Harangszó, 1911-1912

1912-01-28 / 14. szám

1912. január 28.

amire üldözni kezdték őket, de hiába, kiirtani már nem tudták. Amikor aztán humánusabb idők következtek, le akarták telepíteni őket, de ez is csak nagyon kis részben sikerült. Dacolnak a műveltség hatásával s nagyrészük ma is olyan kezdetleges kultúrájú, mint félezer évvel ezelőtt.

Legjelentékenyebb szerepök Magyarországon van, hol mint a nemzeti zeneművészet tulajdonképpeni megteremtői és leghatásosabb művelői szerepelnek, nem egyszer jókedvre hangolva a szomorkodó kedélyeket is. S éppen, mivel zenéjükkel csakhamar meghódították a nemzet rokon- szenvét, hazánkban üldözési rendeletekkel nem igen zaklatták őket, sőt már a hatvani országgyűlésen 1525. cigányzenészek voltak hivatalosan felfogadva. Királyaink és fejedelmeink szabadalmakat adtak a cigányoknak. A törökvilág idején nem sokat törődtek velük, pedig mint kémek a háborús időben nem egyszer jó szolgálatot tettek. A törökök kiűzése után azonban, mivel az ország lakossága igen gyér volt, a kormány a cigányok letelepítésére is gondolt. Mária Teréziának 1761-ben kibocsátott rendelete értelmében a cigányokat a leghumánusabb módon kezdték a Bánságban letelepíteni, de nagyon kevés sikerrel. 1767-ben Mária Terézia egy újabb, szigorúbb rendeletben elrendeli, hogy cigányok gyermekei szülőiktől elvétessenek és nevelés végett más nemzetbeli embereknek adassanak át fizetés mellett. De ezen rendelet sem vezetett a kívánt célhoz; a gyermekek csakhamar megszöktek nevelő szülőiktől. József császár 1783-ban kiadott rendelete szintén nem vezetett célhoz. A következő évtizedek politikai zavarai és szabadsági törekvései némileg elterelték az állam figyelmét a cigányokról, főképpen miután közülök többen önként letelepültek s csak kisebbik részök folytatja a kóbor életet.

Egyesek is megkisérlették a vándorcigányok letelepítését, de siker nélkül. Hám János szatmári püspök 1857-ben cigányiskolát alapított, mely azonban csakhamar tanuló nélkül maradt, éppenúgy Érsekujvárott is Farkas Ferenc cigányiskolája. A törvényhozás időről-időre szintén foglalkozott a cigánytelepítés és rendezés ügyével, több ízben összeiratták a cigányokat, számos tervezet, törvényjavaslat készült, de az ügy még mindig nem nyert megoldást.

A legnagyobb szabású telepítési kísérleteket a cigánytelepítés terén

HARANGSZÓ.

József főherceg tette, ki csoportos telepítéssel próbált eredményt elérni, de sok akadállyal találkozott. Egy ideig Alcsuton külön cigányiskolája is volt, melyben 6—15 évesek tanultak együtt s rövid idő alatt jó eredményeket mutattak fel; de ez az iskola is megszűnt. Az akkori kö2 igazgatási hatóságok nézete szerint az összpontosított telepítés sok hátránynyal jár s azon véleményben voltak, hogy a közbiztonsági felügyelet köny- nyebb, ha cigányaink községenkint helyeztetnek el.

A legutóbbi törvényes intézkedések szintén a községenkénti elhelyezést célozzák, s a hatóságok igyekeznek is ennek érvényt szerezni, mert a cigányokat a keresztelési anyakönyvek alapján illetékességök kimutatására kényszerítik s az illetékes községbehelyezik, honnan kóborlás céljából eltávozniok nem szabad. A cigány- furfang azonban a kereszteléseknél is működött, amennyiben megtörtént, hogy gyermekeiket több lelkésszel is megkereszteltették, azt a községet diktálván be, születése helyéül, amelyet éppen akartak s így úgyanazon gyermek több paróchián is belekerült az anyakönyvbe, melynél fogva az illetékességet nem volt nehéz megszerezni. Ilyenformán a mi községünkbe is helyeztek és pedig állandó tartózkodásra két — számra nézve most már igen tekintélyes — családot. A község elég jól megvan velők, ha nem is éppen elégedve, mert bár kisebb lopások terhelik leiköket, azokat rendszerint a környéken követik el. A férfiak mind jobban résztvesz- nek a polgári foglalkozásban, így kapálás, aratás és cséplés azokat is kenyérkeresethez juttatja; az asszonyok azonban űzik a koldulás mesterségét.

