Harangszó, 1910-1911
1911-07-02 / 19. szám
I. évfolyam. 1911. július 2. 19. szám V4 LLASOS U É P L ü. P. Megjelenik minden második vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházker. evangéliumi egyesület. Szerkeszti K A P I BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre 1 kor. 60 fill. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Imádság1. Napfényes nappalon, Sötétlö éjjelen Légy velem, ne hagyj el, Édes, jó Istenem. Kísérgess utamon Vigyázó szemeddel. Ha fejem lehajtom, Álmomat ne vedd el. Éreztesd lelkemmel Szentlelked erejét; Láttasd jó munkámnak Kedvadó sikerét. Ha belső borútól Elsötétül orcám, Legyen vigasztaló, Meleg szavad hozzám. Ó, áldd meg azokat, Kik drágák szívemnek; S boldogítsd magadnál Akik már pihennek. Áldd meg azt is, aki Sebet vág szívemen. — Hallgass meg, ne vess meg, Édes, jó Istenem. Ámen. Szalay Mihály. Hit és szeretet. A mi nagy reformátorunk, Luther Márton azt mondja, hogy az egész keresztyén bölcsesség két részből áll. Olyan, mintha az ember szívében két kamrácska lenne. Az egyik a hit, a másik a szeretet. A hit kamrája ismét két részből áll. Az egyikben az a hit foglaltatik, mely átérzi, hogy minket Ádám bűne megrontott, tehát bűnösök és kárhozottak vagyunk, (Róm. 5, 12., Zsolt. 51., 7.) A másik részben pedig az a hit rejlik, mely tudja, hogy mi mindannyian a Jézus Krisztus által az ilyen romlott, bűnös, kár- hozatos élettől megváltatunk. (Róm. 5., 18., Ján. 3., 18.) A szeretet kamrája is két részből áll; az egyikben az a rész van, mely mindenkinek szolgál, mindenkivel jót tesz; a másik részben pedig az a szeretet foglaltatik, mely minden gonoszát elszenved és elhordoz. Ezekben a szavakban igazán benne rejlik a keresztyén életbölcsesség. Két hatalmas mozgató ereje van: a hit és a szeretet. De nincsen közöttük válaszfal. Egyik a másikba kapcsolódik. Hit nincsen szeretet nélkül és igazi szeretet nincsen hit nélkül. De nemcsak ezen erők összefüggését találjuk meg Luther szavaiban, hanem J egyszersmind az ember fejlődését is. í Nézzük csak: hol kezdődik és hol végződik az az emberélet, mely nem keresgélés, nem tapogatódzás, nem is az egymásután következő esztendők lemorzsolása, hanem a Krisztus nyomdokain járó becsületes keresztyén élet. Az igazi emberi élet ott kezdődik, mikor az ember megismeri emberi természetét. Nem azt mondja: bizony ide-oda sodor bűnre hajlandó természetem, hanem azt mondja: megrontott engem az az első nagy bűn és én képtelen vagyok a jóra. Hiába akarom, nem közelíthetem meg a célt. Törtszárnyu madárként látom a magas bércormot, hol rejtett sziklahasadékban biztos fészkem meghúzódik, de azt el nem érhetem. Nem lehet, nem tudom Ez az első lépés. A teljes lehetetlenség, a jóra való képtelenség tudata. A legtöbben itt hibázzák el életüket. Nem veszik komolyan azt, mit eredendő bűnnek nevezünk. Könyelmüen, felületesen vizsgálgatják lelkűket s gyorsan készen a megnyugtató felelettel: hiszen nem is vagyok olyan rossz! . .. Persze azután nem érzik oly égetően annak a hitnek szükségességét. mely odakalauzolja őket a Megváltó Krisztushoz s nála keresi azt, mit önmagában hiába keresett: az erőt, oltalmat, a bűnből szabadulást, egy jobb élet lehetőségét. Ahol azonban él az ember bűnös természetének