Harangszó, 1910-1911
1911-08-27 / 23. szám
I 4. oldal. hogy a tehén tilosba ment ? Az e vagy a gyermek? Hisz a gyermeket azért állították a marha mellé, hogy őrködjék azon, hogy kárt ne tegyen, miután az állatnak nincs Ítélő tehetsége az enyém és tied között. Elmondod azután neki, hogy: „ne kínozd az állatokat, Ők is érzik fájdalmukat. Hogyha az állatod kínzód, Rossz szívedet elárulod! Hitványnak mondható nyilván, Ki az állattal rosszul bán I — Ily eljárással szintén papi tisztet végeztél, mert a meggondolatlan gyermeket megjavítani igyekeztél. 4. Vagy pedig útjártodban, házad körül, gyűlésekben, bor melletti társalgásban megbotránkozva hallod, egyik-másik felebarátod szájából öm- leni az éktelen káromló szavakat, azonban hogy magadra ne haragítsd, tehát nemcsak hogy elhallgatod a cifra imádságot, sőt kacagni tudsz azon, ekkor nem vagy pap a társadalomban 1 Azonban ha jó szándékból és komoly arccal káromkodó társad felé fordulsz és figyelmezteted illetlen, botránkozást keltő szavaira és meggyőzöd arról, mikép ezzel magának nem használ, de sőt árt, mert a józan gondolkodású és érzelmű emberek az ilyentől elfordulnak, megvetik, és mindenütt, mint bélpoklost kerülik, tudván azt, hogy csakis durva, neveletlen ember az, aki minden szüntelen káromló szavakat szór szájából s azzal akarja bizonyítani igazát 1 Ha ezt teszed, akkor ismét papi kötelességet teljesítettél, mely gyakori ismétlés esetében lehetetlen, hogy jó eredménnyel ne végződjék 1 5. Még egyet! Vasárnap este van a faluban. A fiatal legények bizonyos ház előtt összejönnek s harmonikái zene mellett élvezik a nyugalomnapi estét. Szép holdvilágos este van 1 Megszűnik a beszélgetés, elhal a zenei hang, közeledik az eloszlás és lenyugvás ideje. Ekkor előáll egy suhanc, mondván: „A tanító udvarán a barack már érőfélben van, most ott mindenki alszik (pedig lesben áll a tanító), menjünk be, rakódjunk meg belőle 1“ E szavakra a köztük legidősebb legény megbotránkozva utasítja vissza az indítványt, mondván : „Micsoda istentelen gaztett volna az tőlünk, ha jó tanítónkat meglopnánk 1 Hisz mindnyájan annak gondos keze alól kerültünk ki az életbe! Hisz ő oltotta szivünkbe a 7-ik parancsolatnak tiltó szavait: „Ne lopj 1“ Hisz ő magyarázta belénk amaz örök igazságot: „amit nem kiHARANGSZÓ. vánsz magadnak, te se tedd embertársadnak 1 “ Már most, aki oly sok jót tett velünk gyermekkorunkban, hogy őneki köszönhetjük, hogy az életben boldogulni tudunk, aki valódi atyai szeretettel ápolt, gondozott bennünket, hogy gyenge lábaink meg ne ütközzenek a veszedelmek kövébe, — most hála helyett még lopási szándékkal zavarjuk éjjeli csendes nyugalmában és ami az ő tulajdona — azt elidegenítsük ? Nem ! Ezt egy jó- nevelésü protestáns gyermek nem teszi. Ugyanazért én mint köztetek legidősebb intlek benneteket, hogy az ily szándéknak még csak gondolatát is irtsátok ki szivetekből és csendesen haza mén vén, nyugodjatok le 1“ Ha ezt cselekszed fiatal barátom, akkor már ifjúkorodban kiérdemelted magadnak a papi nevezetet, mert paphoz illő hasznos szolgálatot tettél környezetednek szent vallásunk