A folyó iskolai év elején a tanköteles gyermekek beírása alkalmával — a nagy pedagógus, Comenius azon elve által vezéreltetve, hogy az emberiségnek a neveles által előidézendő javulása csak akkor fog bekövetkezni, ha a nevelésben a nép minden rétege részesül, — rátettük kezünket a cigánygyermekekre is; megidéztettük őket atyjukkal együtt s megtörtént a beiratasuk, természetesen csak találomra állapíthattuk meg a születési évet, hónapról és napról szó sem lehetvén. Midőn a törvényszabta kötelességeket az apák lelkére kötöttük, azzal távoztak, hogy igyekeznek mielőbb megfelelelő ruhával ellátni gyermekeiket s aztán beküldik. Persze ígéretüket én csak amolyan cigány111.

mértékkel mértem, gondolván : dehogy fognak ezek engemet a közel jövőben háborgatni. De ezúttal én csalódtam s ők igazat mondtak 1 Egy szeptemberi reggelen mind az öt tanköteles gyermek beállított az iskolába megmosakodva, rendesen felöltözködve, kezükben tábla- és palavesszővel. jelentvén: bejöttünk az iskolába. Elhelyezésüket úgy oldottuk meg, hogy egy külön padba ültettük őket, leány- és fiúkat vegyesen, ezzel a tudományok előcsarnoka az ő számukra is megnyílt s velők is kezdetét vette a betűvetés mestersége.

Ami az előmenetelt illeti, határozottan meg lehet elégedni az eredménnyel ; az első osztállyal szépen haladnak,, az Írásuk különösen ügyes, sőt szépnek mondható. A kisebb verseket igen szívesen tanulják és szinte megelégedett mosoly ül arcukon, ha hiba nélkül el tudják mondani; a számolásban is ügyesek. Legtöbb gondot és fáradságot ad, míg az egyes hangoknak, különösen a magánhangzóknak helyes kiejtését megtanulják, ez nagyon nehezen megy s igen sok gyakorlat és figyelmeztetés kell ahhoz, hogy az „ö" ne rövid é nek. az „a“ ne rövid á-nak, meg a többi is helyesen ejtessék. A tisztaság tekintetében tőképpen a fiuknál néha szigorúbb rendszabályokhoz kell nyúlni, magaviselctük egyébként hozzáidomul a többi gyermek magaviseletéhez, nem igen tör ki belőlük a cigányvirtus. Az első hónapokban megtörtént, hogy egyik-másik minden szó nélkül kimaradt, mire az elöljáróság utján eréhesen megintettük a szülőket s most már csak betegség esetén maradnak otthon, de az apa vagy az anya akkor is jelenti, hogy gyermeke beteg.

Csak egy kellemetlensége van iskolánknak, mióta cigánygyermekek látogatják, t. i. az amúgy is orresik- landoztató levegőt még jobban megrontják. Nem azért, mintha a többi gyermeknél nagyobb mennyiségű levegőt színának be, hanem a ruhájukból kiáradó füstszag nagyon érezhetően vegyül a levegő közé. De hát ezen nem tudunk segíteni, mert cigányaink lakása a sátor és kandallója a közepén lobogó tűz. Már ezért is, de meg egyáltalán az államnak még áldozatok árán is oda kellene hatni, hogy cigányaink rendes lakóházakat kapjanak s a sátorok véglegesen eltűnjenek a faluvégekről; a koldulástól a legszigorúbban egyszersminden- korra el kellene őket tiltani, gyermekeiket pedig minden községben isko