Harangszó, 1910-1911
1911-06-04 / 17. szám
4. oldal. HARANGSZÓ. 1911. június 4. nagyobb rendetlenséget, piszkot találjuk, mert hiányzik az ízlés, a műveltség. Az oláh földműves például még most is együtt lakik a barmával, ellenben a már magasabb műveltségi fokon levő magyar szántó vető jó- izlése észreveszi, hogy ez az állapot nem méltó a teremtés koronájához. Az ember lassanként művelődik, halad az önbecslés, önismeret utjain... Ebben az útjában nagy előnyére szolgál egy kevés egészségügyi ismeret. Tulajdonképpen az volna jó, ha minden ember értene valóban az emberi szervezet működéséhez, az egészség megóvásához, a betegségek elkerüléséhez. Egyrészről nem találkoznánk oly sok ostoba felfogással, cselekedettel, másrészről sok bajnak elébe tudna kerülni maga a nép is, kevesebb fájdalmat, kevesebb veszteséget mutatna az élet. így azonban a mostani nagy egészségügyi tudatlanságban pusztulunk, veszünk s mint .oldott kéve“ hull szét a magyarság fakadó virága, csemetéje... Az egészséges talaj termése is jobb, értékesebb mint a gondozatlané. Az egészséges emberek jobb szivüek, emberszeretőbbek. Másnak kárt nem okoznak, embertársaik életét nem megkeseríteni, de megédesíteni igyekeznek. Nézzünk csak széjjel magunk körében s alig találunk ebből a fajtából. A kiélesedett társadalmi ellentétek elsimítására irányuló törekvések is nyernének azzal, ha a nép s a műveltebb osztály körében mélyebb, alaposabb egészségi ismerettel bírnának. Az emberek társadalmi életében mai nap abból van legkevesebb, amit a természettudományon alapuló lelkiműködés termel: az őszinteségből, a jó akaratból. Ritka tulajdonságok ezek. Pusztulófélben vannak, akárcsak azok az értékes gombsorok a magyar ember mellényéről. Ócska, krajcáros tárgyak tömege vonzza az az emberiséget ... mely könnyen piszkolódik s azután eldobhatjuk, nem kár érte... Évszázadok viharát kiállott Írások másról regélnek... De hagyjuk a múltat, a tiszta légkört s vizsgáljuk a modern, a mai levegőt. A levegő is, épp úgy mint az étel, csak egyszer élvezhető. Mégis napokat, éjjeleket töltünk el már felhasznált légkörben. A levegő tisztasága az, ami ellen legtöbbet, legtöbbször vétünk. Azért is van hazánkban oly sok tüdőbeteg, mert nem gondoskodunk eléggé annak a környezetnek levegő-tisztaságáról, melyben élünk, dolgozunk, pihenünk. A tiszta levegő tágítja mellkasunkat. Arcunkra az egészség rózsáját varázsolja. Izmainkat megacélozza. Munkakedvünket s munkabírásunkat fokozza. Kedélyvilágunkat megaranyozza. Bánatunkat felejteti. Mikor tiszta, jó levegőt szívhatunk, úgy érezzük, mintha minden madár a mi gyönyörűségünkre dalolna, minden virág nekünk nyilna s minden földi örömnek mi lennénk az élvezői. Azért amig s amikor csak lehet, tartózkodjunk a szabad levegőn. Régebbi kor fiai azért voltak oly kitartók, edzettek, mert még az éjszakát is a szabadban töltötték. Népünk nagy tömege azért pusztul el idő nap előtt, mert a romlott téli szobai levegő megemészti szervezetét s a tavaszi napsugár már csak halvány, élettelen csirát talál... Zsúfolt, kis szobának az egyetlen ablakát éjjel-nappal hagyjuk nyitva. Ne féljünk a meghűléstől. Csak a gyenge, elkényeztetett szervezeten fog minden kis légváltozás. Ha hozzászokunk, jöhet akár az orkán, csak edzettebbekké