Harangszó, 1911-1912
1911-11-05 / 2. szám
II. évfolyam. 1911. november 6. 2-ík szám. TTÜ, LL A 6 O S KT E P t A F. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. ----------------Kiadja a dunántúli egyházker. evangéliumi egyesület. Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasv&rmegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Fohászok. Áldj meg, Uram, Oly lélekkel, Akaratod hogy megértsem: Békén éljek mindenekkel, Embertársam meg ne sértsem. Ha ki bánt is, a sérelmet Tiszta szívvel megbocsássam. A gonoszt meg jóval győzzem, Aki átkoz, azt is áldjam. Ámen. * Uram, buzgón kérlek, Lelked erősítsen; Bűntől őrizkedni, Rajt’ győzni segítsen. S ha éltem világa Majd itt lenn kilobban, Adj részt jobbod felől Örök országodban. Ámen. Szalay Mihály. A földművelő munkája. A hitteljes várakozás, a reményteli megadás érzete uralkodó vonás a földművesben. Foglalkozása, munkaköre az, mely eltölti őt hittel, reménnyel. Mig egyéb foglalkozású embereket a türelmetlen lázas sietség jellemez, addig a földművelőt a türelem, a megfontoltság, higgadtság, mint jó barátok, hűséges társak kisérik. Ezek állandó kísérői gondolkozásban, beszédben, cselekvésben egyaránt. Az ős hajdan korban, — melyről Írott emlékek nem, hanem csak egyes eszközök beszélnek, melyeket az akkori ember használt, — rendszeres foglalkozást nem űztek. Az erdő vadját puszta kézzel vagy bottal, később kőbaltával leütötte; húsa szolgált élelmére, bőre ruházatul. A földművelés volt az ember legősibb, rendszeres foglalkozásai Az ide-oda vándorló, barmaikat legeltető népek kezdtek lassan-lassan állandó lakóhelyekre letelepülni. Bizonyára faekével, — mint napjainkban is még egyes népeknél szokásban van, hova a kultúra el nem jutott, — lazították meg a föld göröngyeit. — Természetes, hogy a családi élet első nyomait a földművelő életmóddal kapcsolatban kell keresnünk. A családi kötelékek sokkal szorosabbakká, erősebbekké lőnek, mint a vándorló- népeknél/ Több család egyesülése, egy állandó lakóhelyhez való ragaszkodása, közös fő: vezér alatt való csoportosulása, az ettől való függésérzés folytán támadtak a törzsek. Az emberiség fejlődésének, előbbre jutásának alapját a földművelésben találjuk meg. A földművelő népek erkölcsei, hajlamai szelídültek, — kedvteléseik, szórakozásaik nemesebbekké lettek. A rendszeres munka által kialakult a tulajdon, a vagyon megszerzése, az enyém s tied közt való külömbség s ebből kifolyólag a tulajdon tiszteletben tartása: a tulajdon szentsége. így lett a földművelés a családi élet alapköveinek lerakója, az erköl- csiség, tökéletesbülés fejlesztője, ápolója, a társas együttélés eszközlése által a társadalmi, állami élet első lépcsője. Az emberiség fenntartásában mindenkor elsőrangú tényezőként szerepelt és fog szerepelni a földművelés. Igaz, hogy az emberi tudomány, ipar sok csodálatos eredményt, alkotást mutat fel, mégis a föld terméke szabályozza mindennek értékét. A mindennapi kenyér egyaránt szükséges és fontos fejedelemnek és koldusnak. Nyári reggelen, midőn a nap aranysugarai elűzik az éjszaka homályát, setétségét, fényes, ragyogó derű ömlik szét a réteken, felkél ezer és ezer énekes madár, vidám csattogással munkakedvet, jól eső érzést önt az üdítő álomból felébredő földművesbe. Megérti a természet dalnokainak szavát, vallásos keble kiérzi abból a hálaadásnak égbetörő hangját. Folytonos figyelemmel kiséri a természeti tüneményeket. Napról-napra figyeli a f
