Harangszó, 1910-1911
1900-11-13 / 2. szám
2. oldal. Harangszó. 1910. november 13. Az utolsó ítélet. Máté ev. 24 15—30. Az utolsó napoknak ólomsúlyu a szárnya. Lassan mennek tovább. Az elsők gondtalanul, az utolsók komoly megfontolással szólnak, mintha csak intenék az embert, hogy pótolja az elmulasztottat s gondoljon a legutolsó dolgokra. De milyen balga az ember! Elkerüli a templomot, nem olvassa a bibliát. A leikével, Istenével nem törődik. Azt gondolja, hogy ha megmenekül az emberek Ítéletétől, akkor már minden rendben van. És nem veszi észre, hogy az utolsó napot, az utolsó számadást nem kerülheti el. A Krisztus azt mondja: ,akkor Ítélet lesz.“ Tehát bizonyos, hogy akkor ítélet lesz. Nem ember, hanem a Krisztus tartja. Ő pedig nem csak a cselekedetet ítéli meg, hanem a lelket is, mindenki benső, elrejtett életét. Hogy mikor lesz ez az ítélet, nem tudjuk. De hogy valamikor lesz, azt tudjuk. És ez elég ahoz, hogy okosan éljünk. Az irás számtalan helyén int a Krisztus, hogy hogyan készüljünk erre az utolsó Ítéletre. Legyünk jó szolgák. Teljesítsük híven a reánk bízott kötelességeket. Ne ássuk el a ránk bízott tálentomokat, hanem dolgozzunk. Ne legyünk olyanok, mint a balga szüzek, kik megelégedtek a szalagokkal feldíszített üres lámpával, olajról pedig nem gondoskodtak. Keressünk Hol az Isten? Falusi történet. Irta: Pálmai Lajos. Barna Balázsra, a tárnoki legjobb gazdára ugyancsak ránehezedett az Isten sújtó keze.... Pedig istenfélő, szorgalmas és jószívű embernek ismerte az egész falu. Volt neki szép cserepes háza, magtára sohse volt üres, istállóiban sere- gesen állott a lábasjószág, — a lovai meg nem egyszer kaptak kitüntetést a megyei kiállításokon.... A hitvestársával, meg két szép hajadon leányával boldogan, megelégedetten éldegéltek .... Egyszer aztán nagy, lélektépő fájdalom szállott a házra. — Akkor történt, mikor inzsellérek jöttek a faluba s keresztül-kasul méregették a határt ... ők azt mondták, hogy az új kataszter végett, hej, de a szegényember tudja, hogy új adó lesz az ilyeslelkünk számára éltető olajat: hitet, istenfélelmet. Ne éljünk csak magunknak. Törődjünk embertársainkkal. Keressük fel az éhezőket, nyissunk ajtót az utonjá- róknak. Valamit a szegényekkel teszünk, magával a Krisztussal teszszük. így készüljünk az utolsó dolgokra. Munkával, becsületes élettel. Készüljünk mindig, a mig lehet, mert az Ítélet hirtelen tör ránk, mint a napkeletről messze nyugatra világító villámlás. Ha ránk szakadt az ítélet, akkor már semmitse tehetünk. Még a felsőházból se szállhatunk le az alsó házba. Mit is keresnénk ott? Semmitse vihetünk magunkkal. A mezőről se térhetünk haza semmitérő ruháinkért. Mit is használna nekünk az az egy pár jócselekedetünk, gyarlósággal elvégzett kötelességünk a jó Isten előtt ?.... Semmitse, éppen semmitse!... Csak egyet tehetünk és csak egyet tegyünk. „Fussunk a hegyekre“. Az Isten irgalmasságának sziklaszilárd hegye álljon előttünk. Menjünk, keressünk ott menedéket. Várjunk tőle mindent. Kérjünk tőle mindent. Es akkor majd elnyerhetünk tőle mindent. Boldogságot és üdvösséget. Nekünk ez a minden. Alvó emberek ébredjetek ! Közeleg az egyházi esztendő utolsó napja. Vegyétek eszetekbe, hogy legutolsó napok és utolsó dolgok is vannak, és hogy „csak az üdvözül, a ki végiglen hű marad.