igaz értelme szerint. Krisztus urunk példázatának gyönyörű szavai szerint: „Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“ Az egyetemes papság elvének boncolgatása közben is e szavak jutnak még mindig eszünkbe, mert ne tagadjuk, még igen-igen sokan vannak közöttünk, kik ezen szép elvet, ha helyeslik is, de igen ritkán cselekszenek aszerint. Ha azonban minden szülő, minden ember, bármiféle hivatást töltsön is be — csak részben teljesítené is az egyetemes papság címén reáruházott kötelességeket, boldog lenne a család az egyház, a haza és az emberi társadalom. Zárom e sorokat amaz óhajjal, hogy vajha ezen állapot mielőbb bekövetkeznék 1 Olvassátok a bibliát! Zsolt. 1)9., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel Hajlékot. Augusztus 27. vasárnap Luk. 19, 42. » 28. hétfő 2. Kor. 6., 1—2. 29. kedd Ezsaias 57., 21. » 30. szerda Zsidói. 13. n 31. csütörtök Luk. 22., 32. Szeptember 1. péntek Ezsaiás 45., 15. y> 2. szombat Luk. 7., 50. „ 3. vasárnap 1. Kor. 15., 10. JJ 4. hétfő Luk. 18 , 11. y> 5. kedd Ján. 6., 15. » 6. szerda Luk. 7 , 48—50. n 7. csütörtök Máté 26., 71. 8. péntek Zsolt. 69., 33. » 9. szombat 2. Sám. 7., 18. 1911. augusztus 27. Az állatok esze. Alkalmam volt néhány állat életét több éven át megfigyelni, s tanulmányoztam azoknak lelki világát is. Csakhamar rájöttem, hogy bezzeg az állatoknak van eszük, értelmi képességük. Nem eszelek ki szenzációs eseteket. Nem színezek, nem költők. Mindent úgy mondok el, amint láttam és tapasztaltam. Amire élő tanúim is vannak. Hisz a tudománynak akarok használni. Egy alkalommal az egyik vadászismerősömtől egy kis varjú-fiat (kálomista varjut) kaptam. Tavaszi idő táján, mikor a holló, meg a varjú is „mosni szokta a fiát“, az erdőn, egy fa alatt találta s a tarisznyájába tette. Még félig meztelen volt a szegény. Bizonyosan úgy pottyant ki a fészkéből. A szomszédból is összecsődültek a kis iskolásfiúk a csudájára. Már előre is elképzelték, hogy milyen szép lesz az, mikor majd a levegőben kóvályogva édes dalra nyitja a száját: kár — kár! Az udvarunkon állott egy üres lud- ketrec. Azt rendeztük be palotául a kis jövevény számára. Mindjárt nevet is adtunk neki. Erre mifelénk a szajkót szokták ugyan Mátyásnak hivni, de micsoda törvény tiltja, hogy a varjú is fel ne vehesse a Mátyás nevet? Mikor az olyan szép név 1 Mátyás ! Matyi! És Mátyás lett. Reggel, délben és este főtt' hús vagy máj került az asztalára. Gyarapodott is rohamosan, s nem sok időre úgy találtuk, hogy szép, derék legény lett a Mátyásból. Nem egyszer körülálltuk és szinte gyönyörködtünk benne. — Meglássák — szólt az egyik — a Matyi, amint kiszabadul, azonnal elrepül és soha sem tér vissza. — Messük le a szárnyait! — vélekedők egy más. — Ha elrepül és többé nem jön vissza, a hálátlanság foltja az ő lelkén szárad, de a szárnyát ne messük le 1 Ekként meg a feleségem vélekedett és ezt, természetesen határozattá is emeltük. Egyúttal elhatároztuk azt is, hogy a legközelebbi vasárnapon kitárjuk a ketrec ajtaját s Mátyás kilép a nagy világba 1 Először ! És úgy is lön. I Amikor a közelebbi vasárnap reg
