Harangszó, 1911-1912
1912-02-18 / 17. szám
II. évfolyam. 1912. február 18, 17-ik szám. 74 2L, 1* JL © © g STBP&4P. A „Luther Társaság“ hivatalos lapja. Meojelenlk novembertől feírnárlQ minien vasárnap, márciustól októheria minién másoilk vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházker. evangéliumi egyesület. Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Luther halálára. (I54G febr. 18.) Ki a sötétben gyújtottál világot, Hirdetve Jézus alkotó szavát, S nyelvet megoldva a pünkösdi lánggal Zengett nagy eszméd a világon át; Kinek szavától a vén föld megifjult, A fagy fölengedi, elolvadt a tél: Némán, fagyasztón, hogy sírjába zárjon, Borult reád a téli szemfedél. S a kit lesújtott lánghited hatalma, Kinek ércsarkad megtiprá fejét: Szemed lehunytát gyáván meggyalázni Hazug gyanúval sziszegett feléd.*) De ím’ az örök igazság szavával Bátran kiált a Történet maga : A végső szó, mi elröppent ajkadról, A rendületlen hitnek volt szava. S te haltál volna meg? — ki mondja nékíink? Elmúlni ilyen hősnek nem lehet; A te hatásod a szentlélek müve, Itt alkot, épít ma is szellemed. Ilyen nagyoknak nincsen elmúlása, Lényed hatalma az örök levés .... Luther nem halt meg, nem! —, de megdicsőült, Ki rátekint, az a jövőbe néz. *) Luthert újabb időben öngyilkossággal vádolták katholi- kus írók. A mit te hoztál a sugárözönnel. Az a világnak ébredése lett; Lehullt a hályog a vakok szeméről, S felújjongott a lelkiismeret; Az egy világ elv, éltet és világít, Áthatva küzdő népek ezreit. Még azok is, kik tudva nem követnek, Már öntudatlan a te híveid. Csak itt, csak itt a hármas bérc honában Nehéz a ködben fellélekzenünk; Csak itt, hol egykor vértanúid zengtek, Mi bús utódok pusztulunk, veszünk! — Óh nem a gyújtó ismeret hiánya, Óh nem a sújtó földi hatalom Az, a mi sorvaszt . . . bennünk fúr a féreg . . . Szégyenli zengni reszkető dalom! . . . Ki őseinknek biztatója voltál, Ki úgy szeretted ezt a szép hazát! Miért, hogy a te szent lángod hatalma Csak ezt a népet, ezt nem hatja át? . . . Jövel, jövel te! esdve kel a dal, mi Halálod napján epedőn köszönt . . . Olvaszd föl ezt a hólepelt fölöttünk, . . . Óh lángszellem te, vedd el a közönyt! Csengey Gusztáv.