“ Boldog, ki végiglen hű marad I miből. — Addig méregették a Bar- náék házatáját is, míg az egyik közülük megbabonázta a Barna Eszter szelíd lelkét s mivel a szülők hallani sem akartak a nem éppen jóhírü emberről, egy rossz napon világgá ment vele a leány szó nélkül, bucsutlanul, csak egy kis írást hagyva hátra: „nem tehettem másként, igen nagyon szerettem 1“ — A lábanyomát is elfedte már az idő, öt év óta semmit sem hallottak róla; hej pedig de sokat kesergett utána az édesanyja, meg a Mariska testvére. Az apja előtt a nevét sem volt szabad kimondani többé a rossz leánynak. Megátkozta, eltemette ........ D e még ezzel nem telt be a keserűség pohara............A szénagyűjtéskor tö rtént, egy forró júniusi napon.... A szőkülő búza- és rozstáblák tik- kadtan hajtják le súlyos szemekkel telt kalászaikat, árnyékukban meglibbent szárnyakkal piheg a fürjmadár, A nö az egyház szolgálatában. Gyurátz püspök gyámintézeti beszédéből. Az egyház áldást árasztó erejének kifejtésénél, nem nélkülözhető az a talentom, melyet a nő az égtől nyert osztályrészül. Ha a férfi a számító, nagyra törő, alkotó elmeéllel áll előnyben: a nő a szívnek, a bensőbb érzelemnek, finomabb erkölcsi érzésnek képvise lője, a hit, remény, szeretetnek — e három virágnak, melyek nemcsak ékesítik. de boldogítják is az életet — hivatott ápolója. Hogy az emberiség magas rendeltetését betölthesse: ehez nem elég az ismeretek után szomjazó ész, a tudomány hatalma, de szükséges a szív nemes érzelme, a részvét, bizalom, szeretet, a hit, amelynek elsősorban szentélye a női kebel. Egy szellemes író szerint a nő egykor az önző hiúság szavára hallgatva oka lett a paradicsom elvesztésének. A vétkezés után a gondtalan élet, zavartalan örömeivel eltűnt: sivatag lett a földi lét. Ekkor, amit. a paradicsom verőfenye eloltott: a nő magasb hivatásának tudatát a szenvedések ostroma életre keltette s ő a hit, szeretet varázsával uj édent szerzett a boldog családi életben övéi számára. Ő változtatta férje lakóhelyét kedves otthonná, melyben a hűség a bajt megosztva kevesbíti, az örömöt növeli. A nő avatta a családi hajlékot szentéllyé, mely az erkölcsi ség első iskolája, a kötelesség tudatának, a lelkiismeretnek ébresztője, itt él, meg a búbos pacsirta. Barna Balázs most költötte el cselédjeivel egy boglya árnyékában az ebédet. A maradékból a leányok váltig kínálgatják a Bodrit is, de az csak félszemmel sandít a párolgó tál felé s bizonyára jobb néven venné, ha egy korty hideg vizet adnának neki, min* hogy forró bablevessel kinálgatják... A szép selyemfű vastag rendekben megszáradva fekszik a réten. Itt-ott már petrencékbe rakva várja, hogy a legények összeboglyázzák az illatos szénát. Barna Balázs alighogy megtörülte a száját az inge ujjával s elmondta levett kalappal az ebéd utáni imádságát, aggodalmasan tekint körül — Gyerekek, fogjunk a munkához attól tartok, eső lesz és megázik a rendünk, igen nyugtalan a jószág, alant repülnek a fecskék... — Dehogy lesz Balázs bátyám, mondja az első béreslegény, hiszen egy felhőt se látni az égen... össze-
