Harangszó, 1911-1912
1912-02-25 / 18. szám
n. évfolyam 1912. február 25 18-ik szám Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Böjti kötelesség. Irta : Rónay B. Gyula. Szent könyvünk oly gazdag kincses- bánya, amely éltünk minden szakára ad egy-egy aranyigazságot. így a jelen böjti időszakban ezeket az apostoli szavakat választhatjuk vezérigé- kül: „Magatokat próbáljátok meg, ha vagytok-e a hitben ! ?... (II. korint. XIII. r., 5. v.) Próbáljuk, vizsgáljuk meg magunkat. Egy régi görög bölcs ugyanezt az intelmet ekkép formulázta : „Ismerd meg önmagad!“ Ehhez az önismerethez úgy juthatunk el, ha minden este felvonultatjuk lelki szemeink előtt aznapi cselekedeteinket; felettük szigorú vizsgálatot tartunk s megállapítjuk, vájjon hívek voltunk-e a kévésén ? Azt mondja az énekvers is: „Mindennap kell tisztemnek Ösvényén továbbhaladnom. Minden estve lelkemnek Tetteimről számot adnom.“ Különösen szükséges ez az önvizsgálat a jelen böjti napokban, amikor Nagypéntek s Husvét szent Ünnepeire készülünk. A böjt ugyanis reánk nézve is kötelező. Nem ugyan a testi, mert hiszen amint egy kis vers mondja : „Isten nem kérdi, mit ettél, Jóllaktál-e, vagy böjtöltél? De a Szívünket \fasgálja — A böjt nem erény Őnála.“ (Ruttkay) Lutherünk példája meggyőzően igazolja, hogy az ételektől való tartózkodás a testnek sanyargatása sohasem lehet lényeges cselekedet. Sem érdemet nem rejt magában, békességet nem varázsol lelkűnkbe s életünket jobbá, tisztábbá nem teszi. Isten a szívünket, lelkünket vizsgálja s épazért lelki életünkbe kell bevinni a böjti gondolatot. A helyes és hasznos böjtölésnek kezdete az önvizsgálat, az önismeret, amely elénk tárja gyarlóságunkat, számtalan fogyatkozásunkat ; felkelti bennünk a tökéletesbülés vágyát s hathatósan serkent arra, hogy minden erőnkkel jobbakká lenni igyekezzünk. Ha bűneinkkel, hibáinkkal szemben nem vagyunk elnéző bírók, akkor a szigorú önvizsgálat alázatosságra késztet s naponként ezeket a bűnbánó szavakat kényszeríti ajkainkra böjti könyörgésül: „Én Istenem! én bűnös ember Te szent színed előtt állok; Kinek vétke oly nagy, mint tenger, Vigasztalást Tőled várok : Én Istenem ! Én Istenem ! Kegyelmezz meg már énnekem.“ Próbáljuk meg magunkat! ___ és pe dig a vezérelvül választott apcstcdr intés értelmében.... azon célból, ha vagyunk-e a hitben? Különösen fontos ez a jelen napokban, hiszen a Krisztus áldozati halálával szerzett váltságot s a feltámadás, örökélet boldogságát egyedül a „hit“ által tehetjük magunkévá. Vagyunk-e a hitben? Fájdalom, sok ember keresztyénsége.. . amint megkezdődik, úgy el is végeztetik a szent keresztségben. E szent cselekvény által öntudatlan állapotban a Krisztus egyházának tagjai sorába vétetik fel; de amikor később tetteinek urává válik, akkor nem változtatja „névleges“ keresz- tyénségét „élő“ keresztyénséggé. Legfeljebb csak mondogatja: „Uram, Uram!“;... de tettei s egész élete merő cáfolata keresztyén nevének. Pedig: „Aki csak szájjal vallja S életével csúfolja, Az elkérhozott már 1“ Vigyázzunk és imádkozzunk! Ne hagyjuk aludni keblünkben a hitet. Ideje immár, hogy az álomból felserkenjünk s hitünket, keresztyéni mivoltunkat megbizonyítsuk: szeretetben munkás, cselekedetekben nemes, erényekben gazdag élettel, övezzük fel
