rendelkezésére bocsátja, hogy ez által kifelé az ország határain túl is gyakorolja a könvörületesség erényét és a Gusztáv Adolf egyletet, mint nemzetközi világszövetséget célja megvalósításában támogassa. Nem feledve, hogy „van ugyan határvonal, határdomb nemzet és nemzet között, de ez a határ Isten országára és annak lelki munkására, az evangyeliomszerü egyházra nem létezik.“ S hogy az egyesült erő mily hatalmas eredményeket érhet el, mutatja az, hogy a Gyámintézet és a Gusztáv Adolfegylet a lefolyt 50 esztendő alatt 2.970,971 korona 86 fillérrel segítette magyarhoni egyházunkat.

E hatalmas szám, ez óriási összeg hallatára vegye le a kalapot mindenki. Vegye le a Gyámintézet és a Gusztáv Adolf egylet előtt, vegye le azok előtt a fenkölt jellemű, eszményi célokért lelkesedni tudó vezérférfiak előtt, akik ésszel-szívvel, szóval-tettel, testtel- lélekkel valaha szolgálták, vagy a jelenben szolgálják a Gyámintézet Krisztusi intézményét és ezzel anyaszent- egyházunk falainak erősítéséhez hathatósan hozzájárultak. Meg nem állhatom, hogy enagyok közül egypárnak nevét fel ne jegyezzem, kik az egyetemes elnökségnek tagjai voltak. Elsőnek áll dr. Székács József, vele működik mint világi elnök Szirmay Ádám, Székács után az egyházi elnöki székben Karsay Sándort, Czékus Istvánt, Zelenka Pált. dr. Baltik Frigyest, majd Gyurátz Ferenc jelenleg dunántúli püspököt látjuk, világi felügyelői pedig Szirmay után báró Podmanitzky Ármin, Ivánka Imre, majd báró Rad- vánszky Béla voltak. És őket nemcsak azért illeti meg részünkről a hála és elismerés, hogy Gyámintézetünket megalkották, hanem azért is, hogy olyannak alkották meg, amilyen ma is: függetlennek, magyarnak. S bár a német Gusztáv Adolf egyesülettel való egyesülés, a beolvadás gondolata folyton kisértett, mindig voltak eleink között olyanok, kik magyar hazánknak és benne evang. egyházunknak sajátos helyzetét és hivatását felismerve, ellene voltak az egyesülésnek. A testvéries jó viszonyt, úgy is mint a pártfogó és pártfogolt közt levő viszonyt fentartani minden időben szent kötelességünknek tartották, de azt mindig csak szövetségnek, társas viszonynak tekintették, melyben két független intézmény áll egymással szemben. S bár mindvégig nyomatékosan hangsúlyozták, hogy „a Gusztáv Adolf egylettel lényegeben egyek vagyunk és azok is kívánunk maradni mindvégig“, — hogy a Gyámintézetnek és a Gusztáv Adolf egyletnek célja végeredményben egy és ugyanaz, de korán felismerték és belátták azt is, hogy „törekvésünk összes szálait a Gusztáv Adolf egylet csomójába egyesíteni annyi, mint a Gyámintézet életerét megmetszeni,“ azt éltető szellemétől megfosztani, mert akkor teljesen másokra volnánk utalva. Pedig „csak az a független, ki önbecsületé- böl megél, csak az az egyesület független, mely önmaga fedezi szükségleteit. De nemcsak egyházunk füg-