Harangszó, 1911-1912
1912-02-04 / 15. szám
n. évfolyam 1912. február 4. 15-ik szám 7Ä & & Á & Q & ZT é ? & 4 A „Luther Társaság“ hivatalos lapja. MeoJelenlfc novembertől febrnarlp minden vasárnap, márclnstól októberla minden második vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházker. evangéliumi egyesület. Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség elmére Körmendre (VasvArmegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. A jótékonyságról. Irta: Pulay Vilma. A jótékonyság egyike a legszebb keresztyén erényeknek. Eredetére nézve isteni, mert égi forrásból, a könyörületesség szent forrásából származik. Ámde, mint a világon minden szép. jó és magasztos eszmét, úgy a jótékonyság keresztyén erényét is sokan félremagyarázták s más értelmet adván neki, a maguk önző, világias céljaikra használták föl. Így keletkezett a művelt társadalom egvik szégyenfoltja, — az álhumanizmus, mely hasonlóképen a farizeusokhoz, csupán azért tesz jót, hogy tüntethessen könyörületességé- vel s tömjénezzenek neki az emberek. ilyen álhumanizmus rejlik pl. az úgynevezett jótékony célú összejövetelekben, táncmulatságokban stb. Mert igaz ugyan, látszólag ezek is nemes célt szolgálnak, de — fájdalom, — éppen az van bennük legkevesebb, melynek leple alá burkolják hivságos kedvtöltéseiket: a jótékonyság. Az összegyűlt pénzből gyakran egy fillért sem látnak azok, akiknek szánták, a szegények, az elhagyatottak, az árvák, a scrsüldözöttek, elfogy az ott nyomban holmi haszontalanságokra s az ilyesféle Jótékonycélu összejövetelek“ nem egyebek, mint merő kigúnyolásai ama krisztusi parancsolatnak : „Ne tudja a te balkezed, mit cselekszik a te jobb kezed.“ Az igazi jótékonyság azonban nem ilyen; ez kerüli a feltűnést, némán, csendesen, titokban működik s csak áldásos hatását érezzük. „Jótétemény, tisztán és őszintén adva, virág, mely örökké nyílik, csillag, mely a siron túl is fénylik.“ Ezt az igazi, ezt a szívből jövő jótéteményt gyakoroljuk mi keresztyének s kövessük Jézus intését, aki követőinek kötelességévé teszi az igaz, tiszta könyörületet, azt a kö- nyörületet, mely még az ellenséggel is jól tesz, s nem keresi az ünne- peltetést, a dicsőítést. Minden keresztyénnek szól ez a krisztusi parancs s mégis sokan fölakarjak magukat menteni alóla, okul adván, hogy ők maguk is szegények s nincsen semmijük, amivel segélyezhetnék ínséggel, nyomorral küzködő felebarátaikat. Ne higyje azt senki, hogy aki másokon segíteni akar, feltétlenül dúsgazdagnak kell lennie 1 Oh nem 1 Nem kell oda a világi kincsek halmaza, milliókat érő vagyon, hogy gyakorolhassuk a jótékonyság magasztos erényét. Ott Van a bibliai özvegy asszony példája, akinek fillérét az Üdvözítő többre értékelte a gazdagok adományainál. De gyakran nem is kell oda pénz, hogy valakivel jót tehessünk, elég egy-két szíves, meleg részvétről tanúskodó szó, amit a szerencsétlenekhez, sorsüldözöttekhez intézünk. — Az ilyen jóakaratu, őszinte érdeklődés új reményt önthet a már-már megfáradt, csüggedő lélekbe. — Hiába adunk pénzt, alamizsnát a csüggede- zőnek, ha leikével nem törődünk, az kétségekben szenved tovább is, — de ha segítjük eloszlatni egy ily szerencsétlennek kétségbeesését: akkor a legnagyobb jót gyakoroltuk vele, amit gyarló ember tehet. — Jézus a könyörületesség mintaképe szín én nem adott világi javakat a hozzáfordulóknak, — hiszen maga is szegény volt ezekben, — de mégis mindenki megvigasztalódva távozhatott el tőle. Habár mi nem is emelkedhetünk az erkölcsi tökeletesség ama tokára, hol Jézus állt. és hol tisztán látta az emberi nyomorúság képet, igyekezzünk példája után cselekedni és ne feledkezzünk el keresztyéni kötelességünkről. És különösen most az újítások forrongó, lázas időszakában, kétszeresen szükség van arra, hogy gyakoroljuk
