Harangszó, 1911-1912
1912-01-28 / 14. szám
II. évfolyam. 1912. január 28. 14-ik szám. &Z.ÁSOS JSTSPS«AP. A „Luther Társaság“ hivatalos lapja. MeuJelenlk novembertől lebrnárlo minőén vasárnap, márclnstól októlerlo minőén másoőlk vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházker. evangéliumi egyesület. Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Éji utón. Hallgatag szép nyári éjjel Hullanak a csillagok; Nézem őket fájó kéjjel, Amint némán ballagok. Mennyi csillag vonta fénybe Árnyékéltem útjait, S mind lehullott néma éjbe, Egy ragyog csak még, a hit. Én egyetlen hü vezérem, Te világíts utamon! Mig a messze célt elérem, Légy én nyájas csillagom I Sántha Károly. Farsang. Irta: Rónay B. Gyula. Az öröm s vígság farsangi időszakában o'yan az élet, mint egy nagy „virágos ken.“ Az emberek egymásután belépnek, s virágot keresnek maguknak. Ízlésük különböző. Az egyik megelégszik a szerény ibolyával, az ártatlan fehér liliommal, a melyek egyszerűségükben is gyönyörködtetik a szemet. A másik már rikítóbb színű s erősebb illatú virágot tűz keblére, amelynek színe szembe- ötlőbb, illata kábítóbb. így van az ember az élet örömeivel is. Az egyik a tiszta és ártatlan örömöket választja, a melyek testére s lelkére egyaránt felüdítő, jótékony hatást gyakorolnak ; a másik ellenben beleveti magát a csábítóbb, de vétkes gyönyörök és élvezetek árjába, amelyek testi egészségét s lelke tisztaságát egyaránt a romlás örvényébe sodorják. Az emberi szívnek „joga van“ örülni; hiszen a jóságos Isten az embert nem siralomház bús lakójának, nem szomorúságra, hanem örömre s az irás szavai szerint „örök boldogságra“ teremtette. Igaz, hogy néha fájdalmat s megpróbáltatást is bocsát reánk, de erre arany igazság a költőnek ez a mondása: „Fájdalom a boldogságnak egyik alkotórésze!“ Igen I az emberi szívnek joga van vigadni és örvendezni. Azt mondja az irás is: „Egyed vigassággal a te kenyeredet és igyad vidámsággal a te borodat!... de égj úttal hozzáteszi jóakaró intésül: .amíg kedvesek Istennek a te cselekedeteid.“ (Pred. IX. r. 9. v.) És ép ez az utóbbi az, amiről az öröm s vígság idején oly hamar s oly sokszor megfeledkezik a gyarló ember, amidőn az Isten által nyújtott örömöket annyiszor nem „Istennek tetsző módon“ használja. Igaz, hogy ez a „helyes használat“ nem olyan könnyű, mint amilyennek első pillanatra látszik. Elmondhatjuk, hogy keresztyénileg örülni semmivel sem kisebb dolog, semmivel sem könnyebb munka, mint keresztyénileg elhordozni a csapásokat. Sőt az ember erkölcsi erejének s igazi értékének sokkal keményebb próbája az örömök élvezése, mint a keresztnek elviselése; mert a nem szeretem napokban az ember rendesen józan és józan fővel gondolkodik, míg az örvendezésben s vigadozásban sokan fejüket vesztik s mámortól kábultan rohannak a romlás tátongó örvényébe. De nem nehéz az élet örömeit Istennek tetsző módon használni, ha folyton szemünk előtt tartjuk azt, hogy akár élünk, akár halunk, akár örülünk s akár bánkódunk ........mindenkor az Űréi v agyunk I Ám örvendezzünk a jelen farsangi időszakban s életünknek minden idejében, de mindig csak addig a határig, amíg „kedvesek Istennek a mi cselekedeteink. Éberen őrködjünk afölött, hogy örvendezésünk s vígado- zásunk Istennek reánk lehelt képét soha be ne szennyezze, szívünk tisztaságát soha be ne mocskolja, mert ez esetben igaz öröm úgysem teremne számunkra, ha a legszilajabb öröm