tesz bennünket. A tisztaságnak legfőbb eszköze a víz. Egy öreg orvos azzal vigasztalta nagy betegeit: ne búsuljatok, itt hagyom a legjobb orvost: a levegőt és a vizet. Szerves életünknek legfontosabb eleme a viz. Nincs kinzóbb érzés, mint a szomjúság. Rabvallató eszköz. Hogy egészség, tisztaság szempontjából minő kincset jelent a viz, azt népünk nem igen tudja. Fürdés nem kenyere. Inkább fényűzésnek tartja. Akárhánynak utolján a bába néni mosta ki a bőr sejtjeit. A kis csemetét meg dehogy mernék megismertetni a hideg viz edzőhatásával. Becsinálják „sőggeP, nyakra valókkal, meleg bélelt ruhákkal. Csak úgy szuszog szegény a nagy gondozástól. Gőzfürdőben van a teste. Nem csoda aztán, ha a friss levegő okozta hirtelen lehűlés lázat teremt. Táplálkozásunknál is sokat vétünk a tisztaság ellen. Ki szokta kezét minden étkezés előtt megmosni? Mert ez ugyancsak fontos dolog. Minden tárgyról, melyet kezünk érint, a ba- cillusoknak milliója tapadhat hozzá s ezeket szépen besétáltatjuk szervezetünkbe. Ha azután drága gyomrunk napi működésében kellemetlen változást észlelünk, akkor hibás minden és mindenki, csak saját hibánkra, tisz- tátalanságunkra nem gondolunk. Mossuk kezeinket utólag, — de hiába. Önmagunk, az ételek, az evőeszközök tisztasága igen sok gyomorbetegségtől óv meg. Kis dolgoknak gyakran súlyos következményei vannak s ha ezek beállanak, többé már nem reperálhatók, akkor mégis az orvosi tudomány hiányosságáról, tehetetlenségéről siránkozunk, holott óvórendszabályait megelőzőleg semmibe se vettük. Az ép gyomru ember elégedettebb, kedélyesebb. Legföljebb csak akkor vegyül az elégedetlenkedők közé, midőn gyomrát nincs mivel megtöltenie. Az üres gyomor elszánt, elégedetlen, rosszrahajló embereket teremt. Azért tartsuk meg az egészség első követelését: legyünk tiszták. Azt mondja egy francia író : ha sziveteket kétség, bánat fogja el, ha tanácsra szorultok vagy ezt kérnek tőletek: nézzetek a legragyogóbb tisztaságra, a napra s legyetek oly őszinték, aminő világos a nap s oly jók, mint amilyen | a nap. Dr. Kovácsics Sándor, téti járásorvos. Hol a mennyország? Vasárnap a lelkész a mennyországról prédikált. Hétfőn találkozott egy gazdag emberrel s az tréfálkozva igy szólt: .szép volt az a beszéd tisztelendő ur, csak azt felejtette el megmondani, hogy hol van a mennyország ?. . “ „Úgy, — felelt a lelkész, — azt ugyan hamarosan pótolhatom. Nézze csak, oda fenn abban a kis gunyhó- ban van egy kis padlásszoba, abban van két ágy; az egyikben egy szegény, özvegy asszony alszik, a másikban két kicsi gyermeke. És éhesek mindannyian. Van egy kályha is a szobában, de nincsen semmijük, a mivel füthetnének. — Hát nézze, vásároljon össze 100, vagy 200 koronáért mindenfélét a boltokban, azután vitesse fel abba a kis padlásszobába. Maga is kopogtasson be ajtaján és mondja: „a Krisztus küldi néktek ezt!..“ Azután üljön asztalhoz, vegye kezébe a bibliát és imádkozza el ezekkel a szegényekkel a 23-dik zsoltárt. — Ha még ekkor se tudja, hol van a mennyország, akkor én fizetem ki az egész összeget.“ De hát nem a lelkész fizette ki. Az a gazdag ember később azt mondta: „mikor ott imádkoztam az örömükben sirókkal, igazán megtaláltam a mennyországot.“ Óh hányán megtalálhatnák, de nem keresik !..
