Harangszó, 1911-1912
1912-01-28 / 14. szám
112. HARANGSZÓ. 1912. január 28. lába kényszeríteni. Ilyen módon s ha gyermekeik 6 éves koruktól 15 éves korukig az iskolát látogatnák, erősen hiszem, hogy ezen szívós és erős faj a társadalomnak hasznos rétegévé nevelődnék. Hazaszeretet. 1804-ben történt. Napoleon francia császár háborúban állott Angliával. Két angol matróz, kik Verdunben francia fogságban voltak, elmenekültek a börtönből és dacára az ellenség minden óvatosságának és őrködésének, szerencsésen eljutottak a Boulognei francia hadikikötőbe. Ámde itt elvolt zárva előlük a menekülés útja, mert csónakra vagy hajóra nem juthattak. — Végre elhatározták, hogy készítenek maguknak egy kis csónakot, — melyet apró darab fákból róttak össze, csupán zsebkésük segítségével. — A szegényes jármű mindössze 4 láb széles és ugyanilyen hosszú s olyan köny- nyű volt, hogy akárki könnyen elvi- hette hátán. De hát mit ért ez a kis sajka ? Ha a menekü'őket felfedezik, úgy, — mint hadi foglyokat, — agyonlövik őket, ha pedig a nyílt tengerre merészkednek, akkor meg összetöri őket a tomboló zivatar. Ők mindezzel nem törődtek, ők hazájukra gondoltak és nem ismertek lehetetlen dolgot. Egy őrizetlen pillanatban elindultak törékeny sajkájukkal, át akartak kelni a Calaisi csatornán. Egyszerre csak egy angol hadihajót vettek észre, mely a kikötővel szemben ha'adt keresztül a csatornán. Minden erejüket megfeszítették, hogy a hajó nyomába érjenek. De alig voltak 100 lépésnyire a parttól, midőn az üldözésükre siető vám hivatalnokok elérték s visszahurcolták őket. A két ember önfeláldozó merészségének és hősiességének hire elterjedt a táborban és a császár fülébe is eljutott. Napoleon látni akarta a két bátor embert s maga elé hivatta őket. Az ő élénk képzelő tehetségét a rendkívüli események, mindig erősen foglalkoztatták. Most sem tudta elrejteni csudálkozását, hanem tisztelettel nézett a két hősre, kik gyönge eszközzel lehetetlenségre vállalkoztak, csak azért, mert hazájukat lángolón szerették. Visszaadta a két fogolynak szabadságát s egy angol hajó födél- zetére küldte őket; mert úgymond — beakarja bizonyítani az angol nemzetnek, hogy tisztelettel adózik a hősöknek akkor is, ha azok az ellenség közé tartoznak. Németből: Pulay Vilma. A liverpooli diákgyülés. 1912. jan. 2—7. Mielőtt magának a gyűlésnek ismertetésére térnék, szükségesnek tartom bevezetésképen röviden szólani az angol Önkéntes Diák Missziói Egyesületről, mely a fentebbi gyűlést összehívta. Angliában 1892-ben alakult az Egyesület oly célból, hogy egyesítse és erősítse azokat az ifjakat, akik egyetemi tanulmányaik elvégzése után a missziói pályára akarják szentelni életüket. Jelszóul tűzte ki maga elé az Egyesület: a világ evangelizálását! íme, van-e ennél magasztosabb és következményeiben fontosabb cél, feladat a világon? Egy emberéletet arra szentelni, hogy a pogány népek között működjék, hirdetve Jézus Krisztusnak evangéliumát az Ő parancsa értelmében: . Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.,l Isteni feladat ez; és erre szövetkezett egymással Angliában 3910 diák, kik közül már 1676 az idegen területeken működik, mint misszionárius! Vájjon elérik-e céljukat ? vájjon megfelelhetnek-e küldetésüknek ? Bizonyára meg, mert Isten küldte őket akaratának teljesítésére, hogy senki el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Amint fentebb jeleztem, a még különböző egyetemeken tanuló és misz- szionáriusoknak készülő diákoknak lelki erősítése és építése céljából gyűlt össze ez a minden negyedik évben tartott és az eddigieket méreteiben felülmúló liverpooli gyűlés, melyen 2092 hivatalos kiküldött vett részt. A világnak minden része képviselve volt itt; Japán, Kína, Austrália, Amerika, Afrika, Európa különböző országai mind elküldték diákképviselőiket ; Magyarországot is tizen képviseltük. Elszállásolást és ellátást Liverpool keresztyén családjainál nyertünk, ahol a legnagyobb vendégszeretetben volt részünk. Igazán lélekemelő volt az a látvány, mikor a gyűlés első estélyén összegyűltünk a méreteiben hatalmas Phil- harmónie Hallban (magyarul Műkedvelő terem.) Éreztük, hogy a különféle fajú és rangú képviselők dacára is egyek vagvunk a Jézus Krisztusban. Az Ő szeretete csatolt össze bennünket és egyesített a közös munkára. Éreztük feladatunknak nehéz és felelősséggel járó voltát, de megnyugtatott az a tudat, hogy Isten segítségével mindenre képesek vagyunk. Az egyes gyűléseket minden nap a szokott evangéliumi istentisztelet nyitotta meg és zárta be. Az előadók, akik egyetemi tanárok és lelkészek voltak, előadásokat tartottak Ázsiának va'lási szükségéről, a keresztyénséget fenyegető veszedelmekről, társadalmunk napi kérdéseiről, az emberi testvériségről, lelkiszükségünkről, Jézus Krisztus életéről, haláláról, a világot kormányzó hatalmáról; szóltak a missziói pályáról, mint életpályáról, felhívták figzelmünket annak szükséges és nehéz voltára, komoly feladatára. Különösen sok szó esett a társadalmi viszonyokról, azoknak fenyegető és nehéz kérdéseiről. Sok a baj. mulasztás ezen a téren, nagy a nyomor, az ezzel járó elégedetlenség, az erkölcsi züllöttség. Komoly lények ezek, melyek megfontolásra inthetnek benünket. És ha kérdezzük, hogy mi simíthatja el a társadalmi ellentéteket, mi enyhítheti a nyomort, mi nyújthat megelégedést, mi hozhatja meg a szükséges békét és szeretetet, — a feleletünk csak ez lehet: Jézus Krisztus evangéliuma. És ki biztosít bennünket erről ? Maga Jézus, aki így szól hozzánk: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugoszt- lak titeket. Ő az és egyedül csak ő az, aki segíthet rajunk, csak követnünk kell. Vegyük fel az ő igáját, mert az ő igája gyönyörűséges és az ó terhe könnyű. És mire van szükségünk, hogy őt követhessük ? Több reményre, több hitre, több szeretetre. Föltétien hitet, odaadást, szeretetet követel tőlünk Jézus, ha tanítványai akarunk lenni. Az idő megtérésre int, a távoli Kelet misszionáriusokat, Jézus Krisztus evangéliumát kéri tőlünk. Nagy ott a lelki szükség, Jézus még nem érkezett el oda. A mi kötelességünk, keresztyéneké, hogy feltárjuk a pogányság előtt, de a névleges keresztyének előtt is a világ Világosságát. A legnagyobb nehézség azonban saját magunkban rejlik; Jézus Krisztust csak úgy tudjuk másokkal megismertetni, ha magunk is ismerjük, ha saját szivünkben él, ha erős bi
